Ma van a suliban az utolsó nap, ma van a tanévzáró, utána pihenhetek egy nagyot és kezdhetek el pakolni a bőröndömbe, amit magammal viszek majd a hajóútra.

   - Sziasztok! - köszöntem az osztálynak ahogy beléptem a terembe, akik bent voltak, azok közül is csak néhányan köszöntek vissza, de nem zavartattam magamat, helyet foglaltam a barátnőm mellett, és egyből beszélgetésbe is elegyedtünk, ez egészen addig tartott, amíg be nem csengettek, és nem jelent meg az ofőnk. Amint végig hallgattuk az igazgatónk beszédét a hangszórókon keresztül, a tanár kiosztotta a bizonyítványokat, persze nem maradhatott el a szokása, miszerint mindenkinek a bizijéhez fűzött valamit, vagy rosszat vagy jót.

   - Vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el, július 20.-án indultok! - ez volt az ofőnek az utolsó szava hozzánk, mielőtt még utunkra engedett volna.

   - Ne aggódjon tanárnő, ezt biztos, hogy nem fogjuk elfelejteni! - kiált vissza az ajtóból az ofőnek Francisco. Ahogy mindenki ki ért az udvarra az osztályból, elköszöntünk egymástól, és mindenki indult haza, hogy pihenjen egy jó nagyot a kirándulás előtt, mert akkor valószínűleg nem fogunk sokat pihenni a bulik miatt amiket ott fogunk szervezni, de nem is baj, egyáltalán nem bánom. Alig várom, hogy induljunk!

   Nagyon gyorsan szaladtak a napok és a hetek, de annyira, hogy már csak egy hetünk van az indulásig. Nagyon izgatott vagyok! Alig várom, hogy elmehessek itthonról és ne kelljen hallgatnom a szüleim veszekedését! A nagy gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Felültem az ágyamban és az éjjeliszekrényemről levettem a telefonomat. Jacquelin neve villogott a kijelzőn, így azonnal felvettem és a fülemhez emeltem a telefont.

   - Szia Yasmine! - köszön bele ahogy felveszem.

   - Szióka! Mi újság? - dőltem vissza az ágyamba.

   - A lányokkal megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni, még a kirándulás előtt, velünk tartasz? - kérdezi, mire újból felkelek az ágyból, és kiszaladok a szobámból, hogy megkérdezzem anyámat, hogy elenged-e.

   - Anyaaa! - kiabálom el magam, mivel nem volt kedvem lemenni a konyhába, így megálltam a korlátnál, és onnan kiabáltam neki.

   - Igen? - kiabált vissza.

   - Elmehetek a lányokkal vásárolni? - kérdezem reménykedve, hogy elmehetek-e, ugyan is már nem volt kedvem itthon lenni, szét untam az agyam.

   - Elmehetsz! De akkor felírom, hogy mit hozz nekem! - mondja mire bólintok, de aztán rájövök, hogy nem látja, így elmondtam egy "okét".

   - Ja és akkor kelleni fog pénz! - jut eszembe a legfontosabb dolog, mert a nélkül csak nem mehetek el.

   - Itt lesz az asztalon! - mondja, amire már nem válaszolok, így a telefont visszateszem a fülemhez és beleszólok.

   - Igen, mehetek, mikor és hol találkozunk? - kérdezem Jacquelint.

   - Leírom neked SMS-ben! - mondja, mire elmondok egy okét, majd elköszönünk egymástól és letesszük a telefont.

----------

   - Na sziasztok csajok, mehet a bevásárlás? - kérdezte Donna, amikor mindannyian megérkeztünk a találkozó helyre. Donnaról tudni kell, hogy nagyon szeret ruhákat vásárolni, ahogy Jacquelin meg Theresa is, én is szeretek... de nem túlzottan... én inkább csak nézelődök, mint hogy veszek valamit. Ahogy bementünk a plázába, én hátulra keveredtem, mentem a lányok után, akik olyan céltudatosan mentek előre, hogy inkább csak csendben ballagtam utánuk, amikor is eszembe jutott valami.

