-Te, szerencsétlen idióta!-nevetett Betty. Erre Calum megajándékozta egy 'nem röhög, együtt érez' tekintettel, majd hevesen pislogni kezdett. Elindult Luke felé, mi pedig utána.

-Drágám ezzel nem tudok semmit csinálni, annyira tökéletes.-magyarázott Lou.

-De olyan hosszú már.-mutatott a tincseire Lukey.

-Akkor vágok neked belőle egy kicsit.

-Köszi!-mosolygott a szöszi. Michael felém fordult.

-Remélem tetszeni fogunk.-fogta meg a kezem.

-Tuti. Főleg te.-pusziltam meg az arcát.

-Áll az esti randi?-nézett le rám (hát, igen, egy fej magasság különbség).

-Mondtam, hogy igen. Már alig várom!-lelkesedtem.

-Reméltem is.-nevetett.

~~~~~~

Srácok, egy perc a kezdésig!-kiabált be egy asszisztens nő.

-Na, nyomjuk le!-mondta Ash.-Michael, gyere már! Majd ha visszajöttünk nyáladzol Sarahnak, de most mennünk kéne.

-Mi? Nem is nyáladzok!-mondta a barátom, aki éppen ölelgetett. Ez valóban nem nyáladzás.

-Áh, dehogy is!

-Fél perc!-kiabált be újra a nőcike.

-Méhecském, ezt csak neked fogom énekelni.-beszélt nekem Mikey.-Szeretlek.-puszilta meg a fejem.

-Én is téged.-mosolyogtam.

-10...9...8...

-Legyél ügyes, Mike.-nyomtam egy gyors puszit a szájára.

-3...2...futás!-mondta a fekete hajú nő. Bevonultak és rögtön el is kezdték a Don't Stopot.

~~~~~~

-Fuh, gyerekek, elfáradtam.-lihegett csurom vizesen Ash, mikor visszaértek a backstagebe. Michael ült le mellém, majd hozzám bújt.

-Szia, édes!-öleltem meg.

-Milyen voltam?-kérdezte, miközben belepuszilt a hajamba.

-Elképesztően jó! Imádom a hangod.-mosolyogtam. Annyira jó hangja van. Megnyugtató és különleges.

-Csak neked énekeltem.

-Hahó, indulás vissza a hotelbe.-jött be John. Egy nagyot ásítottam, majd fölálltam. Reggel rohadt korán keltünk és meglepően gyorsan fölébredtem, szóval valószínű most jön ki rajtam a fáradtság.

-Álmos vagy, Méhecském?-jött mellém Mikey, és átkarolta a derekam.

-Egy kicsit.-feleltem egyszerűen. Kimentünk és beszálltunk a buszba. Ráhajtottam a fejem Mike vállára, majd elnyomott az álom. Később arra riadtam föl, hogy valaki óvatosan felemel és menni kezd. Nem nyitottam ki a szemem, de tudtam, hogy Mike visz. Éreztem az illatát, ami még annak ellenére is jó volt, hogy alaposan leizzadt. Nem tudom, hogy hogy csinálja ezt. Olyan tökéletes... Átkaroltam a nyakát és a fülébe suttogtam.

-Letehetsz, drágám.

-Nem foglak, Méhecském. Olyan könnyű vagy, eszel te rendesen?-kérdezte. Nevetni kezdtem. Hogy eszek-e rendesen? De még mennyire... Nem hinném, hogy annyira könnyű lehetek.-Vigyázz, lépcső!-figyelmeztetett. Erősebben kezdtem fogni a nyakát, de fölöslegesen, ugyanis olyan óvatosan ment, hogy meg sem éreztem a lépcsőfokok váltakozását.

-Mike, ha elejted Saraht megverlek.-fenyegette Luke.

-Baby, te miért nem viszel engem így?-szólalt meg Betty.

-Mert félek, hogy elesünk.-válaszolta a szöszi.

-Szerinted kövér vagyok? Hát kösz!-háborodott fel Bet, majd rohanni kezdett a szobájuk felé és becsapta maga mögött az ajtót.

-Bae, tudod, hogy nem úgy értettem!-kiabált utána Hemmo.-Nagyon király, most megsértődött. Csak tudnám mi rosszat mondtam.-rázta meg a fejét, majd Betty után szaladt.

-Ezt lehet nem kellett volna mondania. Mitől lett Bet ennyire érzékeny?-tette föl a költői kérdését Mikey.-Cal, kinyitod az ajtót?-fordult hátra a kiwihez.

-Persze.-jött oda a telefonját nyomkodva. Kinyitotta. Nem értem, hogy miért nem tett még le Michael.

-Kösz, haver.-ment be az ajtón, majd az ágyhoz érve óvatosan rátett.

-Már a lépcső előtt is letehettél volna. Ehelyett végig lépcsőztél fogalmam sincs hány emeletet úgy, hogy cipeltél.

-Calnak szerinted összejön a kapcsolat Agnesel?-ült le mellém.

-Szerinte ja. Bár, Hood nem egy egyszerű rendszer, szóval érted.-próbáltam elmagyarázni neki, hogy mire gondolok.

-Igen. És te még alig ismered. Én már általános 7. óta a legjobb barátja vagyok. Elég rég hallgatom a szarságait, de olyan, mintha az öcsém lenne.

