Draco szemszöge
  
A téli hideg nem érződött a pincében lévő szobámban. Kellemes meleg volt, de mikor a járólapra léptem megborzongtam, mert az hideg volt mint a jég. A tükörhöz lépve gomboltam be a fehér ingem. Megköttem a nyakkendőm, s kiléptem a szobámból.    
   Átváltoztatással kezdtük a napot, de előtt még várt egy reggeli is. A klubb helyiségben találkoztam a többiekkel, az egyik zöld kanapén egy igen csinos lány ült. Hosszú, göndör fekete haja volt és igéző szürke szeme. Kecsesen felállt, ekkor láttam meg a formás fenekét. Nem volt olyan szép mint Granger, de legalább mardekáros volt.
- Ki ez a lány? - súgtam oda Flintnek. Ő mindenkit ismert, mert kviddics kapitány lévén muszály volt figyeljen az emberekre, jó játékosokat lesve.
- Hatod-éves. Nem valami jó a seprűlovaglásban... - kezdett bele idősebb barátom az analizálásába, de  én még időben félbeszakítottam.
- A neve? - fordultam ismét a lány felé. A táskájában kutatott, majd egy puderes dobozt emelt ki.
- Dian a beceneve, Diamond Silver.
Aranyvérű, a családja évszázadok óta vérfarkasokra vadászik. Innen jött a név. Prefektus is egyébként. A múltkor hallottam zongorázni, az te is tudsz igaz?
- Ja, de inkább róla mesélj. - biccentettem a kifele igyekező lány fele.
- Hm... Úgy tudom nincs barátja. A kedvenc kviddics csapata a bolgár, ismeri valamennyire Victor Krumot is. Na meg az osztálytársam.
- Ilyen dögös lányokkal jársz és nekem nem is szólsz?! - röhögtem el magam, lefele lépkedtünk a lépcsőn, de én le sem vettem a szemem a lányról.
- Bemutathatlak neki, de már a nevedet biztos tudja. - ajánlotta fel Marcus.
- Nem gond, de akkor üljünk mellé. - azzal lehuppantam Diamond Silver mellé. Flint velünk szembe fogalalt helyet.
- Szia, Dian. Draco ő itt az az osztálytársam akiről meséltem tegnap. - hazudott mosolyogva a kviddkcskapitány. Dian a kezét nyújtotta felém, el volt vörösödve.
- Szia, Draco Malfoy. - fogtam vele kezet barátságosan, magamra öltöttem egy sármos mosolyt, amitől a lány arca a vörös egy sötétebb árnyalatát vette fel.
- Diamond Silver, de mindenki Dian-nak szólít. Te is benne vagy a kviddicscsapatban? - kezdett el csevegni, egész reggeli alatt beszélkedtünk. Néha lopva ránéztem Hermionéra, ő is jól szórakozott Potterékkal. Kicsit féltékeny lettem Weasley patkányra, mert ő sokkal többet élvezheti Granger társaságát, mint én. Végül csak megráztam a fejem, és inkább visszatértem Dianhoz.
   Egy átváltoztatástan óra, meg két gyógynövénytan óra után elérkezett az ebédszünet. A levest kostoltam meg, a többi ételhez nem volt étvágyam. Ahogy láttam Dian-nak sem esett jól az ebéd, így inkább visszamentünk kettesben a klubb helyiségbe.
   Pár elsős ült a kandalló előtti fotelekben, de mikor megláttak minket nyomban eltűntek onnan.
- Itt sokkal kényelmesebb mint a nagyterem kemény fa padjain. - dölt hátra a székben.
- Nekem mondod. - terültem el a bőr fotelben.
- Megmutatód a seprűdet? - kérdezte Dian huncut mosollyal.
- Persze, gyere a szobámban van. - vontam vállat. Mi rossz lehet abból, ha megnézi a seprűm?
- Hányan alszotok a szobában? - kíváncsiskodott tovább a lány. Egy picit Grangerre emlékeztetett.
- Csak én. Tudod nem igazán bírom ha másokkal kell valamin osztoznom, főleg ha az egy háloszoba. - mondtam neki könnyed hangon.
   A seprűm egy ládában pihent a fal mellett. Éppen lehajoltam, hogy kinyissam, mikor a nyakkendőmnél fogva magához húzott Dian. Forró csókot lehelt az ajkamra. Nem úgy mint Granger, ő ovatós és gyengéd volt. Dian meg tüzes és vad. Még volt egy kerek órám, svk-ra meg nem kellett siessek, mert a tanár sem volt a pontosság mintapéldánya és ha nem késtem volna el akkor nem lettem volna Draco Malfoy.
   Az ingem gombjai sorra hagyták el a helyüket, ahová a reggel beraktam őket. Az én kezem is gépiesen gombolta a lány ingét ki. Mikor újra feleszméltem a csókolózásból már az ágyon feküdtünk és Dian az övemet csatolta ki. Egy rántással megszabadítottam őt a nadrágjától, addigra ő is leráncigálta rólam a fekete szövetet. Lassan a nyakát kezdtem csókolgatni, le a hasáig. Majd a combja belső felén húztam végig a szám, mire ő felnyögött. Felnyúltam az alattam fekvő lány háta mögött és kikapcsoltam a fekete melltartóját. A bugyiját is a többi szönyegen pihenő ruha mellé dobtam. A percek gyorsan elteltek miközben mi együtt voltunk, szerencsémre senki nem nyitott be, mert az ajtó nem volt bezárva.
    Egy óra múlva mindketten gyorsan elkezdtünk öltözni, mert vártak minket az unalmas tanórák.
- Jó volt veled a sex. - turt bele a hajamba, majd egy búcsúcsókot adott. Már egyedül voltam mikor a nyakkendőmet ügyeskedtem megkötni. Észrevettem egy lila foltott a nyakam és a kulcscsontom találkozásán. Próbáltam úgy húzni az inget, hogy valamennyire eltakarja a véraláfutásos területet.
   Amikor beértem a terembe az osztály nagy része bent volt, a griffendélesek már mind jelen voltak, de a tanár hiányzott. Hátraültem egy üres padba. Pont láttam Hermionét a helyemről, ahogy magyaráz valamit egy barna hajú lánynak. Pansy Parkinson hajolt hátra hozzám és elkerekedett szemekkel így szolt:
- Mi az a nyakadon, Draco. - nevetett hangosan. A teremben néma csend lett. A griffendélesek értetlenül nézték a röhögő lányt. Ekkor Rémszem lépett be a terembe, megmentve engem attól, hogy Pansy jól lejárasson. Félve Granger fele sandította, a keze ökölbe volt szorulva, ő persze azonnal értette a lökött lány szavait.
   Reménytelenül néztem a tollat szorongató kezemet. Ostobaságot csináltam az elmúlt egy órában. Vagy talán az volt a butaság, hogy közelebb kerültem Grangerhez? A szívem és az eszem ellenségek lettek. Az egyik a griffendéles lányhoz húzott, a másik tőle minél távolabbra küldött. Fogalmam sincs, hogy miről hadovált a tanár egész órán, mert annyira elmerültem a gondolataiban, meg az érzéseimben, hogy a csengő ébresztett fel a bambulásból. A táskámba söpörtem a cuccaimat, s meg sem várva a többieket kisiettem a teremből.