Egészen estig beszélgettünk Yuuval, aztán bejátszottam hogy fáradt vagyok, és aludni szeretnék, mire ő kiment, hogy hagyjon "aludni".

Végre volt időm kicsit gondolkodni. 

Elgondolkodtam azon, hogy mégis miért hozhatott fel magához, mert ott is hagyhatott volna, hogy majd valaki kihívja a mentőket vagy valami, és akkor is miért pont itt estem össze? Miért és hogyan szerettem bele ilyen hamar? És vajon hogyan mondja el neki, hogyan is érzek? És ha el is mondom neki,mi lesz ha kiderül hogy homofób, megutál, és elhajt, én meg soha többé nem láthatom? Vagy ha kiröhög, és lehülyéz? Habár... ezt nem igazán nézném ki belőle, de ki tudja... 

Egyik gondolatot hozza a másik, és ezzel végtelen folyamat kezdődik, aminek egyedül az vet véget, hogy elalszok.

Yuu POV

/már annyira régóta akartam írni Yuu szemszögéből... ;D lesznek itt még történések Igen, történések. Direkt írtam így./

Reggel nyolc óra körül lehet. Kinnt gyönyörúen süt a nap, kellemes szellő tornáztatja meg a fák leveleit, és tiszta az ég. Imádom az ilyen időt.

Felkelek a kanapéról, amin meg kell mondjak, egyszer-egyszer aludni kifejezetten jó, de napokig azon aludni eléggé kényelmetlen. 

Nyújtózkodok, és megropogtatom a végtagjaimat. Már eléggé fáj a hátam a kanapétól, a földön aludni meg nem akarok, az pedig eléggé furcsán festene, ha bekéredzkednék Ryu mellé éjszakára mert a kanapé tönkreteszi a hátam...szerintem azonnal azt leköltözne inkább ő a kanapéra,vagy célzásnak venné, hogy haza kellene mennie. Pedig ez nem igaz. Jó hogy itt van.

Hmm... Ha már Ryunál tartok, akkor ideje lenne kinyitni nála az ablakot, hogy menjen be hozzá egy kis friss levegő.

Csendesen felmentem, és benyitottam a szobába, nagyon vigyáztam, nehogy felébresszem véletlenül.

Lassan kinyitottam az ablakot, és pár percig élveztem, ahogy a kellemesen beáramló kinti levegő  az arcomat simogatja.

Kiveszek egy laza fehér pólót meg egy szaggatott farmert a szekrényemből.

Ránézek Ryura. Ugyanolyan békésen alszik, mint mikor bejöttem. Nagyon aranyos ilyenkor. Napokig tudnám nézni. - ami, ha úgy vesszük össze is jött - Odasétálok mellé, és nézem egy darabig, a békésen pihenő testét. Ilyenkor teljesen védtelennek és olyan kis sebezhetőnek látszik. 

Egyenletesen, lassan veszi a levegőt, és valami enyhe mosoly szerűség ül ki az arcára, ami azt jelentheti hogy valami szépet álmodik. Ennek örülök.

Nagyon nehéz lehet neki ilyen egyedül így is, nem hogy még rémálmai is legyenek. Nagyon sajnálom azt, ami vele történt. Nincsenek barátai se, akikkel legalább beszélgethetne. Nincs éppen boldog élete, mégis mikor alszik olyan gondtalan. Ezt imádom benne.

Rápillantok az éjjeliszekrényen lévő órára. 8:34. Szépen eltelt az idő.

Még nézem vagy két percig, aztán nem is nagyon tudom miért, de végigsimítok az arcán, és nyomok a homlokára egy puszit, aztán gyengéden megsimítom a haját is, és újra megsimogatom az arcát. 

Halványan elmosolyodik, és még gondtalanabbul alszik. Jól esett neki az előbbi tettem. Akaratlanul is jó kedvem lesz ettől, és elmosolyodok, majd még mielőtt felállok az ágytól, gondosan betakarom. A takarón át megsimogatom a karját, és kimegyek.

