Yuu szemszög

Estére Ryunak már csak nagyon alacsony hőemelkedése van, és már rendesen eszik, és nem alszik annyit. Ennek kifejezetten örülök. Holnapra már valószínüleg teljesen jól lesz. 

De a ruhái nem biztos, hogy megszáradnak addig, mert benne maradtak estig a mosógépbe - teljesen elfeledkeztem róluk - így moshatom ki őket holnap megint...

Este kilenc körül Ryu kiküldött azzazl a címszóval, hogy "álmos", márpedig nem látszott annak... na mindegy, ha egyedül akar lenni, akkor inkább hagyom.

Lefekszek a kanapéra, és magamra húzom a plédet. A telefonom elkezd pittyegni, hogy Messenger üzenetem jött. Érte nyúlok, hogy megnézzem ki írt.

A húgom az. Ki más írna rám este fél tizenkettőkor... /a húgot magamról mintáztam... az én személyiségemet kapta meg X'D/

Miya: Helou

Miya: Mizu?

Miya: Unatkozok

Yuu: Én tudok ajánlani egy kifejezetten hasznos tevékenységet, amit köhöm... pár ember kivételével mindenki csinál

Miya: Hallgatlak

Yuu: Úgy hívják alvás. Brit tudósok megállapították, hogy kifejezetten jót tesz a szervezetnek...

Miya: XDDDDD 

Miya: ne is almodj rola

Yuu: LOL

Miya: Nem rohogsz 

Miya: Hnem alszol!

Miya: Ja, es kozbe beszélsz velem

Yuu: OK

Miya: Szupeeer

Miya: Micsi?

Yuu: Fekszek a kanapén. Te?

Miya: Tippelj ;D

Yuu: Animézel, vagy animézni készülsz?

Miya: Pontosabban. Erre a hulye is rajon

Yuu: Yaoit nézel, vagy nézni készülsz?

Miya: Szemet... 

Yuu: ??

Miya: Tul jol ismersz nem er!!!!!!!!

Yuu: c;

Miya: Gonoc vagy

Yuu: Ilyen az élet

Miya: De az elet nem vagja szet az osszes ruhadat!

Yuu: De te igen

Miya: Meg szep

Yuu: Én is szeretlek

Miya: Tudom

Miya: Engem nm lehet nm ceretni

Yuu: Álmodj kiráylány...

Miya: X<

Miya: Nem vagyok kiralylany!

Yuu: Akkor mi vagy?

Miya: KIRÁLYNŐ

Miya: I am the queen of yaoi c:

Yuu: OK

Miya: Am mi a helyzet azzal a beteg sraccal akit vmeik nap felvittel magadhoz? Asszem Ryunak hivjak...

Yuu: Szerintem már holnapra jobban lesz ^^

Miya: Hmm... az jo is meg nem is

Yuu: ????

Miya: Tudooooooooooood... Remenykedtem vmi yaoiban..... :'c

Yuu: 13 évesen a matek ötösben reménykedj ne a bátyádban egy másik fiún...

Miya: Ad1: En nem azon remenykedtem h egy maik fiun leszel... hnem h egy fiuban...

Yuu: ?!

Miya: Ad2: En matekon szoktam aludni es rajzolni

Miya: Ad3: Vilageletemben otos voltam matekbol...

Yuu: Te alszol az órákon?! :O 

Miya: Nem.

Miya: Csak matekon.

Miya: ...

Miya: Meg neha nyelvtanon

Yuu: XD

Yuu: Amúgy miért reménykedsz te abban, hogy egy másik fiúban találsz engem?!

Miya: Felőlem o is lehet benned... De te inkább dominans alkat vagy...

Yuu: Nem ez a lényeg

Miya: Ismerem en a kis titkaidat...

Miya: Tudom en h mit titkolsz...

Miya: Tudom h volt mar ilyen... c;

Yuu: Honnan tudod?! Amúgy meg... csak egyszer vagy kétszer történt meg...

Miya: ?!?!?!?!?!!?!?!?!?!?!?!

Miya: What?????!!!??!?!?!

Miya: Wtf?

Miya: What the fucking hell??????

Miya: Es en errol mer nm tudtam?!

Yuu: B*szki

Yuu: Az előbb csak szivattál ugye?

