VISSZAEMLÉKEZÉS

848 június 12

A tárgyalásig Rivaille nem is látta a hugát. A férfi feszülten várta ,hogy a fehér tigris belépjen a terembe ,de amint ez megtörtént Rivaille torka összeszorult. Shila arca meglepően beesett volt ,teste pedig sovány. A kezét és a lábát láncok tartották a helyén. Tekintettében a fények halványan ragyogtak , arcán pedig nem volt felfedezhető éretelm. Olyan volt ,akár egy bábú. Már nem volt a hajába és bőrére száradva semmi ,de így is olyan volt ,mintha véres lenne tettőtől talpig.
-Ez a kis szuka gyilkolt le kiváló katonákat ? -néztek hitetlenkedve az emberek.
- Lehetetlen ez még szinte gyerek - hallota meg Rivaille maga mögül a katonákat.
- Tch - cicentett egyet. - Fingjuk sincs róla ,hogy mi van Shila mögött-gondolta a hugát fürkészve ,akit egy oszlophoz láncoltak.

- Shila Rei - köszürülte meg a torkát a főparancsnok.- A vádak ellened...
- Bocsánat , főparancsnok -vágott közbe a fehér tigris ,amire értetlen pusmogás futott végig a termen. - A nevem Shila Ackerman.
A terem erre felzúdult. Az emberek egymást kérdezgeték ,de senki nem tudta ,hogy ez a lány valóban a retteget parancsnok lánya-e. A katonák hitetlenkedve nézztek össze. Mindenki úgy hitte ,hogy halott.
- Mi ez az egész ? -kérdezte Erwin Rivaille-tól. Az arcán rá nem jelemző indultaok cikáztak. Tekintette dühös volt ,de halványan az értetelnség jeleit mutatta.
- Ez a neve ? - mondta Levi kérdő pillantással nem igazán értette a parancsnoka kiborulását. Számára ez nem volt meglepő , de az nem tudta ,hogy Shila csak neki mondta meg a teljes nevét.
- Mi a neved ? - kérdezet vissza a főparancsnok. Az arcán borzalom és undor ült , amit a félelem váltott ki belőle ,de nem is igazána fehér tigristől való félelem , inkább Simon emléke töltöte el a szívét rettegéssel.

- A nevem Shila Ackerman -mondta a fehér tigtis és mély levegőt vett ,sikerült elindítani a tervét.- Az apám Simon Ackerman volt a Felderítő Egység parancsnoka - értetlen moraj futott végig az embereken és sokaknak borsódzott a háta a név hallatán.- Anyám Miriam Lins volt. 832 november 17-én születtem a Sina falon belül a fővárosban. -egyre jobban engedte ki a hangját. -Nyolc éves koromban a szemem előtt gyilkolták le az anyámat. A katonai tisztek minden bizonnyal tudnak egy bizonyos gyilkoságról ,ahol négy férfit gyilkoltak le Sina-ban ,egytől-egyig bűnözőket. Nerir hadnagy vezette azt a támadást. A gyilkos pedig én vagyok....

- Egy nyolc éves lány nem tud véghez vinni ilyet -szólt közbe Shila vallomásába a Katonai Rendőrség parancsnoka. A lány arcán riadtság tükröződött. Homokszem került a gépezetbe és tudta ,ha nem tudja meggyőzni a főparancsnokot ,akkor kivégzik. De ekkor valaki a segítségére sietett.
- De igen - vágott vissza hűvösen Rivaille. Mindenki meglepetten nézett rá.- Shila vállán van egy billog ,ami a Szabadság Szárnyait mintázza. Nyolc éves volt ,mikor hozzám került és az a billog már akkor a karján volt - mondta a hadnagy és a hugára nézett. Nem tudta ,mit tervez Shila ,de egy kis segítséget adot neki ezzel.
- Sok sikert kölyök -üzente a szemével és a hugára nézett ,aki csak halványan bólintott.

