7 Levi x Shila : Alvilálági titkok és a börtön

VISSZAEMLÉKEZÉS

848 június 4

Kare komótosan sétált a börtön felé. Rivaille-t nem engedte el Erwin ,hogy elmenyjen a letartóztatott Shila-hoz ,ezért küldte őt. Sokan nem érteték ,hogy miért pont őt kérte meg a hadnagy. Még szinte újonc volt és expedíción se vett még részt. Viszont Kare-nak és Rivaille-nak volt egy közös titka.

Kare felnézett a szürke égboltra. Egyesek sötétnek neveznék ,de ő már ismerte az igazi sötétséget ; az alvilág sötétjét. Nagyot sóhajtott és lehunyta tenger színű szemeit. Hosszú szőke hahajába belekapott a szél.
- Rivaille - sóhajtotta mikor kinyitott a szemét. Lassan tovább haladt ,de a gondolatai továbbra is a férfin jártak ,aki ismerte a szörnyű titkát.

Egy héttel korábban

Kare a tükör előtt igazgatta a ruháját. Próbálta takarni a testét ,ami nem igen volt egyszerű egy olyan ruhában ,amit arra lett tervezve ,hogy megmutassák a testüket a szajhák.
- Kare ! Vonszold le magad ! - kiáltott fel a bordély tulaja ; Milady. A szőke lány nagyot sóhajtott és elindult lefelé. Oda lent részeg férfiak dölöngéltek jobbra-balra és szajhák vihorásztak ócska vicceken. Leület és türelmesen várt egy kuncsaftra.

- Hol van Lucy ? - hallot meg egy ismerős hangot. A lábai a földbe gyökereztek , a gyomra pedig görcsbe rándult. Nem mert a hang irányába futdulni. Úgy gondolta ,hogy míg nem teszi meg nincs ott a hang forrása. Pedig ott volt és a tekintete megakad a szőke lányon.
- Óh , tetszik ? -kérdezte Milady vihorászva és kortyolt egyet az italába.
- Mi a neve ? - szívott a férfi a cigarettájába.
- Liliana - felelte a bordély tulaj és megrázta fekete haját.
- Mióta van itt ? - kérdezte a reketes távolság tartó hang ,a férfi.
- Két hónapja kezdett és azt mondják egész jó - felete a Milady Kare-t szugeralva. - Meg felel ? -nézett újra a férfira ,akivel társalgott.
- Egynek jó lesz - morogta a férfi. Kare szíve pedig őrült tempóban kezdett dörömbölni a mellkasán. A lány hallota maga mögött a lépteket. A különös ritmust ,amit ezer közül is felismert volna. Szorosan lehunyta a szemét és magában imátkozott ,hogy ne Ő legyen.
- Nyisd ki a szemed kölyök ! - fújta az arcába a cigi füstöt Rivaille.
- Ha..hadnagy - dadogta Kare ,de Levi az ujját a szájára tapasztotta.
- Itt ne szólíts így !-súgta a lány fülébe és a csuklójára fogott.

Lassan felvitte az egyik szobába ,amit mindig ő használt Lucy-vel. Hangos csapódással csapta be maguk mögött az ajtót ,ahogy mindig tette. Ez amolyan íratlan szabály volt. Ha valaki fel vitt egy szajhát így jelezte ,hogy foglalt a szoba.
- Mit keresel itt kölyök ?! - kiáltott rá ahogy becsukta maguk mögött az ajtót.
- É..én..i..itt do..dolgozom ha... Rivaille - dadogta a lány holt sápadtan.
- Azt én is észrevettem - fújta ki a keserű füstött a férfi. A szag átjárta az egész szobát. Kare keze reszketni kezdett.
- E...el fogja mondni a parancsnoknak ?- dadogta Kare és a szemébe könnyek szöktek.

Hatalmas áldozatok árán kerül a katonasághoz. Ezért az álomért pedig komoly árat kellet fizetni. Sokba került neki ,egy fővárosi nyomor negyed árva lányánka ,hogy jelentkezhessen a katonasághoz. Plána ,hogy a Felderítő Egységben kersett pénze töredéke se volt a Katonai Rendőrségi fizetésnek. Így kénytelen volt máshogy törleszteni az adóságát. Ezért kellet szajhának állnia. Hisz a bordály ház tulajdonosa nem teljesen Milady volt ,hanem a férje is : Peter von Etingen ,akinél jelentős tartozása volt Kare-nak.

- Miért mondanám el bárkinek is kölyök ? - morogta Rivaille és a cigijébe szívott. Kare meglepetten kapata fel a fejét a férfi szavaira.
- Nem mondja el a parancsnoknak ? - kérdezte hihetetlenkedve és kék szemeiben remény csillant.
- Miért mondanám ? Még a végén megtudnák hova járok kurvázni szaros - morogta Rivaille miközben Kare megkönnyebülten rogyott az ágyra.
- Köszönöm hadnagy - suttogta megnyugodva.
- Tch - forgatta meg Hold szín szemeit Rivaille. Ezután kínossá vált a csend. Egyikük sem mozdult. Rivaille csak akkor mikor beleszívott a cigijébe vagy kifújta a füstöt. Kare úgy döntött kimegy. Nem akart sok időt "munka"nélkül tölteni. Rivaille viszont megfogta a karját.
- Furcsa lenne ha szívás és harapás nyomok nélkül távoznál szaros - motyogta neki és az ágyra lökte a lányt. - Erről senki sem fog tudni - mondta határozottan miközben Kare kezeit a fejem mellé szorította. A lány heves bólogatásba kezdet , majd Rivaille az ajkaira tapadt.

