Eljöttem Michael szobájából és átmentem az enyémbe. Kár volt. Ashton az ágyamon ette a levesét (amit valószínűleg nem rég rendelt), Calum fényképezte őt, Betty pedig próbálta kitessékelni őket. Mit keres itt Cal és Ash? Bettyt megértem, mivel ő készít fel a randira, vagy mi a szösz, de Cal és Ash? Betty akár hogy lökdöste Ashtont, ő nem ment el amég meg nem ette a levesét. Nagy nehezen kimentek, majd Bet se szó, se beszéd megfogta a sminkestáskáját és nekem esett az ecseteivel. Inkább nem szóltam, mert láttam, hogy van valami baja. Nem mondta, de nagyon feltűnő volt, hogy valami nincs rendben az elmúlt hétben. Mostanában nagyon föl tudja idegesíteni magát. Szerintem Lukekal van valami problémájuk. De ez nem rám tartozik, szóval inkább hagyom a dolgot. Az alapozójához nyúlt. Észre vette, hogy míg az én bőröm hófehér, az övé gyönyörű napbarnított, ezért az ő alapozójával nem fog menni a dolog. Nem szóltam semmit, csak fölkeltem és odavittem neki az enyémet. Nem találtam jó dolognak, hogy beszélgessünk, mert láttam rajta, hogy az csak erőltetett mosolyokból és bólogatásokból állnának a részéről. Elvette és rám mosolygott. Nem volt túl őszinte a mosolya. Biztos vagyok benne, hogy nem velem van baja. Akkor nem lenne itt és nem segítene. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy valóban Lukekal lehet valami problémájuk. Megcsinálta a szemöldökömet (a jellegzetes, erős szemöldökömet. Így hordom már vagy 9. osztály óta), aztán neki fogott a szememnek. Nem csinált vele sok mindent, csak húzott egy szép, visszafogott tusvonalat. Kifestette a szempilláimat majd újra az arcomra tért. A bronzosítóval csontosabbá tette az arcom, a highlighterrel kiemelte az arccsontom, a pirosítóval pedig életet vitt a sminkembe. Elővett egy élénk piros ajakrúzst. Kifestette a számat vele. Szemügyre vett, és mintha egy halvány mosoly virult volna az arcán. Nagyon halvány. Elővette a ruhám és mellé egy fekete tűsarkút. A kezembe nyomta. Előszedett egy gyönyörű nyakláncot, amin egy rózsaszín ásvány szolgált medálként. Egyszerű volt, hiszen az ásványt csak egy fekete pánt tartotta. Beleakasztotta a nyakamba. 

-Öltözz fel, aztán menj és érezd jól magadat.-mondta kedvesen, mégis szomorúsággal a hangjában. Megöleltem.

-Mi a baj?-kérdeztem némi aggódással a szememben. 

-Nincs semmi baj. Öltözz, a végén még elkésel.-hajtotta le a fejét, de így is látni lehetett, hogy vörösödik vagy az idegességtől, vagy pedig attól, hogy próbálja visszatartani könnyeit. Nem tudom, mi folyik itt, de ki fogom deríteni. Na tessék! Már megint előjött a 'Sarah majd megoldja' énem. Fölöltöztem. Kibaszott tűsarkű. Már most fáj benne a lábam. Átmentem Bettyhez. Csak ült az ágyon, Luke pedig átkarolta. 

-Bocsi, zavarok?-hangzott el halkan a számból. 

-Nem.-suttogott Luke.

-Mi a baj, Bet?-ültem le melléjük. Az arcát a tenyerébe temette. Lukey simogatni kezdte a hátát. 

-Ssh...ne sírj szerelmem, nem lesz semmi baj.-nyugtatta, majd felém fordult.-Este dugtunk és...nos, hát...kilyukadt a gumi.-látszott a rémület Hemmo arcán. Mások elől jól tudta leplezni, de én ismertem annyira, hogy tudjam, fél. Tengerkék szeme most valahogy másmilyennek tűnt. Nem hibáztathatták egymást, hiszen erről senki nem tehetett. Véletlen baleset volt. Egyikük sem szeretne még gyereket, de ahogy Hemmot ismerem, nagyon jó apa lenne. Ránéztem az órára, ami a falon csüngött, és 7 óra 48 percet mutatott. Basszus! Nyolcra jön Mike. 