- Valóban nyolc éves voltam mikor az alvilágab kerültem Rivaille Ackerman-hoz -folytatta. - És valóban bűnös vagyok. Igen megöltem azokat az emberekt ,de mit kerestek a Katoni Rendőrség emberei a felderítők gyakotló pályáján ? Hihetetlen ,amit mondok ,de Rivaille Ackerman hadnagyot akarták megölni - az emberek hitetlenkedve néztek össze a lány szavait követően.
- Ha ezt tudta miért nem értesített a feleteseit ? - kérdezte reszelős hangon a főparancsnok.
- Maga szerint bárki hitt volna nekem ? - válaszolta a fehér tigris. - Ettől függetlenül bűnös vagyok. Megöltem Nerir hadnagyot, a fiát és a társaikat.....

- Szörnyeteg ! -hallot meg ekkor maga mögött Shila egy hangot.- Ez egy kibaszott szörnyeteg ! - kiáltotta Emma Nerir zokogva. Shila csak egy szánakozó pillantást vetett rá. Egyszerűen képeteln volt sajnálni azt a nőt. Csak évekkel később értezte meg a fájdalmát ,de akkor még nem értette. Később már tiszta meggyőződése volt ,hogy azér történt vele ,ami történt ,mert nem tudott megbánást mutatni még egy szenvedő anya és feleség előtt ,de akkor képtelen volt rá. Gyűlölte a férjét és ezért nem tudott megbánás tanusítani az elkövetett gyilkoságok miatt. Hisz nem bánat meg.

- Igen az vagyok - felelte színtelen hangon.- Azért mert Simon Ackerman lánya vagyok ? - ordította teli torokból. - Nevezzenek gyilkosnak , nevezzenke szörnyetegnek ,de az apám akkor is egy eszelős volt. Lehet ,hogy őrült vagyok ,mint ő ,de ember vagyok ! - ordította és a bátyjára nézett.- Ember vagyok , álmokkal, reményekkel és érzésekkel. Gyilkos vagyok ! De nem nézzem végig ,hogy még többen haljanak meg miattam ! Igen megöletm tíz embert és megszámlálhatatlanul sok titant. De akkor is ember vagyok ! - ez utolsó mondatba nem csak az emberek ,hanem a falak is bele remegtek. Shila sötét szemeiben ragyogott valami. Egy ismeretelen ,de gyönyörű fény ; a remény.
- Gyilkos vagyok !-kiáltotta újra. - Így döntsenek az életem felett ! - a kezén megenyhült a láncok szorítása ,hiszem a szemek lassan szétszakadtak , a fehér hajú lány hihetelen erejétől. Egész testében remegett a félelemtől és a haragtól egyaránt. A tárgyalótermen úrrá lett a meglepett a némaság. Mindenki hitettlenkedve nézte Shila-t és a belőle áradó hihetetlen erőt. Rivaille lélegzet visszafolytva várta az ítéltett. Tudta ,ha Shila-t kivégzik itt a vége , belőle is kiölik az embert és nem lesznek többé érzései. Ha a hugát elveszik tőle ,mindent elvesznek.

- Shila Ackerman - szólalt meg a főparancsnok reszelős hangja. - Az elkövetett gyilkoságokért száműzöm a a falakoj kívülre egy évre. ODM felszerelés és két penge áll majd a rendelkezésére. Emberi segítséget nem kaphat - mondta az ítéletett. Shila valahol mélyen megkönnyebült. Rivaille visszont tajtékzott. Hitt a lányban tudta ,hogy jó katona,de tudta ,hogy egydül ez még Shila-nak is túl veszélyes. A lány arcán viszont egy mosoly függöt. Egy olyan mosoly ,ami már nagyon régen díszítette az arcát. Egy őszinte és boldog mosoly. Sose tudott falakba zárav élni és ezért boldog volt ,hogy túl lépehet rajtuk.