Miya: ... Meg szep h csak szivattalak... de te meg komolyan vetted

Yuu: Francba...

Miya: Am vmeik nap majd atugrok hozzad par hetre 

Miya: Es akk ajd megbeszéljuk ezt a ki kiben dolgot is.... XD

Miya: ;D

Yuu: ...

Yuu: OK

Yuu: Én alszok mer már nagyon álmos vagyok

Yuu: Jó éjt!

Yuu: Ötnél tovább ne maradj fent! ^3^

Miya: XD

Miya: Oke

Miya: Puszi 

Miya Jo ejt ^3^

Másnap kicsit később keltem, mint szoktam, kilenc órakor.

Tíz óra lett, mire vittem Ryunak a reggelit. Ő már a falnak dőlve várt rám.

- Jó reggelt! Itt a reggeli! - mondom neki mosolyogva, mire - mint mindig - kissé elpirul.

- Köszi!

Kb. Tíz perc alatt be is pusztította, aztán megmértem a lázát, és boldogan állapítottuk meg, hogy már hőemelkedése sincs.

Láttam rajta, hogy érzi, hogy már nem igazán van itt keresnivalója - ami egyáltalán nem igaz -, és nem tudja hogy is fejezze ki.

- Ma reggel mostam ki a ruháidat, tehát szerintem ma mé biztos nem száradnak meg, így arra gondoltam, hogy ma éjszakára meg esetleg holnap még maradhatnál! - vetem fel az ötletet.

- Ha nem okozok gondot... - feleli kicsit zárkózottan.

- Dehogy okozol! Amúgy is egyedül élsz, tehát nagyon nem tűnik fel senkinek, hogy nem vagy otthon, és csak jobb társaságban, mint egyedül fetrengeni az ágyban!

- Ha nem zavarok, akkor jó! - mondja vidáman.

- Ha szeretnél lezuhanyozhatsz, meg utána körbevezetlek a házban, most hogy jobban vagy. - ajánlom fel neki.

- Egy zuhany nem ártana, és még úgyse láttam a házat, csak a hálószobát.

- Akkor keresek neked egy váltásruhát, és egy törölközőt! - mondom, és felállok az ágyról, majd a ruhásszekrényből előhúzok egy zöld törölközőt, és egy viszonylag kicsi, rám épphogy jó pólót, és egy nadrágot ami szerintem rá még így is nagy lesz, de jelenleg nem találok kisebbet. 

Odanyújtom neki.

- Köszi. - mondja, miután alaposan megnézte a kezébe adott holmikat.

- Akkor gyere utánam! Körbevezetlek, és utána megmutatom merre van a fürdőszoba. A felső szinet van a húgom szobája, ahol akkor szokott lenni, mikor átjön. - mutatok a hálószoba melletti ajtóra. - Itt van szemben a fürdőszoba, és lennt van még egy WC, a konyha, étkező, és a nappali.

- Aha.

Kinyitom neki a fürdőszoba ajtót, és ő körbenéz, majd belép rajta.

- Én lent leszek, ha végeztél gyere le. Érezd otthon magad! - mondom, és bezárom mögötte az ajtót.

Egy órát van bent, és mikor meglátom a lépcső alján állni a ruhákban amiket adtam neki azt hittem elolvadok, akkorák voltak rajta a ruhák, amiket adtam neki...

A haja még kicsit vizes, de szépen be van igazítva. A szürke póló amit adtam neki térdéig lelóg, a bemelegítő nadrágról meg fogalmam sincs hogy áll meg, de nagyon aranyossá teszi.

- Ez olyan étkezőkonyha? - kérdezi miután körbekémlelt.

- Ja. Látom kicsit nagyok a ruhák amiket adtam... de ennél jelenleg nem találok kisebbet... 

- Nem baj. - feleli egyszerűen.

A nap további részében beszélgetünk, filmet néztünk, meg természetesen ettünk.

Este felmentünk a hálóba, és az egymás mellett ülve az ágyon nézzük a tévét, mikor egyszer csak megcsörren az éjjeli szekrényen lévő telefonja. Jókedvűen, mosolyogva veszi fel. Ma egész nap nagyon jó hangulatban volt, miután lezuhanyzott.

