"A szerelemnek semmi köze az időhöz! Egyetlen pillanat is elég, hogy egy életre szóló boldogságot hozzon! (-Sidney Lawrence)"

-Hajóra kalózok!-ordibált Ash, mi pedig közben szakadtunk a röhögésbe.

-Úticél, a Macca's! Érkezés 20 perc múlva, irány Észak-Nyugati, távolság 18 km.-köszönjük Ashton Irwinnek a részletes útvonaltervet! De előtte ki kéne jutni a garázsba, hogy be tudjunk ülni a kocsiba. Ezt nehezítette az, hogy egyszerre hárman, ismétlem, hárman akartunk kimenni a bejárati ajtón. Gyengéden és nőiesen belekönyököltem Michael arcába, aminek következtében hátraesett és már csak ketten harcoltunk. A tét az volt, hogy aki nyer, az fog előbb a kocsihoz érni. Farkasszemet néztem Calummal, aki ugyanannyira élvezte hülyéskedésünket, mint én. Megpöcköltem az orrát, mire ő megfejelte az ajtófélfát.

-Baszd meg!-mondta, miközben a földre rogyott a fájdalomtól. Még így is annyira nevetett, hogy a könnyeit törölgette. Büszkén vonultam oda a másik két sráchoz, majd egy nagyon bénán kinéző győzelmi táncot jártam.

-Nagyon cuki vagy ahogy táncolsz!-mosolygott Mikey.

-De akkor is neked kell középen ülni, mert te vagy a legkisebb.-vigyorgott önelégülten a kiwi. Lebiggyesztettem szám széleit és ránéztem Luke-ra.

-Ez van kiscsaj!-borzolta össze a hajam. Nekem lesz a legjobb! Negyven fok van, a kocsiba elromlott a légkondi és két izzadt pasi közé leszek szorítva, akik valószínűleg nem fognak nyugton ülni a seggükön. Piroska (Michael) udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, mint egy igazi gentleman. Becsusszantam középre, mellém pedig Calum. 

-Sziaaaaa Saraaaaaah!-ordította, mint egy kisgyerek, miközben rángatta a vállam. Ugyanezt megcsináltam vele is.

-Sziaaaaa Joshuaaaaa!-visítottam a fülébe. A Joshua név hallatára sértődött arcot vágott, majd megszólalt.

-Csak simán Josh, ha kérhetném!-mindenkiből kitört a nevetés. Aston beindította a motort, majd elindultunk. Mind a négy ablak teljesen le volt tekerve, de még így is meg lehetett sülni. Mikey vállára hajtottam a fejem, Ő pedig (gondolom ösztönösen) megsimogatta a hajam. Gyönyörű, hófehér bőrét még az állandó napsütés sem barnította meg. Jobb kezén három csíkszerű tetoválás (jelentésüket nem tudom), középső ujján egy "x" látható.

-Ez itt mi?-mutattam a kis "feliratra".

-Egy x.-mondta egyszerűen.

-Mármint, mi a jelentése?-értetlenkedtem és közben a szememet forgattam. Egyértelműen látható volt az, hogy mégis mit ábrázol.

-A banda "jelképévé" vált a piros x, így gondoltam, rajtam a helye.-egyetértően bólogattam. Mindeközben luke talált egy, még egészen friss banánt a kesztyűtartóban és azon küzdöttel Cal-al, hogy kié legyen. Addig civakodtak rajta, addig rángatták, míg a gyümölcs meg nem adta magát, és a héj, mely védte a szerintük "értékes nedűt", vagy mi a szöszt, szétszakadt és a belseje pedig, nemes egyszerűséggel kifolyt az ülés háttámlájára. Szerencsére a táskámban volt nedves törlőkendő, ezzel megakadályoztuk az egyre vörösödő és pipább Ashton-nak dühkitörése legyen. Lukey szépen letörölgette a trutymót, amíg mi majd' meghaltunk a röhögésbe.

-Szerencséd, Luke Robert Hemmings, hogy nem hagyott foltot a kocsim ülésén!-mondta fenyegető hangnemben a sofőrünk. 

-Hey! Nem én kezdtem!-tartotta fel kezét védekezően a fiú.

-Mindegy! Megérkeztünk!-Ash kezdett megnyugodni, már kevésbé volt vörös. Kihuppantunk a járműből, és próbáltuk normálisan megtenni azt az ötven métert a bejáratig. Hát, gondolom nem kell mondani hogy nem sikerült. Michael és Ashton lökdösődtek, pont mint az óvodások, én ráugrottam Calum hátára, aki ettől majdnem össze is esett, Luke pedig rángatta a "kis vadócunk" piros haját. Monthatom szépek vagyunk! 

