Elindult egyedül a parkba. Útközben gondolkozni kezdet. Felmerültek benne a régi emlékek. Egyszer csak megállt és felnézett az égre, és csak suttogott:

-Szeretlek benneteket és mindent köszönök. Mindig itt lesztek velem.

Sóhajtott egyet és tovább ment. Elérte azt a nagy tölgyet ahol van a "bunkija". Felmászott és leült a korláthoz. Nézegette a gyerekeket ahogy játszanak, a szülőket akik beszélgettek.

-Emlékszem amikor még kicsi voltam és törékeny, én is igy játszottam te meg beszélgetél egy másik anyukával. Elestem te meg oda jöttél és meg vigaztaltál. Apu meg vett nekem fagyit.

Erre a mondatra elmosolyodott. Tovább nézte a gyerekeket míg hátulról egy reccsenést nem hallott. Hátra fordult, egy kislány ijedt tekintetével találkozót.

-Oh…bocsi, nem tudtam. Sajnálom, megyek is.

-Nem kell menned, nyugodtan maradhatsz. Örülök a társaságnak.

Lágyan mosolygott rá, a kislány egy picit megszepenve ült le mellé.

-Ha megkérdezhetem, miért vagy itt egyedül? Csak nem bántotak?

-Nem dehogy is, én csak…ilyen visszahúzódó fajta vagyok, nem érzem jól magam társaságban és inkább szeretek egyedül  lenni.

-Akkor zavarok?

-Mondtam hogy nem, egyébként is szeretem a kis gyerekeket.

Mondta egy lágy mosoly kíséretében, a kislányka viszonozta. Kb.1 perc telhetett el mikor is a picur lányka megtörte a csendet.

-Hogy hívnak? Engem Alexának.

-Zoe vagyok, nagyon szép neved van Alexa.

-Köszönöm, te neked is Zoe-san.

-Szereted az animéket?

-Nem szeretem…imádom őket, egyszerűen…ahw olyan jók. A kedvencem az attack on titán.

Vigyorgot.

-Szerintem is…te már ilyeneket nézel? Te nem vagy még fiatal az öldöklös filmekhez?

-Hát…lehet, de nem érdekel. Imádom akkor is ha ez miatt kiközösitenek. Egyébként nekem a kedvenceim az Eren és Levi, olyan cukiiiiiiiiiiiiik.

-Szóval nem csak hogy animéket nézel hanem még yaoista is vagy. Azta ez tök király. Én is ilyen voltam a tekorodba, csak nem beszéltem idegenekel.

-De te nem vagy idegen te a barátom vagy és most már az YBF-em iiiiiis.

Oda ment az idősebbhez és megölelte.

-Olyan cuki és kedves vagy, nekem is a barátom vagy és…mit is jelent hogy YBF?

-Yaoista Barátok Forever.

-Ahaaaaam, okés benne vagyok.

-Na szóval akkor már ha a YBF-em vagy kérdezek tőled valamit!

-Mond csak.

-Hogy becézhetlek?

-Zoe-san vagy sushi.

-Okéka, a sushi az tetszik szóval így foglak hívni.

A nagyobb csak mosolygot. Végül az anyukája hívta alexának nevezett kislányt. Elbúcsuztak, még egy darabig ott üldögélt egyedül végül haza indult de mielőtt ténylegesen indult volna még egyszer felnézett az égre és mondta :

-Anya emlékszel? Mikor kicsi voltam szereztem egy barátot, bemutatam nektek, többször is átjött játszani. De nem tudom mi lett, egyre kevesebbet találkoztunk és végül elfelejtettem……na de most elég a depizésből menyünk haza. Ja…te mondogatad mindig hogy ne depizzek.

Nevetet egy kicsit majd újra elindult. Út közben elmerenget a múlton.
•7 éves lehetet mikor nagyszülei vigyáztak rá, szülei épp érte mentek mikor is egy itas ember szemből beléjük rohant a kocsijával. A kórházban még eltudot búcsúzni szüleitől. Azota ilyen, zárkózott lett, eltávolodott az emberektől. Csak nagyszülei voltak neki, mostanáig…•
Ahogy gondolkozott arra eszmélt rá hogy már egy jó ideje a házuk előtt ál. Egy kis hezitálás után belépett az ajtón.

-Hali van itthon valaki?

-Oh szia kincsem, hol voltál? Csak nem egy fiúval?

-Nagyiiii!

-Jól van na. De igazán elkezhetnél fiúk után nézni.

      /NEM SZÓ SZERINT ÉRTENDŐ/

-Tudod nagyi…mióta anyuék elmentek, csak ti vagytok nekem és nem is kell más. De képzeld most szereztem egy barátot. Kb.6 éves lehet?! Na és Alexának hívják, kedves, aranyos és ő is szereti az animéket.

-Tudom…na de ennek örülök hogy szereztél egy barátot akkor is ha még  csak 6 éves.

A lány csak mosolygot, megölelte nagyanyát és elindult a szobájába. Félúton vissza fordult mivel szólt hozzá nagyija:

-Utoljára a baleset előtt látalak ilyen boldognak.

-Jah igen.

Mondta halkan, majd újra megölelte. Szobájába érve asztaláról elvedte a bekeretezet képet szüleiről, felült az ablak párkányra és nézegedte a képet. Egy könny csepp gördült le az arcán majd egyre több és végül elkezdett sírni, magához ölelte a képet és el ordította magát:

-Anyu…Apu Nagyon Hiányoztok. Szeretlek benneteket. És…és…mindig emlékezni fogok rátok.

Elmosolyodott, visszatette helyére a képet. Majd megmosta arcát. Végül lefeküdt ágyába és elbobiskolt.