***
Shila a fal szélén állt és nézzet a lába előtt elterülő mélységet. Az arca nem volt gondterhelt sőt boldog volt. A szemeiben is ott ragyogott a boldogság. Nem félt ,hisz már járt oda kint és mindig visszahúzta a szíve. Lassan kifújata a levegőt és nézte Rivaille-t ,aki még egyszer ellenőrizte a gázt a felszerelésében.

- Shila Ackerman 3 percet kap búcsúzni - mondta a felügyelő tiszt. A fehér tigris bólintott majd Rivaille-hoz lépett. Magára vette a felszerelést ,miközben a bátyja mogorva arccal nézte. A férfira nézett és közelebb lépett hozzá , a gombóc csak akkor kezdte folytogatni a torkát ,mikor eljött a búcsú ideje.
- Ígérem ,hogy visszajövök - mosolygott a lány ,pedig sírni szeretett volna. Csak bele akart merülni Rivaille biztonságot adó ölelésébe és sírni.
-Ne ígérj olyat ,amit nem tudsz megtartami kölyök - motyogta Rivaille és felnézett a hugára. Azt hitte akkor látja utoljára ,ezért alaposan végig mérte. Már nem az a nyolc éves kislány állt előtt ,akivel találkozott , a lány pillantása elárulta ,hogy Shila nem gyerek ,hanem egy felnőtt nő. Rivaille alig láthatóan mosolyodott el a hugához lépett és átölelte. Shila pedig az ingébe markolt.
- Várj meg !- szipogta a lány. - Legyél itt mikor haza jövök - nézett rá könnyes szemmekkel.
- Igérem itt leszek - mondta Rivaille. Még annyi mindent akartak mondani egymásnak ,de idejük már nem volt.

- Shila Ackerman - szólalte meg újra a felügyelő tiszt. - Induljon !
Shila a fal széléhez lépett.
- Köszönök mindnet Rivaille bátyus - mosolygott a fehér tigris. Hajába bele kapott a szél és érezte a szabadság édes és megrészegítő ízét. Hallkan felnevezette majd a mélybe vetette magát. Háttal zuhant ,mint aki tényleg a halába indul. A haja visszacsapódott az arca mellet. Végtagjait ellazítitt és nem kezdte irányítani a felszerelését.
- Ez megőrült -mondták a katonák ,akik értetelenül nézzték a lányt.
- Csak szereti a veszélyt - motyogta Rivaille és nagyon meg kellet magát erőltetnie ,hogy elő ne törjön belőle a nevetés. Shila-ból viszont kitört. Hangosan nevezte mikor pár méterrel a föld felet kilőtta a a felszerelése kampóját és megállt a fal szélén ,majd neki indult. Csak repült előre vissza se nézett. Egyfelől nem akarta látni Rivaille-t ,mert tudta ,hogy akkor elsírja magát. Másfelől nem akart más merre tekinteni csak előre.

Egyszer csak megállt. Leszált egy fárra és megeredtek az öröm könnyei.
- Itt vagyok ! -kiáltotta boldogan.- Élek ! Szabad vagyok ! -özönlöttek a könnyei ,mint a zápor eső. Nem is értette igazán mi járta át a testét. Volt már előtte is odakint ,de ez más volt. Nem mondták meg ,hogy mit tegyen ,azt csinált amit akart. Szabad volt. Életében először igazán szabad. Elnézett a falak felé. Elég messze volt már ahoz ,hogy senki. Se lássa ,ezért elő vette a kését. Végig gondolta ,mit látott álmában. Megvágta a kezét.
- Titan akarok lenni -gondolat és életében először átváltozott.

Először el se hitte ,ami történt. A teste egy titan része lett. Hitetelenkedve nézzte a kezét és a lábait. Ezüst színű volt a teste , a haja szintén fehér volt ,mint emberi alakjában. Nem lehetett több 5 méternél. Bőre kemény volt kivéve a nyakszírjénél. Az egyetlen rész ahol nem fedte bőr a testét az arca volt. Az arcán kilátszottak az izmok és az inak. Fogai hegyesek voltak és háromszög alakúak. Hihetetlen volt számára ,hogy képes mozogni is. A hőség ,amit érzett szörnyű volt számára ,de mintha megszokta volna. A Mária fal felé fordult és elindult. Elindult ,hogy lássa a tengeret.

