Mikor legközelebb felébredek, még mindig az ágyban fekszek, de sokkal rosszabbul vagyok. 

Yuu épp a homlokomra tesz egy frissen hozott hideg vizes ruhát, mikor kinyitom a szemem. Először eléggé meglepődik, de aztán kedves mosolyt ölt fel.

- Hogy vagy? Eléggé felment a lázad. Mindjárt hozok neked gyógyszert. - mondja jóindulatúan. 

Hmm... széthasad a fejem, a szám olyan cserepes, hogy virágoskertet lehetne bele ültetni, rosszul vagyok, és úgy ráz a hideg, hogy mindjárt megfagyok. De amúgy minden tök happy.

- Rosszul vagyok. - Erőszakolom ki magamból végül.

- Lemegyek hozok neked gyógyszert mindjárt jövök. - mondja, majd kimegy a szobából.

Pár perc múlva tér vissza, egy pohárral, és három szem gyógyszerrel a kezében. Odanyújtja nekem.

- Ne köszönd, mert nem hat. - Ez gondolat olvasó. /telepááátiaa xDD/ Épp most akartam mondani, hogy köszönöm.

Elveszem a gyógyszert, és a vizet. A tablettákat gyorsan leküldöm a torkomon, majd leerőszakolom a vizet is.

- Nem vagy éhes? Már minimum két napja nem ettél semmit. - teszi fel nekem a kérdést kicsit aggódó tekintettel, de szerintem csak udvariasságból mondta.

Ahhw~ Annyira szépek a szemei! Egyszerűen nem tudom abbahagyni a bámulásukat. Legszívesebben naphosszat csak nézném őket. Hallom, ahogy beszél hozzám, de nem értelmezem. Csak hagyom, hogy a hangja selymesen simogasson. 

Miket gondolok?! Én.. Én nem vagyok meleg! NEM LEHETEK MELEG! Lehet, hogy még nem voltam szerelmes, de akkor is! Max biszex vagyok! Habár... még nem voltam szerelmes... és nem tudom milyen is az, és amúgy is! Még csak kb. két napja ismerem! De azt mondják, hogy van szerelem első látásra... Nem! Nem vagyok meleg! Nem vagyok meleg és pont! /felkiáltójelet tettem... hmm de rossz kislány vagyok ;D/

- Hé jól vagy? Hallod? Válaszolj! - hallom még mindig a hangját.

- Nem. - felelem.

- Mi nem?- értetlenül néz rám.

Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme?!

- Nem vagyok éhes. - mondom természetesen, mire ő elkezd nevetni. - Mi olyan vicces? - nem értem min nevet. Komolyan nem értem.

- Semmi semmi~ - legyint egyet, de még mindig nevet.

Erre én bevágom az áldurcát.

Már nagyon régen csináltam ilyet, mert nem volt rá soha okom.

- Na, ne haragudj... csak nem bírtam nevetés ki nevetés nélkül. /try not to laugh jútyub kihíváááás XD/ - mondja mosolyogva, és kiengesztelésképp megsimogatja a fejem, amivel sikerül még jobban összekócolnia a már amúgy is kócos hajamat, mire én teljesen elvörösödök.

- N... ne kócold már össze még jobban a hajam! - szólok rá csípős paprikákat megszégyenítő pirossággal az arcomon. /cegény kis paprikák pedig olyan kis finomak :'3/

- Oké-oké. - elveszi a kezét a fejemről, és leül az ágy melletti székre. - Látod, már mosolyogsz! 

Most hogy mondja nekem is feltűnik... teljesen elterelődtek a gondolataim a betegségről.

- Ja. - vetem oda.

- Idehozom a lázmérőt, és megmérem a lázad. - odament az egyik szekrényhez, és leemelte róla a tárgyat, idehozta, majd leült mellém, és bekapcsolta. - Tessék. 

Ideadja nekem, én meg beteszem. /nem úgy te kis huncut ;'D/

Pár perc múlva pittyeg, hogy kivehetem.

Odaadom Yuunak, majd mikor meglátja kicsit nyugodtabb lesz az arckifejezése.

- Van egy jó, és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

- Inkább a rosszal. - felelem neki kicsit bizonytalanul.

- A rossz hír, hogy még mindig elég magas a lázad. - ez nem épp a legjobb hír - A jó pedig, hogy már lejjebb ment egy kicsivel. 

Tehát más szóval: már nem nyakig vagyok szarban, hanem csak kulcscsontig... nagyon jó...

- És mennyi a lázam?  teszem fel végül a kérdést, és őszintén egy kicsit félek a választól.

- 39 fok. 

Én csak elkerekedett szemmel figyelem válaszként. 

- De legutóbb még 39.6 volt, tehát ez már jó hír, hogy eddig lement. - mondja megnyugtatóan. - Most viszont pihenj, hogy nyugodtan tudjon hatni a gyógyszer.

Nem kell kétszer mondania.

De nem akarom becsukni a szemem. Nézni akarom, figyelni minden egyes mozdulatát! 

Nem tudom ezután sokáig figyelni, mert elnyom az álom.

Hali bogyók! Gomene, hogy már a második rész később jött mint azt terveztem,de nem tudtam sajna írni. Nem tudtam eldönteni, hogy a vége essen-e át a kövi fejezetbe, mert nem illik a címhez, így a végén arra döntöttem, hogy az maga lesz a kövi fejezet. Lehet, hogy még ma jövök a következő fejezettel.

See you next time, bogyók!