Draco még pár percig dörömbölt a szekrény ajtón, mielőtt végleg feladta.
Csak akkor, amikor végre szüneteltette a kijutási kísérletét döbbent rá a helyzet kínosságára.

Be volt zárva egykori ősellenségével, a mágusvilágot megmentő férfival egy meglehetősen szűkös szekrénybe.

Szíve szerint hangosan átkozta volna a saját hülyeségét, ezt azonban szerencsésen elrakta későbbre.

És akkor még nem is beszéltünk arról, ahogy Draco realizálta, hogy a testük szorosan egymáshoz volt nyomódva.

-Van bármi ötleted, hogy hogyan jussunk ki innen? - törte meg Harry a meglehetősen hosszúra húzódó csöndet.

-Nem igazán - válaszolt a Harry kezdeményezéséért meglehetősen hálás és mostanra rákvörös Draco-elvileg ha két órán belül nem adunk jelentést, a központban az azonosítóink alapján megkeresnek minket.

-... Akkor még két óra.

-Igen.

És aztán megint beállt közöttük a kínos csend.
A feszült atmoszférán az sem segített, hogy Draco egyre nagyobb félelemmel latolgatta a legkínosabb forgatókönyvet, miszerint nos, merevedése lesz.

Nem hitte, hogy különleges érzései lennének a társa iránt, de Draco egészséges férfi, ráadásul ez a helyzet kísértetiesen emlékeztette egy pornófilmre, bár a címére nem emlékezett.
Sem a tartalmára.
Jelenleg csakis egy bizonyos mágusra bírt koncentrálni, akinek andalítóan fahéj illata volt.

Ezen megállapítása után szándékosan beverte a fejét a szekrénybe, mivel úgy érzékelte, hogy amilyen szörnyű gondolatai vannak, ez már igazán nem oszt nem szoroz.

Még mindig a merevedéstől való félelmében igyekezett arrébb húzódni a szekrényben, aminek csak annyi lett az eredménye, hogy mégjobban belegabalyodott a másik férfiba.

Ahogyan így mégjobban hozzányomódott Harry-hez, valami furcsára lett figyelmes.

-Te remegsz? - kérdezte Draco, pedig a válasz eléggé egyértelmű volt.

Ezt nyilván Harry is így gondolta, mivel egyáltalán nem válaszolt.

-Mi a baj? - győzte le Draco kíváncsisága a Harry iránt érzett ellenszenvét.

Pár perc szünet után Harry valamiért - talán maga sem tudta, hogy miért, de elkezdett beszélni.

Elmondta Dracónak hogy a nagynénikéje és a férje, akik a szülei halála után a gyámjaivá váltak nem igazán szívlelték őt.
Elmondta neki, hogy évekig egy gardróbban lakott (ezért lett annyira feszült ebben a szekrényben persze a helyzet bizarrságán túlmenően) és az úgynevezett szülei gyakran bezárták oda és éheztették .
Ahogy előre haladt a történetében, zaklatott érzelmeit csak a hangja meg-megcsuklása árulta el, mivel testének remegése egyre csökkent, egy idő után szinte teljesen el is múlt.

-Szóval meglehetősen boldog voltam, amikor megkaptam a levelemet a Roxforttól-fejezte be egy meglehetősen keserű felhanggal történetét.

Draco pár percig meg sem tudott szólalni, csak csöndben végiggondolta a hallottakat.
Fogalma sem volt, hogy mit kéne mondania vagy tennie, mivel amit a másik férfi mesélt, az több mint szörnyű volt.

Végül, mivel jobb ötlete nem volt, csak támogatóan megfogta a kezét és hagyta, hogy rájuk boruljon a jótékony csend.

Ó wattpad, te utolsó retkes kurva!
Ha ebben a részben fura dolgok vannak, vagy esetleg a hangvétel nem elég szívhezszóló, az csak azért van, mert wattpad szerelmem nem mentette el a finomítgatásaimat.
Amúgy a rész már kb két napja kint lenne....

Kellemes olvasást, sziasztok😭