-Normálisabban már!-kiáltottam egyet szigorúan, amire mindenki (még az is akinek nem kellett volna) rám nézett és megállt. 

-Most pedig tegyük meg azt a teljes 25 méternyi távolságot az ajtóig. Köszönöm a figyelmet!-úgy látszik sokra mentem vele, ugyanis fegyelmezetten be tudtunk menni a gyorsétterembe. Éppen hogy beléptünk 3 hidrogénszőke plázacica, talpig rózsaszínben megjelent előttünk egy tollal és egy-egy papírcetlivel. Céltudatosan mentek oda Lukey-hoz vinnyogva.

-Úristen! Luke! Kérhetünk egy autogrammot?- vették körbe szegényt. Rátukmálták a papírost és miután megkapta mindegyik amit akart, visszamentek az asztalukhoz. Hemmings csatlakozott hozzánk és rögtön fel is tett egy nagyon fontos kérdést.

-Miért csak tőlem kértek aláírást?-húzta fel szemöldökeit. Mi erre megráztuk a fejünket, jelezve azt hogy nem tudjuk a választ. Odaballagtunk a kiszolgálóhoz és elkezdtük mondani, hogy mit szeretnénk. Láttam ahogy a szőkeség odapillant az egyik asztalhoz és harapdálni kezdi piercingjét.

-Mi a gond?-súgtam oda. Közelebb hajolt a fülemhez és belemotyogott.

-Látod azt a vöröses hajú lányt, aki ott ül egyedül?-bólogattam.

-Nagyon bejön.-sóhajtott.

-Ha kikérted a kaját akkor menj oda, és kérdezd meg szabad-e a hely.-tanácsoltam.

-És ha nem az?

-Tuti hogy az lesz egy ilyen jó srácnak mint te vagy.-kacsintottam. A beszélgetés közben hallottam ki mit kér. Michael "négy Happy Meal menüt kért, négy különböző figurával, kettő csokis McFreez-t és fél liter Cola-t" de mikor megkérdeztem miért kajál gyerekmenüt azt válaszolta hogy "tininindzsa teknősös akciófigurákat adnak hozzá". Többet nem akartam megtudni. Ash "egy Sajtos McRoyal-t, egy Csirkés Cézár McWrap-et és fél liter Fanta-t", Calum "két McMenü Plusz-t fél liter Sprite-al", Luke "két McRib-et, egy Epres McFreeze-t és fél liter Cola-t", én pedig "egy McChicken burgert és Lipton Ice Teát" kértem. Ez rengeteg kaja, és ahogy ismerem a srácokat...meg is fogják enni mindet, amit mégsem azt pedig majd a kocsiban pusztítják el.

-Fizetek én!-jelentette ki Ashton. Nos, senki nem ellenkezett. Kerestünk egy üres asztalt, de Lukey-nak megtiltottam hogy leüljön, mert oda kell mennie a lányhoz megkérdezni hogy odaülhet-e. Bátorítóan rámosolyogtam, mellettem pedig Mikey pedig új tininindzsa teknős cuccaival menőzött. Nem bírtam ki, elröhögtem magam. Odatekintettem a másik asztal felé és Luke már ott ült. Hevesen beszélgettek. Biztos valami vicceset mondhatott, mert a lány majdnem kiköpte az innivalóját. Mikor mindenki végzett (úgy volt ahogy megjósoltam, mindent felzabáltak...csodálom hogy a dobozokat nem próbálták megrágcsálni) Hemmo is felállt és egy öleléssel elköszönt az alacsony csajtól. Ezer wattos mosollyal indult meg. A kocsinál találkoztunk. Valmi történhetett, mert Lukey úgy vigyorgott még mindig, mint a tejbe tök. A hazút nyugisabb volt. Tény hogy mindenki telezabálta magát zsíros kajákkal. Calum el is aludt. Be kell vallani, néha olyanok mint a kisgyerekek. Hazaértünk és rögtön félrehívtam Luke-ot.

-Nah mi van?-néztem rá.

-Ez van kiscsaj!-mutatott fel egy papírt.

-Megadta a számát?-mosolyogtam.

-Érdekes...de a lakcímét is.-vigyorgott önelégülten.

-Huha...mondtam hogy be fogsz jönni neki!-öleltem meg, és összeborzoltam a haját.

-Menj el hozzá!-bíztattam.

-Öhm...előtte felhívnám.-gondolom nem akart akkora meglepetés lenni.

-Oké! A nevét elmondod?-kérdeztem.

-Betty. A neve Betty.-tárcsázta a számot, miközben mellette toporzékoltam. Örültem neki hogy talált valakit, mert mikor megjöttem elmesélte hogy rég nem volt barátnője.

-Kicsöng!-tartotta fel ujját.