***
Talán három napja haladhatott megállás nélkül mikor egy házhoz ért. A közelében egyáltalán nem voltak titanok ,amit Shila nagyon furcsált ,ezért közelebb ment. Ekkor zöld és sárga villámok kezedtek el cikázni és megjelent egy másik shifter titan alakja , csak akkor Shila még nem tudta ,hogy ő is egy ember.

Ez a titán 17 méter magas volt és leginkább egy nőre hasonlított. Haja vöröses volt és a váláig ért. Teste inas volt, nem fedte bőr , kivéve az arcát és a szemei. A szemei jóval nagyobbak voltak ,mint bármelyik titané. A szivárvány hátya penge vékony volt ,de Shila még így is látta halvány kék színét. A pupila viszont hatalmas volt. Talán két emberi tenyeret is kitett a szemében lévő fekete folt. Mélyen Shila szemébe nézett ,amire a lány megmerevedett. Nem tudott mozdulni.

Emlékek villantak be a fejébe. Fájdalmas emlékek , szomorú emlékek , boldog és vicces emlékek. Mint a képkockák úgy pörögten előtte. Az anyja halála , a Rivaille-jal való találkozás. Az alvilági hétköznapok. Isabel-ék halála. Az első csókaj. Az Eren-nel való találkozás. Csak cikázak az emléke a fejében. Nem tudott mozdulni. Csak nézte hol mosolyogva hol gombóccal a torkában.
- Ne nézd ! -hallot meg ekkor egy hangot. Az én hangomat ,meg akartam állítani ,mert tudtam ,hogy Mina a manipulatív titan áll vele szemben és habozás nélkül megöli. Valamiért hallgatott is rám.

Fejbe csapta magát és így kiszakadt Mina agymosásából és az előtte állónak rontott. Mina viszont remek harcos volt és mivel Shila jóval alacsonyabb vot nála ; a földhöz vágta. A tenyerét a lány arcára szorította és a földve vágta. A földdarabkák szana-szét repültek a lány feje mellet. Shila a lábával a titan karjára kulcsolt és el is törte , ekkor Mina elengedte. A fehér tigri kigurult a keze alól és felborította Mina-t. Teljes erőből neki rontott és a csípőjéné fogva borította fel. Erre Mina a lány nyakszirtjáre fogott és bele markolt. Shila érezte ,hogy az egyetlen gyengepontjánál szakad a húsa , ezért gyoran megfordítitta a fejét és Mina kezébe harapott. Errősn szorította ,míg sikerült a lány kezét csuklóból leharapnia. Lendítet egyet a fején és arréb dobta a leharapott csonkot. Ezután ő támadt a lányra. Két karjáta hátrára szorította , erre Mina a sarkát Shila hátába vágta. A fehér tigrsi egy hangos üvöltést hallatott ,de ez nem tántorította el a céljától. Az egyetlen fegyverével a fogaival beleharapott Mina tarkójába, azonban nem vette észere ,hogy nem csak húst harapott ki , hanem a lány emberi testét is. Ahogy lenyelte éles fájdalom hasítitt a testének minden porcikájába és a titan teste irányíthatalan lett. Összecsulott és nem tudott mozdulni. Egyre jobban érezet a forróságot ,ami a testéből tört fel. Lassan homályosan kezdett látni ,de mielőtt teljesen elsötétült volna előtte minden még látott egy majom szerű titant ,majd mindent elnyelt a sötétség.

