Yuu egész nap azon volt, hogy felvidítson. A legtöbbször bárhova is mentünk a kezében vitt, de néha sétáltam is azért. Ő végig csillogó szemekkel nézett engem. Kisit furának találtam ezt, de végsősoron nem zavart. Sőt! Kifejezetten jól esett.

Gombócnak, gombóckának, vagy szomorú gombócnak kezdett hívni, mert egész nap kuporogtam.

Este felé olyan hét-nyolc óra körül felmentünk a hálóba, hogy ott folytassuk a filmnézést, mert két hosszú film következett egymás után, és ha elaludnánk közben, legalább az ágyban tegyük azt.

Felmentünk, már nem kézben vitt. Mikor felértünk elkérte tőlem a takarót, hogy megigazíthassa az ágyat.

Mialatt ezt teszi, én végig figyelem, ahogy gyakorlott mozdulatokkal ráteríti az ágyra, aztán eligazítja.

Ez megint eszembe juttatja, hogy jelenleg teljes mértékben rá vagyok utalva, és még emellett szerelmes is vagyok belé - valószínüleg viszonzatlanul.

Ettől a gondolattól könnyek gyűlnek a szemembe, majd lassan végigfolynak az arcomon, a földön landolva, és eláztatva azt. 

Néhány perc után Yuu befejezte az ágyat, és felém fordult. Mikor meglátta, hogy - megint - sírok, gyorsan ödajött hozzám, és a megszokott megnyugtató mozdulattal magához ölelt, és elkezdett nyugtatgatni a szokásos selymes, bársonyos hangjával. 

Eleinte, csak egyre jobban zokogtam, már kezdtem remegni, de ő még jobban nyugtatott.

Annyira jó a karjai közt lenni. Annyira jó, hogy itt van velem, és tudom, hogy védelmez... Annyira... annyira biztonságban érzem magam ilyenkor. Nem akarom abbahagyni a sírást, mert félek, hogy akkor elenged ez a kellemes, gyengéd szorítás. 

Ettől függetlenül néhány percen belül mégis sikerül abbahagynom a sírást, de az ölelés még mindig ugyanúgy tart. 

Yuu a hajamba hajtja a fejét. Én erre kicsit elpirulok.

Néhány percig ebben a helyzetben élvezzük egymás testének melegségét /khm... khm... melegségét XDDD/ 

Egyszer csak Yuu megtöri a kellemes csendet, ami ránk szállt.

- Ryu... el kell mondjak valamit... ami nem várhat... - furcsa hangszínt öltött fel. Még sose hallottam ezt a fajta hangját. Mivel nem látom az arcát,nem tudom felismerni milyen érzelmek kavaroghatnak most benne.

- Mondd. - felelem halkan.

Elég sokat haboz, mielőtt beszélni kezd. Ezalatt az ütő hatszor megáll bennem, és rengeteg lehetőség végigfut bennem, hogy mire készülhet. A legrosszabbak között van, hogy azt mondja, elege van abból, hogy gyerekként viselkedek, és nem akar többé látni. Ennek már csak a gondolatától is szorongani kezdek.

Néhány idegölő másodperc után nagy levegőt vesz, és megszólal.

- Ryu... én... én - még egy szünetet tart, és még mindig ölelve, kicsit eltol magától, hogy épp láthassam az arcát. Kicsit ki van pirulva. Zavarban lenne...? Nem... ő biztos hogy nem... Becsukja egy kicsit a szemét, még egy nagy levegőt vesz, aztán kinyitja a szemét, és teljes magabiztossággal a hangjában folytatja.

- Én szeretlek! - mondja ki végül.

A szemeim teljesen elkerekednek, és fülem hegyéig elpirulok. Már párszor elképzeltem, hogy ezt mondja... de még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy tényleg megteszi.

És most, itt állok a karjaiban, úgy hogy azt mondta, amire még csak gondolni is alig mertem. Teljesen ledermedve álltam ott. A torkomban dobogott a szívem, és szerintem még ő is hallotta, hogy zakatol... Ő várakozva nézett rám, hogy mit válaszolok.

Válaszolni készültem neki, erre villámként átfutott az agyamon, hogy mi van, ha csak hülyül velem, és arra vár, hogy elkezdjek nevetni...?

Nem.

Ő nem ilyen. Nem viccelődne ilyennel. Nem játszadozna ilyenekkel. 

Erőt veszek magamon, és kierőszakolom magamból a választ.

- É-én is... szeretlek téged... - felelem bizonytalanul, de magamban még soha nem voltam ilyen biztos.