Mielőtt kilépek, még vetek rá egy utolsó pillantást, aztán becsukom az ajtót.

A fürdőszoba felé menet már leveszem a pólómat, és mire odaérek, már a nadrágom is lekerült. A boxerommal együtt bedobom a ruhákat a mosógépbe, majd mivel észreveszem hogy tele a gép beindítom a mosást.

Ezután beállok a zuhany alá, és egy ideig csak állok a kellemes, langyon víz alatt, és élvezem ahogy a cseppek belém ütköznek, aztán végigfolynak a testemen, majd a lefolyóban végzik.

Eléggé elgondolkodok.

 Valamiért Ryu állandóan áhitattal figyeli a szemem. Nem belenéz, csak nagy csodálattal figyeli, mintha valami gyémántot figyelne az ékszerboltban.

Mindig ezt csinálja, végig, ameddig bent vagyok nála, egészen addig, amíg el nem alszik.

Amikor meg hozzászólok, vagy hozzáérek, teljesen elpirul, és zavarba jön.

Ez eléggé fura azért... De lehet hogy csak zavarban van, mert hát azért mégiscsak pár napja ismerjük egymást... 

Vagy... vagy lehet hogy... hogy szerelmes lenne belém? Áhh... nem lehet... elvégre ő egy fiú... és nem néz ki melegnek... de mi van ha mégis az és tényleg belém szeretett? Mi van ha egyzser csak megcsókol... vagy szerelmet vall nekem? Én még ennyire nem tisztáztam magamban iránta semmit, de tény, hogy már ő sem teljesen közömbös számomra... de még ennyire nem tisztáztam ezt le magamban... Az biztos, hogy jól esik, mikor mosolyog, vagy hozzámszól, és jó érzéssel töltött el, mikor megpusziltam, és megsimogattam reggel... De amúgy is... még nem vagyok benne biztos, hogy szerelmes belém.

Ideje lenne elkezdeni mosdani - gondolom magamban.

Lassan elkezdem a bőrömbe masszírozni a tusfürdőt. Ezután megmosom a hajamat, és még pár percig állok a zuhany alatt, majd elzárom, megtörölközök, és felöltözök, de a hajamat nem szárítom meg. Csak hagyom hogy szépen magától megszáradjon.

Nyakamban egy törölközővel kilépek a fürdőből. Megkordul a gyomrom, ezzel jelezve, hogy ideje reggelizni.

Sütök magamnak tükörtojást és virslit. Miután megettem, és elmosogattam öszeütök egy kis reggelit Ryunak is. Ugyanazt, amit magamnak. Öntök hozzá egy pohárba narancslevet, és egy tálcára pakolom, majd felviszem az álomszuszéknak.

Mire benyitok már az ágyban ülve vár rám.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezem tőle mosolyogva, erre egészen halványan elpirul.

- Jól, köszi. - feleli kicsit bágyadtan még. Gondolom most ébredt fel.

- Hoztam reggelit! Remélem éhes vagy. - lerakom az ölébe a tálcát, mire ő végignéz rajta, és alig láthatóan elmosolyodik.

- Van választásom? - kérdezi halványan utalgatva a tegnapi napra.

Megrázom a fejem.

- Nincs. - jelentem ki ellentmondást nem tűrve.

Erre nekilát jóízűen a reggelijéhez.

Lehet, hogy tegnap az orrbefogós etetésnél kicsit messzire mentem... de ahogy a mondás tartja a cél szentesíti az eszközt, és amúgy is elengedtem volna, ha már nagyon láttam volna rajta, hogy nem bírja. Azért ezt az etetősdit egyszer szívesen megismételném. Olyan aranyos volt, ahogy kipirult arccal duzzogott minden falat után. Mint egy kisgyerek. Csak ő még fülig el is pirult annyira zavarban volt.  Lehet, hogy egy picikét kihasználtam a helyzetét, hogy lázas, és le van gyengülve, és alapvető erőfölényben vagyok, így esélye sem volt, hogy ellenkezzen a belényomott kanalak ellen. Viszont így is úgy is meg kellett volna ennie.