   - Lányok! - szóltam hozzájuk, mire felém fordultak. - Anya felírt nekem egy-két dolgot amit meg kell vennem neki, elmegyek megveszem őket, ti addig meg nyugodtan menjetek előre, aztán ha kész vagyok, akkor majd felhívlak titeket, és megyek hozzátok, oké? - mondom nekik a tervemet, mire elkezdenek bólogatni, vagyis beleegyeztek, így miután elköszöntünk egymástól elindultam anya papírjával a kezemben az első bolt felé, ami tulajdon képen a tesco volt.
   Már egy ideje járkáltam a sorok között és néztem a polcokat, amikor is meghallottam egy ismerős hangot, amit bárhol felismernék. Harry... vagyis Harry Rogers... amióta ide költöztünk és találkoztunk, az óta nyomul rám, de hál égnek erről leszokott.

   - Szia Harry, szia Aaron! - köszöntem rájuk, ahogy melléjük értem.

   - Szia! - köszöntek egyszerre, ahogy észre vettek. Aaron egy-egy puszival köszöntött, míg Harry jó szorosan megölelt, amit viszonoztam. Egy darabig még öleltük egymást, és csak akkor váltunk szét amikor is Aaron megköszörülte a torkát.

   - Nagyon cukik vagytok meg minden, de vásárolni jöttünk, nem romantikázni! - mondja elhúzott szájjal, miközben a fejét nemlegesen rázza.

   - Héj! Mi nem is! - háborodok fel.

   - Jól van, mindegy, menjünk tovább! - mondja unottan miközben megforgatja a szemét.

   - Ennek meg mi baja? - kérdezem Harry-től suttogva, hogy Aaron ne hallja meg.

   - Amióta szakított vele a barátnője, az óta így viselkedik ha meglát egy szerelmes párt. - forgatja meg a szemét.

   - Szegény! Mi történt köztünk? - kérdezem még mindig halkan.

   - Állítólag a csaj szerelmes lett valaki másba, és ezért szakított Aaronnal. Az óta nagyon összetört, nagyon szerette Hanna-t. - mondja miközben a barátja hátát figyeli. Aggódik miatta...

   - Talán össze hozhatnád valakivel majd a hajón! - gondolkodók hangosan.

   - Jöttök már? - néz hátra ránk a szóban forgó személy. - Így sose vesszük meg azt ami kell! - néz ránk felváltva szúrósan.

   - Na jó menjünk inkább, a végén még képes itt hagyni minket! - mondja Harry megforgatva a szemeit, aztán gyorsabbra veszi a lépteit és Aaron mellé sétál, néhány másodperccel később én is követem, és melléjük csapódok.

----------

   - Na jó, asszem én felhívom a lányokat, hogy hol vannak, és oda megyek hozzájuk. - mondom a fiúknak amikor végeztünk a vásárlással és kijöttünk a Tesco-bol.

   - A lányokkal jöttél? - kérdezi meglepetten Harry. Kérdésére csak bólintok. - És... Khm... Jacqueline is itt van? - kérdezi zavartan megvakarva a tarkóját, mire ráncba szökik a szemöldököm. Hoppá-hoppá, Harrynak csak nem tetszik a barátnőm? Hm... A mosolyomat próbáltam visszatartani, ami elég nehezen ment, és Harry is észre vette. - Inkább ne mondj semmit! - tartotta fel a kezeit.

   - De hát én meg sem szólaltam! - mondom mosolyogva széttárt karokkal, már amennyire a szatyrok a kezemben engedték.

   - Nem is kellett, elég volt az, hogy rád néztem, és már tudtam, hogy mire gondolsz! - mondja, majd a végén elmosolyodik, úgy tudtam!!

   - Na akkor mindjárt felhívom őket, eljöttök velem, köszöntök nekik, vagy siettek valahova? - nézek rájuk felváltva.

   - Elmegyünk veled! - rántja meg a vállát Aaron. - Had örüljön ez a hülye, hogy találkozhat vele! - bök Aaron Harryre, aki meg durcásan keresztbe dobja maga előtt a karját, mire elmosolyodok, majd elő veszem a telefonomat, és hívom azt a lányt, akire most Harry a legkíváncsibb.

   - Sziasztok! - köszöntünk a lányoknak ahogy találkoztunk a Pull and Bear előtt.