***

-Zeke ezt nem gondolhatod komolyan -futott Ella a férje után.
- De teljesen komolyan gondolom - mondta a shifter vezér és be akart lépni a szobába ,ahova Shila-t vitték ,de Ella az útját állta.
- Nem engedem ! Megölöm ! - kiabálat és az ajtó felé fordult.
- Ella - rakata Zeke a két kezét a felesége vállára. - Ha megölöd elveszik az ereje és a démon is. Csak gondolj a fiunkra -suttogta a shifter vezér. Elle testéstében vad harag lángolt. A gyűlölet ,hogy ez a kis szutyok elvette a testvérét. Nézzte az ajtót és a szemeben lángoltak az indulatok. Szép arca eltorzult a dühtől. A lelke szinte lángolt ,de végül csak oldalra lépett.
- Tegyél ,amit jónak látsz - motyogta végül a férjének és elsietett.

***
Shila lassan nyitotta szét a szemeit. Hosszú idő óta először ébredt fájdalmak nélkül. Körülnézett a tágas helyiségben ahol ébredt. Az ágyon kívül csak egy szék volt a kopár szobában. Az ágynemű amiben feküdt fehér volt és patyolat tiszta. A szoba falai fehérek voltak ,akár a frissen hullott hó. A padlót falapok bodították. Az ajtó nem volt különösebben díszes ,ahogy semmi se a szobábam. Oldalra pillantott és ekkor meglátott egy ablakot. A fehér tigris a kezére nézett. Csak akkor tudatosult benne ,hogy az egész teste sértetelen. A bőre szinte porcelán szerűen tökéletes volt és sima ,mintha sose csúfították volna sebek. Sötét szemeiben végre nem volt félelem és fáradtság. Nyugalom áradt belőle és a testéből ,amin nem voltak sebek. Kivébe egyet : a vállán lévő billogot. Az sose tűnt el a testéről.
- Hol vannak a ruháim ? - gondolta,mikor észre vette magán a baba kék hálóinget és körbe tekintette a szobábam. Kikászálódott az ágyból és a székhez ment ,amin a ruhái pihentek.

Magára vette őket és az ablakhoz sétált ,hogy kimásszon ,de ebben Zeke akadájozat meg.
- Nem ajánlom ! - mondta a szőke férfi.
-Hm - morogta dühösen Shila és levette a lábát az ablakpárkányról.
- Miért is ? - kérdezte szokatlanul méregette Zeke-t.
- Átváltozás után nagyon gyenge az emberi tested. De most még egy darabig nem is fogsz tudni átváltozni. Hisz mostmár tagja vagy a kilencek vérvonalának. A tiéd a manipulatív titan erej - magyarázta Zeke.
- A manipulatív titan ? -nézett értettelnül Shila a szőkére.
- Bele látsz az emberek fejébe. Látod az emlékeiket és a gondolataikat. Képes vagy megmásítani emlkékekt. És mivele a fejükbe látsz valamennyire irányítani is tudod őket. Képes vagy megállítani őket a mozgásukban.....
- Eddig is láttam mások emlkéeit -vágott közbe a láby. - Az előtt is ,mielőtt -itt a szemei kikerekedtek. Látta Zeke fejében a gondolatott ,de nem volt képes elhinni amit lát. - É..én megettem e..egy em..embert ? - dadogat értetelnül.
- Azt kell mondanom ,hogy igen -felelte Zeke kesernyésen. Shila a kezébe temette az arcát. Letérdelt a földre és hányt. Életében először undorodott el ennyire magától ,de nem utoljára. Zeke mögé lépett és megfogta tejszínű haját. Mitán Shila már nem hányt tovább a shifter vezér megszólalt.
- Ha végig hallgatsz elmondok mindent.....