-Biztosan nem lesz semmi gond, de nekem most mennem kell. Nyugodjatok le.-álltam fel, majd kiviharzottam a szobából, vissza a sajátomba. A szükségesnek tűnő dolgokat beledobáltam egy fekete kistáskába, majd idegesen ültem az ágy szélén. A térdeim remegtek. Kopogtak az ajtómon. Mély lélegzetet vettem, majd kinyitottam. Michael állt ott, egy csokor rózsával a kezében. Mosolyra húzódtak ajkaim és az izgulás legkisebb jele is eltűnt. Meglepő módon megnyugtatott a jelenléte. Elvettem tőle a csokrot, majd leraktam az ágyra. 

-Nagyon csinos vagy.-szólalt meg félénken. Elég feltűnő személyiség, és nem szokott visszahúzódó lenni, mindig kiabál és nagyon emberbarát. De most valahogy mégis félénk volt. Látszott rajta, hogy izgul.

-Köszönöm!-küldtem felé egy biztató mosolyt. Szemügyre vettem öltözékét. Egy fekete farmer (mi más lenne ugyan?!), egy egyszerű fekete-fehér baseball felső és egy fekete bőrkabát volt rajta, a szokásos fekete tornacipőjével. Felé nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Elsétáltunk a lifthez. A várakozás néma volt. Kinyílt az ajtó. Beléptünk. Michael megnyomta a gombot. Mikor leértünk, átsétáltunk a hallon. Kimentünk és rögtön megcsapott a hideg. Tekintve hogy 2015 februárt írunk, és Japán a föld északi felén van, itt jelenleg tombol a tél. Megborzongtam a hirtelen érzésre. Mike észrevette. Levette a bőrkabátját, majd segített fölvenni. 

-Nagyon fázol?-kérdezte aggódva, miközben sétáltunk. 

-Nem. Köszönöm, hogy odaadtad a kabátod.

-Ez csak természetes.-mondta kedvesen. 

-Hová is megyünk.-kérdeztem. Tényleg fogalmam sem volt, hogy hová visz. 

-Majd meglátod. Jöhettünk volna kocsival is.-nézett a lábamra.

-Fölösleges lett volna. Így tökéletes.-mentem hozzá egy kicsit közelebb, hogy ne legyen köztünk akkora távolság. Így a karunk összeért. Befordultunk egy kisebb utcába, ahol már nem volt annyira nagy a forgalom. Persze, itt is volt rendesen. Elsétáltunk az utca másik sarkához, ahol egy kedves kis kávézó volt. Bementünk. A ehylség nem volt nagy, és alig voltak benne. A falak rózsaszínek voltak, és az egész terem kellemes meleget árasztott. Leültünk egy asztalhoz. Egy pincér odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy mit kérünk. Ami a legfontosabb, a mi anyanyelvünkön tette ezt. Mind ketten rendeltünk.

~~~~~~~

Elég sokat ültünk bent a kávézóban. Jót beszélgettünk, nevetgéltünk. Elsütött pár viccet, amit nem hagytam vihogás nélkül, de nem vitte túlzásba. Kissé ideges volt, de gyorsan feloldódott. Sétáltunk vissza a szállóba nevetgélve. A jobb karjával átölelt.

-Komolyra fordítva a szót. Én tényleg szerelmes vagyok beléd és szeretnék egy komoly kapcsolatot.-állt meg, majd felém fordult.-Sarah, leszel a barátnőm?-kérdezte édesen. Éreztem, hogy elpirulok.

-Igen.-öleltem meg. Megpuszilta a homlokom, majd tovább folytattuk utunkat. 

-Hogy őszinte legyek, egész randin azon aggódtam, hogy semmi bajod ne legyen. Nagyon sexy ez a tűsarkú, de féltem, hogy nehogy rosszul lépj.-kulcsolta össze ujjainkat. Milyen édes, hogy aggódik értem. Visszaértünk a szállodába, majd elköszöntünk. 

-Jó éjszakát, Sasa. Egész este rád fogok gondolni.-ölelt meg. Elment a szobájába, én pedig Lukeék felé vettem az irányt. Halkan kopogtam. Benyitottam. Luke idegesen járkál föl-alá a szobában. Odamentem hozzá. 

-Hey, Luke nyugi! Mi van?-állítottam le.

-N-nem tudom, most csinálja a tesztet.-szuszogott. Nagyon ideges volt. Még sosem láttam ilyennek. Majdnem sírva fakadt. Hirtelen kicsapódott a fürdő ajtaja. Betty vidáman ugrott Hemmo nyakába, majd megcsókolta.

-Nem vagyok terhes Lucas!-mondta vidáman. Luke arcán látszódott a megkönnyebbülés.

~~~~~~~~

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, majd jelentkezek a kövivel valamikor. Puszi: Csengi! ♥