   - Sziasztok! - köszöntek a lányok is ahogy meglátták, hogy nem vagyok egyedül.

   - Össze futottam velük, és mondták ha már nem egyedül jöttem, akkor köszönnek nektek. - mondtam nekik a fiúkra mutatva.
Végül a fiúk ott ragadtak velünk, és bekísértek minket egy-egy üzletbe, közben Jacqueline és Harry eléggé összemelegedtek a bevásárlásunknak a végére, így szegény Aaronnak velünk kellett beérnie, de állítása szerint sokkal jobb társaság vagyunk mint a hülye haverja.

   A nagy bevásárlásból este 7-re értem haza, ugyan is haza felé még beugrottunk a mekibe kajálni, ahol eltöltöttünk legalább másfél órát. De őszintén megmondom, hogy megérte, mert nagyon jól éreztem magam a srácokkal, csináltunk egy csomó képet, bohóckodtunk, röhögcséltünk, és nagyon sokat beszélgettünk, néha még komolyabb témát is érintettünk, persze szó esett a kirándulásunkról is, ami hamarosan itt lesz, hamarosan indulunk. Alig várom már!

----------

   - Megjöttem! - kiáltom el magam, ahogy beléptem a házba. Választ viszont nem kaptam. Beljebb mentem a házban, a konyhaasztalra leraktam a szatyrokat amiket anyának vettem, meg azt amit magamnak. Ekkor pillantottam meg egy kis cetlit az asztalon. Felvettem.

"Hívj fel ha haza értél"

Anya

   A telefonomat gyors élő húztam a zsebemből és már tárcsáztam is anyám számát. Kicsengett, már majdnem letettem a telefont, mikor végre felvette.

   - Szia anya! Hol vagytok? - szólok bele egyből amint felvette a telefont.

   - Szia Yasmine! Nem tudtuk, hogy mikor érsz haza, ezért eljöttünk moziba, ha nem gond, most fogunk majd beülni a terembe, későn megyünk haza! - mondja anya.

   - Margot? - kérdezem húgomat, mert biztos voltam benne, hogy őt nem vitték magukkal.

   - Át vittük bátyádhoz, amíg itt vannak a közelben velük legyen egy kicsit... - mondja, mire hümmögök egyet válaszként.

   - Oké, értem, akkor... Majd találkozunk, érezzétek jól magatokat! - mosolyodok el halványan, majd egy köszönés után letesszük a telefont.
   Miután elpakoltam azokat amiket vettem, felmentem a szobámba és már épp kapcsoltam volna be a laptopomat az asztalomnál amikor is csengettek. Bementem húgom szobájába és értetlenül néztem ki az ablakon, hogy mégis ki az. Mikor megláttam, hogy ki áll a kapunk előtt, összezavarottam, hiszen nem rég váltunk el egymástól. Gyorsan vissza szaladtam a szobámba, felkaptam a kulcsomat az éjjeliszekrényemről és már szaladtam is kaput nyitni Harrynak.

   - Hát te mit csinálsz itt? Nem rég váltunk el. - mondom neki, miközben sétálok le hozzá a lépcsőn.

   - Beszélnünk kell! - néz rám idegesen, miközben az ujjait tördeli.

   Körülbelül 10 perce ülhetünk Harryval a szobámba, de még mindig nem mondott semmit, azt mondta hogy át kell gondolnia azt, amit közölni akar velem. Végül, hosszú percek múltán megköszörülte a torkát és végre megszólalt.

   - Megcsókoltam Jacqueline-t! - a szemeim kikerekedtek és azt hiszem még a szám is eltátottam meglepettségemben.

   - H-Hogy mi? - szólalok meg végül még mindig meglepetten. Aztán felkeltem a kábulatból, és elkezdtem bombázni a kérdéseimmel. - Milyen volt? Vissza csókolt? Mit reagált? Most együtt vagytok? Válaszolj már! - szólok rá izgatottan, mire meglepetten néz szemeimbe. Megköszörülte a torkát, majd utána válaszolt csak.

   - Igen, vissza csókolt, igen, nagyon jó volt, és... nem, nem vagyunk együtt... - vakarja meg zavartan a tarkóját.

   - Mi, miért? - kérdezem meglepetten, miközben közelebb csúszok hozzá az ágyon.

