Leültünk játszani a kiwivel. Már egy jó ideje versengtünk a nyereményért, ami 10 tábla csoki volt megegyezés alapján, mikor Luke lépett be a bejárati ajtón. 

-Jó reggelt!-köszöntött minket. Megállt a konyhában és ledobta a kezében tartott szatyrokat a konyhapultra. Kiszedett belőle pár péksütit.

-Te meg mikor mentél el?-kérdeztem halkan. Észre sem lehetett venni mikor osont el.

-Egy fél órája.-mondta, bár inkább hangzott a kijelentése kérdésnek.-Akkor még nagyban játszottatok.

-Így már érthető.-bólintottam.-Nyertem.-közöltem a szomorú tényt Calummal, egyúttal arra célozva, hogy húzhat el a boltba megvenni a csokijaimat. Nem tudom, miért beszéltük meg, hogy a nyertes valami nyereményben részesül, hisz ez csak egy egyszerű Monopoly volt.

-Melyik csokit szereted?-kérdezte.

-Sima tejcsokit. Köszi!-erőltettem mosolyt az arcomra.-Bár, úgy sem fogom megenni, szóval a tiéd lehet.

-Ne viccelj, te kapod. Emlékszel mit beszéltünk? Nem a vesztes tömi tele a pofáját édességgel.-emlékeztetett.

-Nincs étvágyam.-rántottam meg a vállam. Agnes jött le a lépcsőn, majd megállt Luke mellett és szemügyre vette a reggelit.

-Ehetsz belőle.-közölte vele Hemmo.

-Oh, kösz.-vett el egyet a lány.-Hoody kérsz belőle?

-Belőled kérek inkább.-csapott Agnes fenekére a kiwi, mire ő egy hatalmas pofonnal jutalmazta meg a srácot.

-Kapd be, Korea!-mondta, miközben Cal az arcát dörzsölgette, ami igencsak kipirosodott. Calum megrázta a fejét, majd fölment.-Most szerintetek is megsértődött?

-Dehogyis. Csak játssza az eszét, vagy pedig a tárcájáért ment föl.-tájékoztattam. Az utóbbi tippem jött be, ugyanis pár másodperccel később Hood jött le a lépcsőn pénztárcával a kezében. 

-Gyere Sarah, megyünk boltba.-intett a kezével.

-Oké, menjünk.-egyeztem bele, majd felkaptam a táskám a kanapéról, mivel a tegnapi nagy kavalkádban otthagytam, és senki nem foglalkozott vele, szóval ott is maradt. Kiléptünk az ajtón, majd elindultunk a bolt felé. Lassan haladtunk, a nap erősen sütött. A levegő csak úgy izzott, és ez semmiféle Calumhoz való érzelmi kötődést nem jelentett, csak simán rohadt meleg volt. Odaértünk az áruházhoz, Cal hozott egy bevásárlókocsit és már mentünk is be. Nyugodtan nézelődtünk a sorok között. Megálltunk a nassolni valóknál és beledobtuk a kocsiba a nyereményt. 

-Tízet számoltál, ugye?-kérdezte a kiwi.

-Igen.-feleltem.

-Oké, akkor itt van még egy Mikeynak, egy Lukenak, egy Ashnek, egy nekem, két bonbon pedig a lányoknak.-pakolta tovább a csokikat a kosárba.-Nagyszerű, kell még pár dolog otthonra.

-Rendben.-mondtam, majd tovább mentünk csendesen. Már mindent megvettünk és indultunk a kasszához, amikor  Cal újból elkezdett beszélni.

-Szerinted van esélyem Agnesnél? Mármint, oké, hogy a legjobb barátjának tart meg minden, de és nem csak ezt érzem iránta. Azt hiszem, belé szerettem, de van egy olyan sejtésem, hogy ő nem így érez irántam. Valamiért, másképp viselkedik.-hajtotta le a fejét.

-Szerintem bír téged. Valljuk be, rohadt jól nézel ki, kedves vagy, nem vagy hülye...annyira, tehetséges vagy, sok pénzed van, te vagy az álom pasi, persze csak Michael után. Minden megvan benned ami kell és biztos vagyok benne, hogy bejössz neki.-mondtam a kasszánál. Cal kifizette a cuccokat, majd kimentünk.

-Ennyi mindent nem bírunk magunkkal vinni. Fölhívom Lukeot.-közölte Cal, majd már hívta is a srácot.-Csá, gyere értünk, itt állunk a Target előtt.-hadarta el, majd le is tette.-Mindjárt itt lesz.

-Nagyszerű.-bólintottam. Csend lett, amit a telefonom csörgése zavart meg. Minden szem ránk szegeződött, mikor teljes hangerőn elkezdett szólni az Everything I Didn't Say. Ránéztem a kijelzőre, amin ott virított Liz neve. Régen beszéltem már a nagynénémmel. Utoljára körülbelül 2 éve talán. Fogadtam a hívást.-Szia, Liz! Rég hallottam a hangod. Hogy vagy?