- Haló? - szól bele a telefonba mosollyal az arcán. - Igen, én vagyok. Miért keres? - kis szünet - I-igen, az enyém. Miért? - újabb szünet - Az egyik barátomnál. - szünet - J-jó... miért? - szünet. - Igen, azt hiszem. - már kifejezéstelen arccal, és hanggal beszél. - Rendben. Viszhall.

Kifejezéstelen arccal emeli el a telefont az arcától. Kicsik aggódok érte.

- Ki volt az? - kérdezem.

- A rendőrség. - feleli színtelen hangon.

- A rendőrség?! És mégis mit akartak? - kérdezem kicsit idegesen, és egyre jobban aggódva.

- Leégett a lakásom teljesen... Semmi nem maradt épen... ugyanúgy történt mint legutóbb... - mondja a végén már a sírástól remegő hangon, és félelmet is vélek felfedezni benne.

- De akkor elvileg a szüleid vagy az a srác gyújtotta fel. Nem? - kérdezem értetlenül.

- De. - feleli, és elcsuklik a hangja. Legördül az arcán egy könnycsepp, aztán követi még egy, és még egy, ameddig keserves zokogásba nem torkollik. - Mindenem elégett... mindenem... - zokogja,és olyan kicsi gombóccá húzza össze magát, hogy még én is megdöbbenek. /még ül Ryu/

Átölelem a kis zokogó gombóckát, és egy puszit nyomok a hajába, majd fejére teszem az állam.

- Semmi baj... minden rendben lesz... ígérem... - elkezdem egyik kezemmel simogatni a hátát. - Itt maradhatsz ameddig csak akarsz... napokig... hetekig... hónapokig... évekig...

Ettől a gombócka kicsit felengedett, és az elöl lévő karomat magához ölelte, aztán a karommal együtt visszagömbölyödött. /gombócka *-*/ Érzem, ahogy a könnycseppjei lassan átáztatják a pólóm ujját, és egy idő után benedvesítik a karomat is.

Még egy puszit nyomok a hajába, és továbbra is simogatom hol a karját, hol a hátát.

Nagyjából fél órán át nyugtatom, ameddig már nem remeg a sírástól, hanem csak csendesen sírdogál. Ekkor kihúzom alóla a takarót, és ráterítem, aztán előbb bal oldalon, aztán jobbon, és végül a lábánál finoman megemelem, és becsúsztatom alá a takarót, mire teljesen bebugyolálva, sírástól vörös szemekkel, értetlenül rám néz.

- Mit csinálsz? - szipogja.

- Betakarom ezt a szomorú gombócot, nehogy elhűljon. - felelem kedvesen, mire ő egy alig látható mosolyfélét villant egy percre.

- Ezt is a húgoddal szoktad csinálni ha szomorú? - kérdezi még mindig szorongatva a karomat.

- Nem. Ilyet csak a szomorú gombócokkal csinálok. 

Ez most kicsit furának tűnhet, hogy ilyenkor ilyenekre gondolok, de jelenleg olyan aranyos így összegömbölyödve meg bebugyolálva, ahogy szorongatja a karomat, mintha csak egy játékmackó lenne, hogy egyszerűen meg tudnám zabálni~ Ez még azt is félvállról legyőzi amikor alszik, és elkezdi mozgatni az orrát.

Egyszerre csak azon kapom magam, hogy boldogan mosolyogva bámulom Gombócot, és ez neki is feltűnik. Néha még egy-egy könnycseppet hullatva, értetlenül néz rám.

- Min mosolyogsz? - kérdezi végül.

- Csak azon, hogy milyen aranyos Gombócka vagy.

- Aranyosnak tartasz? - kérdezi elvörösödve, némi reménnyel a szemében.

- Amikor ilyen kis Gombócka vagy, igen. - jelentem ki.

Ezzel a válasszal megelégszik, és visszafordul, majd becsukja a szemét. Én még nyomok egy puszit a hajába, majd lassan én is elalszok.

Nos, bogyók, ennyi lett volna a mai gombócka adag. Remélem tetszett! Ha igen, nyomj egy csillagot, és kommentelj! Én pedig megyek és befejezem a seven daysem. (igen, én este 11-kor még ezt eszek) Ja, és ne egyetek gyümölcsjoghurtot Algo pyrinre... én ettem... úgy ég a gyomrom, hogy nagyon XD

See you next time, bogyók!