Shila a kupleráj előt várta a bátyját. Türelmesen , a falnak támaszkodva szívta a keserű dohányt.
- Rivaille..ahh - hallota meg az emletről Kare nyögését.
- Tch - cicentett egyet a lány. - Rivaille már megint másik kurvával van - gondolta unottan. Havonta egyszer tettek látogatás a régi "otthonukba" ,mióta Rivaille hadnagy lett. Katonákat gyűjtöttek , bűnöző kölykökből és (a régi kapcsolataik révén) vásároltak a fekete piacon. Rivaille ilyenkor járt szajházni is.
- Na végre már - morogta Shila ,amikor a fiatal hadnagy kilépett a bordély ajtaján. A külseje csapzott volt. A haja kócos , az inge félre volt gombolva , a nadrág öve még nem volt meghúzva és egy kicsit még tántorgott is.

- Na jó kör volt ? -kérdezte Shila szarkasztikusan és pimaszul mosolyogva.
- Kussolj ! - igazította meg az övét Rivaille. A tekintetét pedig Shila-ba fúrta. Más biztos megriadt volna ,de a lány még össze se rezzent.
- Nem kéne kurváznod , ha végre összeszednéd azt a cuki kis Petra-t - vigyorgott Shila ,mikor már a lépcső felé igyekzetek. Rivaille a mondta hallatán hirtelen megtorpant.
- Fogd be a pofád , ha nem akarod ,hogy én tegyem kölyök ! - mordult a hugára és az arcát rózsaszínre festette a halvány pir.
- Most miért ? - méltatalankodott a lány. - Nincs igazam ?
- Egyálatlán nincs -vágta rá kapásból Rivaille. Talán egy kicsit túl gyorsan ahoz ,hogy Shila-nak ne tűnjön fel.
- Igen persze. -forgatta a szemét a lány. - Mond csak a homlokomra van írva ,hogy hülye vagyok ? - kérdezte és az említett területre mutatott a fején.
- Nincs ,de mindjárt a kezem nyoma lesz ott ,ha nem fogod be ! - vágta rá a férfi mostmár dühösen.
- Jaj bátyus - nevette Shila. Ez a nevetés pedig betöltötte Rivaille rideg szívét és valamenyire meg is olvasztotta azt.

Egy héttel később

Shila a cellájábna ült. Nem mozdult és nem is beszélt mióta behozták.
- De ki lehet ez a lány ? - hallota meg egy fiú hangját.
- Ersak - gondolata és a fejét is a térdére hajtotta.
- Azt mondják Shila Rei ,de szerintem egy kibasztott szörnyteg - mondta egy másik hang.
- Rust - suhant át a név Shila agyán.
- Miért volna az ? - kérdezte Ersak.
- Szemrebbenés nélkül lemészárolt 7 embert - felelte Rust helyet Mino. - Köztük volt a két Nerir is. Tele volt minden hullákkal mikor kimentünk. Tudjátok mit csinált mikor elfogtuk ? - kérdezre Mino ingerültem. Reszketett a dühtől hisz nagyon kedvelte Mikok-ot és Nerir-t.
- Nem - felelte a másik két fiú kíváncsian.
- Először elmosolyodott - végig szánkázott a hideg Mino hátán ahogy felidézte a történéseket. Shila csak néhány lépésre állt tőle. Eldobta a kését. Az arcát egy undorító vigyor díszítette. A felsőbb rendűség vigyora.
- Tudtok ám időzíteni - mondta a lány és hangosan nevetni kezdett. Egy kétségbe esett ,de megkönnyebült nevetés volt ,amibe mindenki bele borzongott ,aki hallota.
- Ez egy szörnyeteg - motyogta Rust maga elé meredve.

- Még ha tudnátok is az igazi nevét -lépett ekkora társasághoz Kare.
- Na a fekete bárány is megjött - forgatta a szemét Mino.
- Fogd be a pofád Mino ! - mordult rá Kare. - És vonszold arrébb a segged !
- Óh milyen szabad szájú magácska - mondta gúnyosan Rust. - Csak nem tetted szét a lábad Rivaille hadnagynak ? - amint befejezte a mondatott Kare tenyere az arcán csattant.
- Kussolj és állj arrébb ! - mordult rá Kare. A fiúk csak röhögtek egy sort ,de beengedték a lányt.

Shila az ágyon ült. A matrac alatta kopott volt és szinte minden levegő vételére megnyikordult. Hátát a falnak döntötte , a lábait felhúzta és a karjával körbe kulcsolta a lábszártát , a fejét pedig a térdére hajtotta. Lassan vette a levegőt. A hajában még mindig bél és agyvelő darabok voltak. Ahogy a kezére is rászáadt a vér ,ami már fekete volt ,hisz megalvadt. Nem engedték neki ,hogy megfürödjön. Szinte mindenku leköpte a "gyilkos kis kurvát". A szobát ez az ocsmány bűz lengte be ,ami a lányon lévő mocsokból áradt.

- Szia Shila -lépett be Kare mosolyogva.
- Szervusz - emelte fel a fejét a lány. Kare az ágyhoz ment. A kabátja alá nyúl és elkezdett kipakolni onnan. Shila pupilái kikerekedtek.
- A hadnagy küldi - magyarázta Kare. Kenyér , egy kevés hús , krumpli , szapan , tiszta ing és nadrág. Ezek hevertek az ágyon. Shila szemeibe pedig könnyek szöktek. Nem nagy dolgok ,nem a szabadulás volt az ágyon ,hanem a testvéri gondviselés. Shila megához szorította a tiszta ruhákat és a szappant.
- Kare -motyogta a lánynak. - Mond meg Rivaille-nak ,hogy ne keressen amíg itt vagyok. Mert lehet ,hogy meg fogok halni -motyogta könnyes szemekkel ,a félelemtől reszketbe.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top