***
Shila nyugtalanul forgolódott az ágyában. Sehogy sem volt számára kényelmes. Egyre csak Zeke szavai kavarogtak a fejében és a démon akiről veszélt. Végül a lány nem bírta tovább. Felült az ágyon és végig gondolta a shifter vezér szavait. Elő vette a kését és a pengéjét a csuklójához szorította.
- A saját érdekedben remélem ,hogy nem hazudtál Zeke - morogta és végig vágta a csuklóján a kékes eret. Fel akart sikítani az éles fájdalontól ,de nem tehette. A keze remeget ,ahogy a csuklójából egyre csak ömlött a vér. A kést a nyakához emlete és végig vágta a nyakán az ereket. Hangosan felsikított majd leeset az ágyról. Sós vére a padlóra ömlött ,miközben a látása egyre csak homályosabb lett. Az izmai összeugrottak és rázkódni kezdett. A szája habzott, szeméből pedig csak a fehérje látszot. Pár percig így szenvedtt a padlón majd a vérzés el állt ,de Shila nem tért magához.

Akkor találkoztunkn először. Ott álltam mellete és fölé hajolva néztem őt, mint egy kíváncsi kisgyermek. A teste törékenynek tűnt bár koránt sem volt az. Érdekőlődő pillantással vizslattam őt míg kinyititta a szemét. Elfutottam onnan ,mint egy ilyedős gyerek. Majd Shila fel ült és rám nézett ,de akkor én már egy másik alakban voltam. Eltüntettem a démonokból áradó fekete felleget magam körül. (Ez az az alakunk ,amiben látnak minket az emberek az ő világukban. És így élünk a gazdánk vérében is. )Eltünetettem a homlokomon lévő két hatalnas fekete csontszarvat. Fekete földig érő hajamat rövid vörösre cseréletem. Vörösen izzó démon szemeimet pedig kékre. Vékony és nőies testemet ,pedig fiús alkatra. A rajtam lévő szallagokból álló fekete ruhát pedig nadrágra és ingre. Pontosab úgy néztem ki ,mint Isabel.

Shila felült és rámnézett.
- Ki vagy te ? - kérdezte nyugodtan.
- A démonod vagyok -feleltem Isabel dallamos hangján.- A nevem Asibara.
- Akkor miért nézel ki úgy mint Isabel ? - kérdezte és közelebb csúszott hozzám a fökdön.
- Nézhetek ki így is -mondtam ,majd egy pillanagtal később már kiköpött Hanji voltam.
- Vagy akár így - mondtam ,majd nőies alkatomon is változtaztatva Rivaille lettem.
- De ez nem te vagy - mondat Shila nyugodtan és török ülésbe ült.- Mutasd az igazi alakod ! - mondta mosolyogva és kedvesen. Erre lehajtottam a fejem.
- Az igazi alakom ocsmány -motyogatam. - Démon vagyom - változtam átt közben egy szőke hajú lányá. - A démonok szörnyű teremtményke. Erősek ,a legerősebbek ezen a világon. A leghatalnasabba szörnyek. És én is az vagyok. Egy hatalmas szörnyeteg.
- Te nem vagy szörnyezeg - mondta Shila az arcán egy kedves mosolyjal. - Én tudom milyenek az igazi szörnyek....
- De akor is -tilakoztam hevesen. - Undorodni fogsz tőlem ha láttad a bennem lakozó szörnyet - hajtottam le a fejem.
- Azt majd én eldöntöm ! - mondta határoztkttan- Mutasd az igazi alakod.

Végül beadtam a derekam és démonná váltam. A homlokomból két fekete csontszarv nőtt ki. Hajam fekete volt és hosszan a földig nyúlt. A fekete köd körülöttem szét terült és szinte teljesen eltakarta a testemet. Nem is lett volna szükségem a rajtam lévő ruhára. Vörös démon szememi kiváncsina fürkészték őt. Shila sötét szemei viszont nem voltak riadtak. Épp elenkezőleg. Kedves mosoly ült az arcán. Olyan volt számomra ,mint az első barát.
-Ez vagy te - mondta. Sose tudtam meg hogy miért kedveletem meg. Talán azért ,mert olyan kedvesen mosolygott rám pedig egy szörnyeteg vagyok.