Kora reggel, Jimy még az igazak álmát aludta mikor hirtelen telefonja csörögni kezdett. Kissé kábán a brutális ébresztésnek köszönhetően, lassan kezébe vette a telefont majd a képernyőre tekintett. Amy volt az. Nagyot sóhajtott majd felvette a telefont.
- Igen? - nyögi ki az egyetlen szót ami épp eszébe jutott.
- Vonszold le azt a lusta seggedet most rögtön, vagy magam rugdoslak le - ordibálta ingerülten a vonal túlsó végen.
- Neked is jó reggelt - mondja, de már hiába mert Amy letette a telefont. Jimy kissé nyúzottan kikel az ágyából, beveti majd elkezd öltözködni. Mivel még nem volt már olyan hideg, de a vastag melegítők ideje már lejárt, így egy póló és egy tréningfelső mellet döntött. Miután nagy nehezen felöltözött, bepakolja táskáját az aznapi órákra majd lassan leballag a lépcsőn.
- Jó reggelt partner. - hallotta Amy enyhén gúnyos hangját. A lány épp a lépcső lábánál várt rá.
- Tíz perc, ennyit kérek - mondta Jimy egy cseppnyit ingerülten.
- Mérem az időt. - gúnyolódott Amy.
Jimy sóhajtott majd a konyha felé veszi az irányt. Ahogy belép kellemes illatok csapják meg. Az anyja épp rántottát sütött sonkával.
- Jó reggelt aranyom. A kis barátodat is meg kínáltam, de azt mondta már evett.
- Neked is jó reggelt - mondta Jimy majd leül az asztalhoz. Pár perccel később az anyja tálalja is a finom reggelit. A fiú hamar szinte már kapkodva evett. Miután befejezte a reggelit indult is kifelé a már türelmetlenül álldogáló Amyhez.
- Husz perc. - mutatott a kar órájára szemrehányóan.
- Jól van na. Reggelizzél meg te tíz perc alatt - mondta majd visszakiált az anyjának - Elmentünk, délután jövök.
- Rendben, kellemes napot nektek.
Jimy és Amy egy idei némán haladtak egymás mellet, miután eléggé távol kerültek Jimy házától, Amy így szol:
- Jimy, a tegnapi nappal kapcsolatban...
- Igen? - kérdez mit sem sejtve, hogy Amy hirtelen megragadja a fiú felsőjét és addig húzza míg a kettejük arca egy vonalba nem került.
- Ha bárkiknek is beszélsz arról, hogy miről beszélgetünk, vagy, hogy miképp viselkedtem, szét rúgom golyóidat, értve vagyok?
- Hát persze - nyögte ki.
- Remélem is - mondja majd elengedte a fiút.
Jimy azon kezd tünődni vajon ő ennyire gyenge vagy csak Amy az aki ennyire erős.
Az iskolában látszólag minden rendben volt. De amint adódott egy olyan alkalom amikor Amy épp nem volt az osztályban páran letámadták Jimyt és kérdésekkel bombázták.
- Megtépte a hajad?
- Megrugdosott?
- Kényszerített, hogy nyald meg a lábát csak, hogy ne tapossa ki a beleid?
- Nem, nem és mi? Dehogy! - válaszolt a kérdésekre, minimális információkat kiadva a tegnapi napról.
- Jimbos! - kiáltotta egy ismerős hang. Jimy jól tudta, hogy csak egy ember van aki így hívja őt.
Petrik két évvel idősebb nála és e mellet még a diák tanács elnöke is. Jimy már nem egy alkalommal segített neki, mivel mindig is jók voltak a szervezői és probléma megoldó képességei.
- Na halljam most mi a baj? - kérdezte Jimy mosolyogva.
- Most nincs semmi baj. Most csak a hálám jelét hoztam. - majd átnyújt egy borítékot.
- Mondtam már nem azért csinálom, hogy kapjak érte bármit is.
- Tudom, tudom. De ez egy kivételes eset. Nézd csak meg.
Jimy felbontja a borítékot és majdnem kiesik a székből mikor meglátja, hogy két Olin Boy jegy van benne a szombati koncertre.
- Ez a most hétvégi koncertre vannak. Alapvetően én és a barátnőm mentünk volna de ő lebetegedett és esélye sincs arra, hogy addigra meggyógyuljon. Így a helyet, hogy kárba vesszen a jegy neked adom őket. Csak aztán alaposan gondold át kit viszel magaddal. - biccentett Petrik.
- Hát kösz szépen.
- Igazán nincs mit. Aztán jó szórakozást Jimbos. - mondta majd kimegy a teremből.
