Draco szemszöge:

Kora délutánig a kávézóban ültünk és beszélgettünk.

- Keresnünk kéne egy hotelt, vagy az utcán fogunk aludni? - lépedt ki az ajton mosolyogva Hermione.

Színes süvegekbe és talárokba burkolozó alakok a legkülönbözöbb nemzetiségekben siettek el mellettünk.

- Vagy egy eladó házat? - vontam vállat teljesen hétköznapian. A lány sikkantva kapott a szája elé, elkerekedett barna szemei több száz kérdest rejtettek.

- Csak nem... - suttogta.

- Miért ne élhetnénk itt? Olyan nyugodt ez a hely, itt nem hiszem, hogy találkoznánk valaha is ismerősökkel. - próbáltam megmagyarázni pár még fel nem tett kérdését.

Egy aprót bólintott, majd elindultunk szállást keresni a közelgő éjszakára. Egy magas épület felé sétáltunk, Híres homár hotel hirdette az ajtó fölött egy piros betűkkel szedett szöveg. Érdekes neveket adnak elrefelé. Pár sarokra egy tábla Kabzsi beföttesüveg cukrázda nevű helyet hírdetett, különös város volt, s ez tette mégis olyan csodálatossá.

- Jó napot kívánunk, Mr. - a recepciós pult mögűl egy alacsony, fekete bőrű hölgy nézett ki. Sötét barna haját pici kontyba fogta össze, rikító piros mellényt, és vakítóan fehér inget viselt. - Miben lehetük segítségükre? Szobát szeretnének? Erkéllyel felszereltet? Két ágyast vagy egy nagy francia ágy legyen benne? Esetleg tetőtéri lakosztályt kérnek? Valami egzotikussal felszereltet?...- tette fel a száznál is több kérdést, azt hinné az ember első látásra, hogy egy csendes manó áll veled szembe, erre jobban pörgött mint egy pörgentyű.

Hermione teljes nyugodsággal leállt beszélgetni a fejfájást okozó nővel.
Végűl egy tetőtéri luxus lakást beszélt le, a nő jobban mosolygott ezután, mint egy gyerek karácsonykor. Aranyozott varázspálcájával egy adag aláirásra váró papírt varázsolt elő.

- Ki szeretné aláirni? - nézett körbe vigyorogva a bemutatkozott Alis.

- Ezt rád hagyom, Draco. - tett egy lépést hátra mosolyogva Hermione.
Amióta kitalálta azt az elképesztő tervét mindig mosolygott és nevetett.

- Varázspálcával alá tudom irní? - vettem elő a fekete pálcát a zsebemből. Hát igen, a varázslók nem fejlődnek együtt a muglikkal, így nem volt az egész városban se számítógép, se egy mobiltelefon, így vagy kézzel vagy pálca koppintással irhattam volna alá a papírokat.

- Persze, Mr. - bolintott Alis.

A pálcám hegye finoman érintette a papirköteget, mire fekete tinta minden oldal aljára rákanyaritotta az aláirásom, megmentve engem egy hosszas folyamattól.

- Kérem kövessenek. A csomagjaik gondolom lekicsinyített böröndökben vannak. - Hermione erre kiemlete a kézitáskájából egy kulcstartóra erősített több kis böröndöt. - Na és honnan érkeztek szerény kis városunkba?  - tudakolta a lift fele lépkedve Alis.

- Angilából. - felte szűk szavuan Hermione, a nő láthatta hogy kényes témához ért, s így feladta a kikérdezésünket.

- Tervezik, hogy itt maradnak hosszabb időre? Esetleg ideköltöznek? - lépedt be a lifte az alacsony recepciós, s miután mi is beszáltunk megnyomott egy nagy förös gombot, amin tetőtér szó volt olvasható.

- Házat szeretnénk venni, nincs semmi ötlete hol kezdthetnénk a keresést? - felelte Hermione, titokban a hátamra tette a kezét, érintése átégett a polomon. Vágyakozva beleharapott a szájába.

- A szobában van egy prospektus, ami nagyon szép eladó házakat mutat be. A belvárosban szeretnének költözni, vagy inkább egy vidéki kuriában képzelték el az életüket? - faggatott tovább a nő, örült, hogy egy ilyen érdekes beszédtémát talált.

- Még nem gondolkodtunk ilyen konkrétan. Valami otthonasat képzeltünk el. - magyarázta a mellettem álló lány.

- Hány gyerekre gondoltak a jövőben? - kacsintott ránk vigyorogva a recepciós nő.

- Ööö... Mi... hát még ilyenekről... nem nagyon beszéltünk... ööö ami azt illeti.. - dadogta elpirulva a lány.

- Értem. - bolintott Alis, s kilépedt a liftből. Követtük őt egy hatalmas fehér folyosón át egy kétszárnyú világos fa ajtóig. - A lakosztályuk Mr és Mrs Malfoy.

Egy gyönyörű zafír kék fehérrel kombinált szobába léptünk be. Selyem függönyök takarták el a földig érő ablakokat, a legkülönbözőbb arab szőnyegek borították a fénylő padlót.

- A prospektus a kávézósztalon van. Ajánlom meglátogatni a város érdekességeit. - azzal egy vastag utikönyvre mutatott. - Ha valamire szükségük van, csak firkancsák fel egy lapra a fogas alatti szekrényen elhejezett lapok egyikére, s azonnal gondoskodunk róla önöknek. Akkor magukra is hagyom önöket, élevezzék szálodánkat. - egy apró meghajlás kiséretével távozott.

Hermione ott állt elöttem, ahogy meghalottam az ajtó becsapodását, elkaptam a derekát és szorosan magamhoz öleltem, így álltunk hosszú percekig, élvezve új életünk kezdetét.

Puha bőrére apró csókokat hintettem, majd lassan elkezdtem kibujtatni pántos bluzából és combközépig érő nadrágjából. A háloszobát csak másodikra találtuk meg. Gyengéden föléje hajoltam ahogy lefektettem, éreztem teste lüktetését, minden apró porcikája mágnesként vonzott magához. A nyári meleg tombolt odakint, míg a szívem a forroságot százszor felűlmulva tombolt a melkasomban.