-Szia! Hát még én milyen rég hallottalak! Az pedig nem érdekes, hogy én hogy vagyok. Inkább az, hogy te hogy viseled?-mondta kissé rekedt hangon. Nyeltem egy nagyot, hogy elfojtsam a kitörni készülő bőgésem.

-Öhm...eléggé jól.-szólaltam meg halkan.

-Szívem, sajnálom ami történt. Már szervezzük a temetést és mindent mi állunk. Majd értesítelek mindenről. De, most hagyjuk ezt a szomorú témát. Luke mesélt rólad és Mikeyról. Nagyon félt téged, de tudja, hogy Mike vigyáz majd rád és ő a megfelelő pár számodra.-mondta mosolyogva, bár nem láttam, de a hangján érezni lehetett, hogy mosolyog.

-Igen, benne megtestesül minden, ami egy lánynak kell. Ő a tökéletes srác. Lerakom, majd még beszélünk csak éppen jött Hemmo értünk. Szia!

-Szia!-köszönt el, majd letette. Luke megállt előttünk a fekete Land Roverrel. Gyorsan bedobáltuk a cuccokat a csomagtartóba, majd beültünk. Bent halkan szólt a zene, de Lukey ráerősített a hangos éneklésével.

-Csá, haver!-köszönt Cal. Luke csak tovább énekelt.

-'Cause we all just wanna be big rockstars and live in hilltop houses, drivin' fifteen cars. The girls come easy and the drugs come cheap. We'll all stay skinny 'cause we just won't eat.-énekelt a szöszi.

-Luuuuke!-ütögette meg a fejét Calum.-Fejezd be az éneklést légyszi! Rohadt szar hangod van!-szólt rá viccből. De Hemmo csak tovább énekelt. Így ment ez addig, amíg haza nem értünk. Bent a nappaliban Michael és Agnes beszélgettek.

-Megcsalsz, asszony?-vonta kérdőre a lányt a kiwi.

-Ne hívj asszonynak! Nem járunk és nem is fogunk!-szólt rá dühösen A.

-Oh, sajnálom, hogy élek.-hajtotta le a fejét Hood, majd duzzogva fölment az emeletre.

-Ennek meg mi baja?-kérdezte Agnes.

-Hagyjuk. Mi újság, Méhecském?-ölelt meg Mikey.

-Semmi, az előbb beszéltem Lizzel. Azt mondta, hogy már szervezi a temetést és 100%-ban ő állja.-mondtam halkan.

-Ma nem kell bemennünk a stúdióba, és tudod mit fogunk csinálni?-mosolyodott el Cliffy.

-Na mit?-kérdeztem unottan. Semmi hangulatom nem volt akármit is tenni.

-Egy kicsit több lelkesedést! Megyünk sátorozni!-tapsikolt ugrálva. 

-Nagyszerű!-erőltettem magamra egy kis mosolyt.-Kettesben, vagy jön velünk az egész pereputty? 

-Visszük őket is. Csapatépítő tréning. Úgyhogy még el kell ma mennünk sátrakat venni, összecsukható székeket, nyársbotokat...-sorolta fel a bevásárló listát.-Szóval visszük magunkkal Agnest, Calt, és Lukeot. Luke csak azért kell hogy elvigyen minket, mert a cuccok megjegyzésében sok hasznát nem vesszük. Konkrétan ha a töke nem lenne hozzánőve, már rég elhagyta volna.

-Hey! Ez nem is igaz!-háborodott fel Hemmings.-Calum, told le a formás kis seggedet, mert itthon hagyunk!-ordibált.

-Mi most értünk haza. Ez előbb nem jutott volna eszetekbe? Például mikor Luke jött értünk?-húztam föl a szemöldököm.

-Lehet úgy könnyebb lett volna.-vakarta a fejét.-Most már mindegy.

-Hát, igen. És hol találsz erdőt a sátorozáshoz? Ha nem vetted volna észre, a betondzsungel közepén vagyunk.-vontam újból kérdőre.

-Miért oktatsz ki? Oké, hogy okosabb vagy, de ezekkel én is tisztában vagyok. Ha szeretnéd tudni, van egy erdő 2 órányira innen.-mondta kissé idegesen. Észre sem vettem a modoromat. Talán nem kellett volna okoskodnom, sőt, biztos. -Most pedig, ha megbocsájtasz szeretnék egy kicsit egyedül lenni a szobánkban, szóval ne gyere be.-mondta durcásan, majd fölviharzott.

-Cliffy, sajnálom, nem akartam okoskodni!-szóltam utána. Kissé érzékeny, ha ilyeneken is megsértődik, bár volt oka rá.

-----------

Sziasztok! A dal amit Luke énekel a Rockstar a Nickelbacktől, ha valaki nem ismeri magyar felirattal megtaláljátok a médiában. Köszönöm, hogy annyian olvassátok a történetem! Imádlak titeket!

Puszi: Csenge! ♥♥

-