Jimy egy percig még nézi a jegyet, majd visszateszi a borítékba amit egy könyv be helyez el. Így nyugodtan fojtathatja a napját mert biztosan tudja onnan senki se fogja elvenni. Pár perccel később Amy halad el mellette és elkezd játszani a gondolattal, hogy miért nem hívhatná magával a lányt.
" Jó igaz, hogy erőszakos, durva és nagyszájú de ő is egy rajongó. Ha jobban belegondolok senkit se ismerek aki szeretné az Olin Boyt és minthogy kárba vesszen egy jegy." - gondolkodott Jiny.
Két óra elteltével eljött a várva várt ( vagy inkább félve félt) óra. Ezen az órán Jimy és Amy egy padban ültek, átbeszélték az összes apró részletet, hogy a tanárnő ne köthessen bele semmibe. Miután rájuk került a sor, szépen lassan elmagyarázták az összes apró részletet, a tanárnő e közben egy szólt sem szólt, némán hallgatta a bemutatót. Miután befejezték a tanárnő bólint majd így szolt:
- Nos úgy tűnik igazam volt.
- Mármint miben? - kérdezte Amy szúrós tekintettel.
- Abban, hogy ha ti kettőtöket egy csapatba teszlek akkor valami nagyszerűt hoztok létre.
Tehát tévedtél - mondta Mrs Angela.
Aminek tikkelni kezdett a bal szeme, amit Jimy szinte azonnal észrevett és hátrálni kezdet. A többiek a padjaikról mindent leszedtek ami törékeny esetleg értékes volt. Mindenki jól tudta mi fog történni, Aminek krízis rohama lesz.
- Én nem szoktam tévedni - üvöltötte a lány majd a legközelebbi padhoz ment s fel is borított.
- Amy kérlek nyugodj meg. - próbálta Jimy nyugtatni a lányt, több kevesebb sikerrel.
- Te csak ne nyugtas engem! - kiáltotta majd fogta magát és kiment a teremből.
- Nos akkor elfogadja a projekt témáját? - kérdezte Jimy.
- Igen - válaszolta szűkszavúan Mrs Angela.
A következő három napban Amy hozzá se szólt Jimy hez. A fiú nem egyszer beszélni akart vele, de minden egyes alkalommal a lány vagy kikerülte, vagy olyan gyilkos tekintettel nézet a rá, hogy azonnal meggondolta magát.
Eljött a hét utolsó napja és Jimy épp el akarta kezdeni a projektet mikor kopogást hallott lentről. Mivel szülei a kishúgával voltak a kórházban így Jimy egyedül volt othon. Az ajtó mögött Amy állt. A lány arcán a megbánás és a harag úgy vegyült akár a festék a festő vásznán.
- Szia - mondta halkan - bocs, hogy ... tudod.
- Semmi baj, ez normális. Legalábbis ha rolád van szó.
- Bejöhettek?
Jimy félreállt, hogy a lány be tudjon jönni az ajtón. Majd egy vastag köteg papirt nyomot a fiú kezébe.
- Ez meg mi?
- Szerinted mégis mi? A részem a projektben.
Jimy tátot szájjal nézi át a nagy köteg papirt.
- Tudod, ha minden tantárgyból ennyire igyekeznél első tanuló lennél.
- Nem érdekel a többi tantárgy. A többi vagy unalmas vagy  egyszerűen nem értem. Akkor elkezdhetjük?
- Persze. De a szerintem menyünk a szobámba. Ki tudja mikor jönnek a szüleim.
- Oké - mondta Amy unottan. Miután a mindketten a szobában voltak, Jimy a könyvespolcon kezdet matatni. A lánynak szemet szúrt a fiú feltűnö kutakodása.
- Tán keresel valamit? - kérdi Amy.
- Igen - mondta halkan miközben keresgélt. - Megvan.
- De jó és elárulod mi az?
- Nos... Amy van programod szombat estére? - kérdezte a fiú, hangjában ott motoszkált az összetéveszthetetlen félelem.
- Te most randira akarsz hívni? - lépet fel Amy eréjesen.
- Nem. Akarom mondani nem teljesen. Kaptam két jegyet a szombat esti Olin Boy koncertre és nem ismerek mást rajtad kívűl aki szeretné és kár lenne veszni hagyni egy jegyet. Ezért...
- Szivesen! - kiáltotta Amy több izgatottsággal mint ahogy akarta volna. - Mármint ha tényleg nincs senki más akkor szívesen veled megyek. De csak azért mert a projekt társam vagy. Értve vagyok?