Kimondtam! Úristen, kimondtam! Megtettem! Elmondtam neki az érzéseim! Életemben először mondtam el valakinek, hogy szerelmes vagyok belé!

Yuu elpirult egy kicsit ennek hallatán, de aztán magabiztosabban ölelt. 

Idegőrlő lassúsággal egyre közelebb hajolt hozzám, és az egyik kezét lassan egyre feljebb vezette, egészen a tarkómig.

Mire készülhet? Csak nem... 

Csak nem... meg akar csókolni?

Már olyan közel van, hogy érzem minden lélegzetvételét. Mindketten becsukjuk a szemünket.

Az ajkai lassan az enyéimhez érnek, és elkezdődik életem legelső csókja.

Egészen érzékien csókolózunk. Yuu nyelve bebocsájtást kér a számba, amit egy kis várakozás után mg is adok neki. Elkezdi feltérképezni a szám legapróbb szegleteit is. Az érzéki csókból lassan szenvedélyes lesz. Önzőn faljuk egymás ajkait. Yuu elkezdi a nyelvével, az én nyelvem masszírozni. Nagyon jó érzés. Egyszer csak szorosabban ölel meg, és felemel, aztán lelül az ágyra, engem pedig az ölébe tesz. Csókunk közben bevezeti az egyik kezét a pólóm alá a hátamhoz, és úgy simogatja. 

Nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat.

Hosszú percekig tartó csókolózás után abbahagyjuk egymás ajkainak kényeztetését, és Yuu áttér a nyakam csókokkal való behintésére. Néhol kicsit meg is szívja, amit én jól eső sóhajokkal díjazok, és megszorítom a pólóját. Ezt ő bíztatásnak veszi, és mikor már mindenhol kényeztette a nyakamat, áttér a mellkasom azon részeihez, amik kilógnak a pólóból. Elsőnek a kulcscsontom vonalánál kezdi, aztán áttér az összes többi részre is. Mikor már itt sem maradt csók nélküli rész visszatér az arcomra. Nem csókol meg egyből, hanem csak finoman elkezdi puszikkal behinteni az ajkaimat, majd mikor ezzel megvolt, csak akkor kezdett el megcsókolni. Nem telt bele sok idő, és újra bejutást kért a számba. Azonnal megadtam neki ezúttal. 

Eszméletlen jól csókol. Nem akarom, hogy abbahagyja. 

Még hosszú-hosszú percekig mohón faljuk egymás ajkait, de aztán elválunk egymástól, pedig én még folytatnám. Yuu még egy utolsó puszit nyom a számra, , és megcsókolja azokat a részeket, amiket jobban megszívott, így belilultak.

- Nagyon szeretlek. - mondja végül.

- Én is. - felelem. 

- Kezdődik a film! - mondja, és benyomja a tévét, aztán leül az ágy közepére, a falnak támaszkodva, majd engem is a ölébe vesz, kezeit az enyémekkel összekulcsolva ölel engem. - Kényelmes így? - kérdezi.

- Nagyon.

Jó film volt. A végén mind a kettőt megnéztük és így hajnal egy lett, mire véget ért. Én végig Yuu ölében ültem, ami nagyon jó érzés volt. Néha a filmek alatt elkezdte csókolgatni a nyakam, reklám  alatt pedig néhány alkalom kivételével megcsókolt.

A filmek utáni csók volt a leghosszabb, és legszenvedélyesebb mind közül. Tíz percig szenvedélyesen csókoltuk egymást. Egészen addig, ameddig az ágyra nem dőltünk, annyira mohón csak egymásra koncentráltunk. Ekkor még Yuu párszor megcsókolja a nyakam, betakar minket, és egy "jó éjt" csókot lehel az ajkaimra.

- Jó éjszakát, Szerelmem. - mondja végül, és kikapcsolja a tévét, ezzel teljes sötétet, és csendet teremtve a szobában. A karjaiban alszok el, és ébredek fel.

Ez volt életem eddigi legjobb estéje, méghozzá a szerelmemmel. 

/A borítón láthatjátok hogy aludtak/

Annyira szeretem őt... hogy ez már szinte lehetetlen.

Ez az utolsó gondolatom, mielőtt elalszok.

Nos, bogyók kaptatok ma még egy eléggé jó gombócka adagot! Bocsánatot kérek attól, aki 18+ részre is számított, de az még később lesz. Ha tetszett örömmel fogadok egy csillagocskát, és kommentet.

Köszi, hogy elolvastad, see you next time, bogyók!