   - Mert megfutamodtam amikor viszonozta a csókomat és nem tolt el magától, meg... megijedtem a saját érzéseimtől... - zavartan hajtja le a fejét.

   - De mit csináltál... mármint miután megtörtént? - kérdezem a szemöldököm összeráncolva.

   - Én csak elköszöntem tőle, és már egyből jöttem is hozzád. - mondja miközben idegesen rángatni kezdi a lábait.

   - Hey! - a kezem ráteszem a térdére, hogy abba hagyja a rángatózást és rám figyeljen. - Beszélj vele, szerintem ő is össze van zavarodva ahogy te! Ha viszont nem kommunikáltok egymással, annak nem lesz semmi jó vége, minden mást bele fogtok gondolni mint ami valójában történt! Rendben? - nézek bele szemeibe kérdőn, mire csak bólint egyet, vagyis megértette amit mondta neki, de remélem tényleg fog vele beszélni, szerintem nagyon megérdemlik egymást!

   Miután Harry elment és a lelkemre kötötte, hogy megígéri, hogy még ma beszélni fog Jacquelinel, írni fog a fejleményekről, én egyből ki akartam kérdezni drága barátnőmet, így a laptopomat amit már egy ideje be akartam kapcsolni végre bekapcsoltam és bejelentkeztem facebookba, hogy írjak neki.

Én: Sziaaaaa! Halottam mi volt, na mesélj csak nekem rólad és Harryről!😏❤️❤️

Jacqueline: Hát... majd mesélek, de most pont vele beszélek, itt van... ❤️

Én: Oh, te kis szerelmes! ;) puszi nektek, aztán majd várom az írásod drágám!😏❤️

Jacqueline: Puszi❤️❤️

----------

   Eltelt ez a hét is, holnap indulunk, már alig várom! Ez a hét egyébként nagyon gyorsan elment, de történt egy két dolog ami említésre méltó.
   A lányokkal nem találkoztam már többet, mindenki pakolt és készülődött az utazásra, csak a neten keresztül vagy hívásban kommunikáltunk egymással.
   Harry és Jacqueline végül összejöttek, megbeszélték azt ami történt közöttük, és végül úgy döntöttek, hogy megpróbálják. Szerintem nagyon aranyosak együtt, küldtek képet is, meg Harry is írt nekem miután beszéltek, hogy úgy döntöttek megpróbálják. Szerintem én boldogabb voltam amikor meghallottam a hírt, hogy összejöttek, mint ők. Alig várom, hogy élőben is lássam őket együtt, és ne csak képeken az interneten keresztül!
   Bátyám és barátnője tegnap előtt voltak itt elköszönni nálunk, mert másnap, vagyis tegnap költöztek be végre az új otthonukba. Nagyon örülök nekik, boldog vagyok, hogy bátyám végre megtalálta azt a nőt, akivel szívesen letölti a hátra lévő életét, nagyon remélem egyszer én is meg fogom találni azt az embert, a másik felemet, akivel ugyan ilyen boldog leszek mint ők, mert rajtuk tényleg látszik, hogy mennyire oda meg vissza vannak egymásért, és azt is nagyon jól tudom, hogy mindent megtennének a másikért. Remélem egyszer nekem is részem lesz ilyen szerelemben, mint amilyen az övék.

----------

   Az ágyamban fekszek, a plafont bámulom éppen, és a holnapi napon gondolkozok... egy teljesen új élményben lesz holnaptól részem... az az igazság, hogy egy kicsit félek is tőle, mivel még nem voltam távol egy teljes hónapig az otthonomtól, a szüleimtől és úgy mindenkitől akit már rég óta ismerek...
Még csak nem rég költöztünk ide, és már most utazok az osztállyal egy teljes hónapra, itt hagyva azt a helyet, környezetet, amit épphogy csak megszoktam... remélem azért ebből az egészből valami jó fog kisülni, jól fogom magam érezni, és nem lesz semmi baj...
   Na most viszont, tegyük félre ezeket a negatív gondolatokat, és inkább gondoljunk arra, hogy egy hatalmas nagy élményben lesz részem holnaptól kezdve egy teljes hónapig!

Holnap indulunk!