- Hát persze - mondta Jimy és egy kis mosoly jelent meg az arcán.
A szombat este hamar eljött és Jimy már másfél órával a koncert előt ott állt Amy házánál. Tudta, hogy szomszédok de a lány mindenképp erösködött. Az ajtot egy körülbelül 70 éves idős hölgy nyitotta ki.
- Biztos te vagy Amy barátja gyere belyeb. A kis unokám még csinositja magát, de hamarosan kész lesz.
- Köszönöm.
- Nem én köszönöm, hogy barátkozol vele. Tudod mióta Amy szülei meghaltak nem igazán volt önmaga. Bezárkozot, nem mosolyog anyit mint azelőt.
- Én ezt nem is tudtam és, hogy haltak meg ha nem sértem meg ezzel?
- Egy autóbalesetben. Amy volt az egyetlen tulélő.
Jimy hirtelen teljesen más megvilágításban látta a lányt. Biztos volt benne, hogy legbelül önmagát okol szülei haláláért.
Hirtelen lépteket hallot a lépcső felől. Amy sétált le rajta. Jimy barátként tekint Amyre ám most fura módon lányként néz rá. Nem tudta, hogy most az újonnan szerzet információk miat vagy a lány öltözete okozza.
Amyin egy fehér blúz volt rajta az Olin Boy lógójával, rajta egy csípön feleti felsöt, melynek volt egy kapisonja amelyen két aranyos kis mackó fül volt. A nyakában egy halálfej medálos nyaklánc. Egy rövid térdig érő szokna volt rajta, karcsú derekán meg egy vastag szíj egy megy halálfejes övcsattal. Egy fekete fehér szinben pompázó harisnya és végül egy hosszú szár fekete csizma.
- Elképestően nézel ki - mondta Jimy gondolkodás nélkül.
Amy arca egy cseppet elpirul.
- Köszönöm. Indulhatunk?
- P-persze - dadogta zavartan.
- Oké nagyi majd jövök.
- Rendben aranyon, szórakozz jól.
Nem mesz a háztól Amy megszólal, hangjában annyi sok érzelem kavargot, hogy szinte lehetetlen volt meghatározni pontosan mit is érez.
- Remélem tudod, hogy attól, hogy most veld  tartok ugyanúgy egy okoskodó, tökfejnek foglak tartani. - ahogy Amy ezt mondta hangja sokkal jobban hasonlított egy duzzogó gyerekéhez mint egy mérges tinihez. Jimy ez valahol arányosnak tartotta.
- Tudom.
Fél órával később már a belvárosban voltak és egy dal belsö jelentésén vitatkoztak.
- Nem, nem és nem - mondja haragosan Amy - a dal az újjá születés és a... a... a... - dadogja Amy és nem figyelve kimegy az úttestre.
- Amy!
Hallja a kiáltást a fiú kiáltását. Erős fényszórókat lát magaelőt észvesztő gyorsasággal közeledni. Hirtelen érzi, hogy valami az oldalának csapódik amitől a földre esik ezután nem hal mást csak egy nagy csattanást hall. Hitellel arra néz amerről a lökés érte és abban a pillanatban egy olyan rémület fogta el amilyet életébe csak egyszer érzet eddig, a szülei balesete napján. Most mintha minden elnyomót félelem és lidérces nyomás teljesen felemészti elméjét. Mintha Pandóra szelencéjét nyitotta volna ki valaki. Amy szemei előt ott hevert Jimy eszméletlenül fekvő teste. A fiú homlokán egy vékony vércsík húzódót végig. A fiú előt egy betört szélvédőjü autó. A soffőr arcán a pánik jelent meg.
- Jimy! Jimy! Ne játszd az eszed. Tökfej hallod. Nehogy meghalj nekem. Hallod! Ne merj meghalni! - Amy szemiből a könnyek szinte fojtóként patakzottak. Nem érzet semmit a fiú iránt de azt tudta ez csak az ö hibája és ha meghal azt már nem élné túl. Egy újabb ártatlan hal meg miatta.
- Hívja valaki azt a rohadt mentőtt! - kiáltotta Amy az egyre jobban gyülő tömegnek.
A mentő pár perc múlva már kint is volt. Amy beszállt a kocsiba és így száguldottak a kórház felé. Soha se szerette a sziréna hangját, de most már egy életre meggyülölte. Ám csak egy dolog járt a lány fejében, hogy Jimy élje túl.

Jimy:"Csodálatos dolog a bátorság és az önfeláldozás, de a túlerő a végén mindent legyőz."