Mire észbe kapok majdnem nevetve Ryut bámulom. Rámnéz.

- M - nyel egyet - mi az? Min mosolyogsz?

- Semmin~ - rázom meg a fejemet.

Megeszi ami még a tányéron maradt, majd jóllakottan néz rám.

- Finom volt. - jelenti ki.

- Örülök neki. - elveszem tőle a tálcát, és lerakom az éjjeli szekrényre. - Meg kellene mérni a lázadat.

Előveszem a lázmérőt, és odanyújtom neki. Ő berakja /nem úgy te kis perverz... Megrontod itt nekem képzeletben Ryut xS/, és várunk, ameddig pityegéssel jelzi, hogy kiveheti. Visszaadja nekem.

- Hmm... Na, ez már szép szám! 37.6 Már csak hőemelkedésed van! - állapítom meg boldogan.

- Aha, ez jó. - olyan hangnemben mondja, mintha nem örülne neki, vagy legalábbis nem igazán érdekelné.

- Mi a baj? - kérdezem, mivel ennek elvileg örülnie kellene... tudtommal egyik ember se szeret magas lázzal egy ágyban feküdni.

- Semmi. - válaszolja olyan hangnemben, amiből könnyen leveszem, hogy jelenleg nem publikus az ok.

Megint elkezdi halványan kipirulva figyelni az arcomat. 

Ezúttal egy kedves mosollyal reagálok rá. Erre ő paprika vörösen elkapja a tekintetét rólam, és már az ajtót fürkészi.Egy idő után lerakja a fejét a párnára, és csak néz a semmibe, teljesen elgondolkodva. 

- Yuu... - kezd bele.

-Igen? - kicsit meglepődtem, hogy így szólt hozzám... valami fontosat akarhat mondani. 

Kicsit feszengeni kezdek.

Csak ne azt mondd hogy elmész... csak ne azt hogy elmész... Csak ne azt...

Magam sem tudom miért, de megrémített az ötlet.

- Mindegy hagyjuk... úgyis hülyeség... - mondja egy kicsit zavarban, és felhúzza a nyakáig a takarót.

- Ne hagyjuk. Honnan tudod hogy hülyeség, ha el sem mondod? 

- De, biztos hogy nem fogsz kinevetni? - kérdezi kicsit félénken.

- Persze. - egy biztató mosolyt villantok, mire halványan ő is elmosolyodik.

Füléig elvörösödik, és belekezd:

- Csa... csak annyi, hogy reggel... - szinte kierőszakolja a szavakat magából - é-éreztem, ahogy valaki megpuszilja a homlokom, és megsimogat, és betakar.... T-te voltál az?

Basszus! Azt hittem, hogy még mélyen alszik... most meg teljesen zavarban van miatta... nem éppen így terveztem.

- Sajnálom. Ha nem szereted, nem csinálom többet csak... csak akkor és ott egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne tegyem meg... De tényleg sajnálom! Nem akartalak zavarba hozni vele meg semmi! - nem értem miért sajnálkozom... csak megpusziltam a homlokát... nincs még ebbe semmi...

- Nem haragszom, és nem zavar! Nyugodtan csináld csak ha szeretnéd... - örömöt és valami remény(?) szerűséget fedezek fel a szemében.

- Akkor jó. Megnyugodtam! - mondom biztatóan, és beletúrok a hajába, amitől teljesen zavarba jön.

Na, bogyók! Ennyi lett volna a mai rész, remélem tetszett! Ha igen, nyomj egy csillagocskát, és kommentelj! See you next time, bogyók!