Draco sokáig nem akarta beismerni magának, hogy szerelmes.
Éveken át, gyűlöletnek hitte szenvedélyes érzelmeit Harry Potter iránt.

Az igazságot természetesen nem tudta sokáig leplezni maga elől.
Az álmok, amelyekben először csak szorosan magához ölelte, aztán szenvedélyesen csókolta, majd később szeretkezett vele, egyre gyakrabban kísértették.

És mindeközben, minden nap elsétált mellette a Roxfort folyosóin, ahol rutinszerűen gyilkos pillantásokat váltottak egymással.
Bár a pillanat hevében mindig helyesnek gondolta az általában elhamarkodott cselekedeteit, nem egyszer feküdt le elszorult szívvel.

Aztán amikor Harry-nek barátnője lett: az volt az igazi kegyelemdöfés.

Szerencsére az iskola befejezése után évekig nem találkozott a férfival.
Megesküdött magának, hogy nem fogja többé az ábrándjait kergetni, elfelejti sivár élete egyetlen szerelmét, a nagy és hatalmas Harry Pottert.

Aztán minden pletykalap a Ginny-vel való szakításáról írt.
És Dracoban olyan érzések támadtak amiket régen elveszettnek hitt.

Az aurorságának persze semmi köze sem volt a szerelméhez...

Most pedig, ahogy a szobában lévő olcsó falióra kattogása törte csak meg a köztük lévő halálos csendet, már fogalma sem volt , hogy mit tegyen.
Hogy mi a helyes.
Hogy ő mit akar tenni.

- Harry, ez egyáltalán nem vicces!-krákogta a rekedt szőkeség. Sosem gondolta volna, hogy az így fog játszani az érzelmeivel.

- Mindketten…

- Tudom, részegek voltunk, de ez nem ment fel az alól a tény alól, hogy nem szóltál…

- Rettegtem! - pattant fel Harry az olcsó kórházi műanyag székről, ami hangos robajjal a földre zuhant.

-Draco, én... Féltem, hogy elveszítelek. - az elkövetkező szavakat - mivel senki más fülének nem szánta, a szőkeség homlokának dőlve suttogta.

A másik férfi megdermedt, és sóbálvánnyá válva percekig ismételgette magában a társa szavait...

-Draco. Sokáig még magamnak sem mertem beismerni, de a veled töltött idő alatt - itt nagy levegőt vett - őrülten szerelmes lettem beléd.

Ahogy teltek a percek, Draco hátán patakokban folyt a verejték. Képtelen volt megszólalni.
Végül amikor a csend már elviselhetetlen volt, a férfi összegyűjtötte minden bátorságát.

-Harry-kezdte el gyengéd hangszínén-

Ekkor kivágódott a szoba ajtaja, olyan erővel, hogy vakolatdarabok hullottak a földre.
Egy csapzott és legnagyobb jóindulattal is idegbetegnek mondható Hermione állt az ajtóban.

-Draco. Harry. - mondta lassan és tagoltan, miközben az erek majd felrobbantak a nyakán.
-Készüljetek. Mert most szétrúgom a buzi kis seggeteket - mondta, majd piros retiküljéből lassan kihúzott egy acél baseballütőt…

Csak gyorsan.
Bocsi a hiátust.
Köszi a 2 K megtekintést💞(wtf??)
Imádlak titeket.
Ciao🤗