-Értem.-mondtam, mire kopogtak.

-Fgyelj, ha haza megyünk nem akarsz átköltözni az én szobámba?-kérdezte Mike.

-De, szívesen, csak az a gond, hogy csak annyi időre megyünk haza, míg a cuccainkat összeszedjük.-emlékeztettem.

-Ez igaz.

-Na, látod.-mondtam. Calum nyitott be.

-Azt mondani, hogy 'gyere!' luxus?-háborodott fel.-Már vagy egy órája kopogok.

-Ja, gyere.-nézett rá Mikey.

-Hát kösz, most már mindegy. Nah, szóval, ha hazamentünk találkozok Agnesel a parkban, aztán valószínű velünk jön Los Angelesbe. Úgy lesz ott, mint egy jó barátom, nem pedig mint a barátnőm. De most nem ez a lényeg. Kéne valaki, aki segít a csomagokat elhozni.-beszélt.

-Ott van Luke. Neki legalább van jogsija. Vagy Ashton.-mondta Michael.-Vagy kérd meg Billt.-folytatta. Calum rázta a fejét.

-Haver, nekem rád van szükségem.-erre a kijelentésre nevetni kezdtem.-Mi olyan vicces ebben?-nézett rám furin.

-Semmi, semmi, csak egy kicsit félre érthető volt.-mondtam egy picit visszafogva magam. Nekik is leesett a dolog, és ők is megmosolyogták. Calum hirtelen elkomolyodott.

-De én ezt most komolyan mondtam. Muszáj ott lenned, amikor találkozok vele. Te vagy a legjobb barátom. Szükségem van a támogatásodra.-milyen megható.-Ez most olyan buzis volt.-vihogta el magát a végére.

-Oké, veled megyek, de viszem magammal Méhecskét is.-mondta Mikey.

-Ez csak természetes. De valószínű soha az életbe nem fogom megszokni, hogy Saraht méhecskének hívod. Borzalmas.

-Én szeretem, hogy így hív. Ez olyan különleges. Én meg olyan szerencsétlen vagyok, hogy egy normális becenevet nem tudok kitalálni neki.-biggyesztettem le a szám.

-Baby, nekem az is különleges, hogy azt mondod rám Mikey.-nézett a szemembe, majd közeledni kezdett.

-Állj!-szólt a legrosszabb pillanatban közbe a kiwi, mire Michael ránézett.-Mike, mondd, hogy ez nem csak egy szájra puszi lesz!-mondta már szinte könyörögve (?). A kék hajú nevetve megrázta a fejét, majd folytatta, amit elkezdett. Lassan közeledett felém, miközben smaragdzöld tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Ajkaink már majdnem összeértek. Éreztem a leheletét ajkaimon. Száját óvatosan enyémre nyomta. Szememet lehunytam, ujjaimat tincsei közé vezettem, míg ő a kezeit derekamra csúsztatta. Nyelvével végig simított alsó ajkamon. Bejutást kért, amit meg is kapott. Nyelveink forró, lassú táncot jártak. Csókja lágy volt és óvatos. Ajkaink elváltak egymástól. Nyomott még egy puszit a számra. Oldalra néztem és láttam, hogy Cal tátott szájjal bámul minket.

-Haver, ez egy hét másodperces nyelves volt! Végre már!-mosolygott.-Úgy vigyorogtok, mint a tejbe tök.

-Imádom ezt a lányt.-húzott ölelésébe Mike.

-Tudom. Átmegyünk Lukeyékhoz?-kérdezte Hood.

-Még szép! Kíváncsi vagyok, hogy mi sült ki a folyosói jelenetből.-mondta Mikey. Elindultunk és rögtön, mindenféle kopogás nélkül benyitottunk. Luke és Bet az ágyon feküdtek.

-Na, baby, sajnálom! Tudod, hogy nem úgy értettem. Édesem, ne durcizz, kérlek!-mondta halkan Luke, miközben Betty pólóját kicsit fölgyűrve simogatta a lány csípőjét. Észre vette, hogy bejöttünk, ezért hátra fordult és ránk emelte tekintetét.

-Srácok, beszéljetek már vele, hogy nem úgy értettem!-kérlelt minket.

-Majd én.-mondtam és az ajtó felé biccentve jeleztem, hogy menjenek ki. Mind kivonultak, én pedig leültem Bet mellé az ágyra.

-Bet...-szólaltam meg.

-Mivan?-szipogott.

-Mi a baj?

-Luke le kövérezett.-fordult felém.

-Dehogy is.

-De. Azt mondta, hogy fél hogy elesünk ha fölvesz.

-Nem vagy kövér, csak Luke nem bízik az erejében, vagy mi, és nem akarja összetörni egy csontodat sem.

-Ez csak egy hülye kifogás azért, hogy ne haragudjak rá.

-Nem igaz. Hemmo tényleg nem túl magabiztos. Bocsáss meg neki.

-Még meggondolom.-mondta, majd kiment a helységből. Utána mentem és csak annyit láttam, hogy Betty megcsókolja a szőke hercegét. Úgy tűnik, nem haragszik rá.

————————

Sziasztok! Újabb borzalmas rész, de azért remélem tetszik majd. :DD Tudom, hogy elég rég nem volt rész, de valahogy nem volt semmi ihletem. Bocsássatok meg ezért! Puszi: Csengi! ♥