Egyedül ülni a szobádban, a barátod polaroid képeit nézegetve, és megmosolyogva egy-egy sötétebb pillanatukat, amelyen a világ leghülyébb pofáit vágják a haverjaival, a legjobb dolog a világon. Áh, ez az irónia!  Csak csöndben ücsörögtem, kezemben a polaroidokkal, arra gondolva, hogy Michael nélkül tuti nem élem túl a holnapi temetést. Pedig muszáj leszek. Végül is, csak nem lesz annyira rossz, gondoltam magamban. Őszintén reméltem, hogy nem fogok bőgve 'darabokra esni' ott helyben. 

Leraktam a képeket, majd átgondoltam, hogy minden szükséges dolgot becsomagoltam-e. Gondolatmenetem, ami a cuccaimra koncentrálódott, kopogás zavarta meg. Morogtam valami "gyere" félét, majd kinyílt az ajtó. A kiwi lépett be a küszöbön. Lassan becsukta a helyiség bejáratát, majd oda lépdelt mellém, és leült. 

Az ablakból jövő fény tökéletesen megvilágította őt. Sötét haja kurta fürtökben álltak össze-vissza, amerre csak kedvük volt, csodaszép, enyhén vágott mandula szemei a szokásosnál világosabb mogyoró színűek voltak, és álmosan csillogtak. Kreol bőre sápadtabb volt, és fáradt. Fekete Nirvana pulcsija gyűrötten és bőn simult vállára. Fekete farmerével nem foglalkozott, hogy fölhúzza, vagy megigazítsa, így a térdkivágása lentebb volt, mint kellett volna. Sem cipőt, sem zoknit nem viselt. 

Feltűnhetett neki, hogy a szokásosnál tovább néztem, ezért megszólalt:

-Van velem valami baj?-kérdezte riadtan.

-Öhm...nem nincs csak egy kicsit szétesettnek tűnsz.-vallottam be, majd megigazítottam pólójának nyakát.-Nem tudod merre mehetett Michael?

-Nem.-felelte.-Csak úgy elviharzott itthonról.  De most ez engem nem izgat.

-Oh, oké.-válaszoltam halkan. 

Egy kis időre csend telepedett ránk. Az ablak felől aprócska kopogások picike zöreje szűrődött be. A kint eleredt eső lassacskán borította be parányi esőcseppekkel az ablaküveget, amik később egymással versenyezve süvítettek le rajta. Egyre jobban esett. Hálát adtam az égnek, hogy az ördög nem veri az asztalhoz a feles poharat, és Zeusz nem haragos emiatt. 

Csak bámultam ki az ablakon. Néztem az összefüggő szürke, felhőkkel borított eget. Calum hangja visszarántott a valóságba.

-Szerinted Agnes haragszik rám?-tette fel érdeklődő kérdését az új-zélandi fiú. 

-Dehogy. Miért haragudna? Rád amúgy sem lehet.-ráztam meg a fejem.

-Reggel nem szólt hozzám.-szomorodott el, majd eldőlt és végigfeküdt az ágyon.-Tegnap este...nos, én tegnap este elvettem a szüzességét.-suttogta.-És nem voltunk józanok és félek hogy megbánta.

-Calum, figyelj, tuti hogy nem bánta meg te egy nagyszerű srác vagy és imád téged. Az csak egy mellékes dolog hogy tegnap az alkohol befolyásolt. Ez miatt ne legyél szomi, csak menj oda hozzá és csókold meg. Hidd el hogy érezni fogod, hogy nem bánta meg és nem haragszik.-mondtam neki. 

Hirtelen megölelt és elmotyogott egy "köszönöm"-öt azért a semmiségért, amit csak úgy elmondtam. Fogalmam sem volt miért köszönte meg, és hogy miért ölelt meg, de visszaöleltem. 

-Egyébként,-kezdte.- holnap nyugodtan fölhívhatod bármelyikünket a koncert előtt vagy után. 

Rámosolyogtam és bólintottam. Bár, nem volt igazi, boldog mosoly, de magamra erőltettem.

Ezután a kiwi kiment, én pedig folytattam az egyébként igen érdekfeszítő tevékenységemet, az ablak bámulást. Egyszer csak egy hatalmas zörejt hallottam meg az utcáról. Igen, ezt már nagyon vártam, gondoltam. Lefeküdtem az ágyba és egészem a fejem búbjáig betakaróztam, hogy a puha anyag valamelyest tompítsa a dörgéseket, már amennyire ez lehetséges. 

Ha Michael most mellettem lenne, hozzábújnék, és biztosan azt mondaná "ne félj, Méhecském, ez csak egy kis vihar". De nincs mellettem. Elment és meg sem mondta, hogy miért, vagy hogy hova. Holnap sem lesz mellettem, mert nem tenne jót a karrierjének. 

Nem voltam szomorú, inkább csalódott, amiért nincs mellettem. 

Lehunytam a szemem, és elnyomott az édes álom.

------

-Sarah, meg kell értened, hogy én már mást szeretek.-mondta Mike, és átkarolta a mellette álló tökéletes lányt. Szőke, egyenes haja karcsú derekáig ért. Az arca, mint egy angyalé. Csillogó gyönyörű kék szemei csak úgy ragyogtak. Telt vörös ajkai tökéletes kontrasztot alkottak hófehér bőrével. Alacsony, csinos és törékeny. 

-Michael, nem teheted ezt!-zokogtam.

-De. Sajnálom, meg kell értened, hogy te nem vagy elég jó, hisz nézz magadra, sosem tetszenél senkinek.-vágta a kedvesebbnél kedvesebb szavakat a fejemhez.-Hülye voltam, hogy beléd szerettem. Viszlát, Sarah, remélem soha többé nem látlak.-mondta, majd elviharzott újdonsült barátnőjével. Én pedig ott maradtam. Egyedül. Összetörve.