Annie-ék már visszatértek a szálásukra. Velük volt a hadnagy és Mikasa is. Annie mellet Armin állt és a lány kezében pihenő gyermeket nézte. Rivaille átöllet a kedvese vállát. Mikasa némán meredt maga elé. Nem tűnt szomorúnak ,de az nap elveszítette a lelkének egy darabját és még nem mert a tátongó űrhöz érni.

Egy kocsi zörgése rázta fel a köztük lévő csendet. Azzal ért oda Eren és Ymir. A lány arca nyúzott volt ,szemei feldagadtka a sírástól. Egész testében folyamatosan remegett. A fejében emlékek villogtak. Mindegyikben Jean volt. Emlékek hada mozgott benne és hihetetlen erő kellet ahoz ,hogy ne kapja el egy újabb síró görcs. Eren átkarolta a vállát és a haját simogatta ,hogy megnyugtassa. A kocsi megállt ,majd a két shifter leszállt és a többikehez lépett.

Ekkor egy sárga villám csapott Ymir és Annie testébe. A két nő minden izam megfeszült és a szemük elfehéredet.
- Figylejetek ! -szólaltam meg vízhangos ,női hangon ,ahogy az emberek hallanak engem. - Shila Ackerman feloldotta a titan-ok átkát. Visszakaptátok azt az élet hosszt ,ami az átok előtt volt rátok szabva...
- Ki vagy te ? -kérdezte ekkor Ymir.
- A nevem Asibara és Shila Ackerman démonja voltam - feleltem nyugodt ,de gyászos hangon.
- Hol van Shila ? -vágott közbe ekkor Annie.
- Meghalt. Életett adot életért.
- Kinek az életért ? - kérdezte Ymir.
- Rin életért. Ő a gazdám ,uram és parancsolóm. Ti pedig -mély levegőt vettem.- Szabadok vagytok ! -engedtem világnak a hangomat. Majd eltűntem a két nő elméjéből.

Annie térdre esett ,de még mindig görcsösen szorította a kezében lévő gyermeket. A levegőt úgy kapkodta ,mint ,aki kilómétereket futott. Pupilái hol kitágultak ,hol összeszűkltek. Majd a görcsös remegés lassan megszűnt. Majdnem el is ejtette Rin-t. A tekintetét a kedvesére kapta ,aki a tincseit és az arcát simogatta.
-A..Armin -szöktek öröm könnyek a szemébe és zokogva magához szorította a párját. - Szabad vagyok ! Szabad..szabad vagyok ! Élek...élhetek ! Nem vagyok...nem vagyok átkozott ! - szorította magához Armin-t ,mintha csak félne ,hogy akkor látja utoljára. Armin arcát pedig eláztaták az öröm könnyek. Mindenki megkönnyebült ,hisz a shifter-ek megmenekültek a haláltól. Megkönnyebültek ,mert akkor még nem tudták mekkora árat fizettek ezért.

- Szabadok vagyunk....mi...mind ? Szabadok vagyunk ?-motyogta Eren és nem tudta elhinni ,ami történt. Ymir pedig egy kesernyés ,de boldog mosolyjal az arcán bólintott.
- Hol van Shila ? - fordult Annie-hez. Meg akarta osztani a lányal az örömét. A nyakába akart borulni ,magához szorítani. Csak hozzá akart simulni. A gyermeki öröm , a naív kis mosoly ,ami az arcát díszítette ,azzonal lefagyot ,amint meglátta Annie arcán a gyászos kifejezést.
- Sajnálom Eren. Mindennek ára van -motyogta Annie és megsimogatta Rin fejét.- A fiad...Rin...az ő... Az ő élete...
- Rin koraszülött - szólt közbe Armin. - Shila pedig...pedig -sóhajtott egyet. - Az életét adta , hogy életben tartsa -motyogta Armin és mélyen Eren smaragd szín szemeibe nézett. A lélegzete is elakadt ,hisz a barátja tekinetette meg változott. Szemei olyanok lettek ,mint Rivaille-é ,Mikasa-é , Annie-é vagy Armin-é. Tekintetétből eltűnt a gyermeki ragyogás és egyszerűen csak megtört.

Pedig akkor még fel sem fogta a kiejtett szavak súlyát. Persze , tudta mit jelent meghalni. Tudta ,hogy Shila már nincs többé ,de nem fogta fel. Csak révedt maga elé és nem tudott másra gondolni csak a nő arcára , az arcra , amit soha nem akart elfelejteni. Ebből az állapotból egy hang rántotta ki. Rin erőtlen és gyönge sírása.

Annie a még mindig nyugtalan Eren kezébe adta a gyermeket ,aki elhallgatott ,amint meghallot az apja szívének ütemes ritmusát. Eren pedig csak nézte. Nézte és kereste benne a számára oly kedves nő vonásait. Kereste benne Shila-t. A tejszerű ,fehér haját , a gyönyörű fekete szemeit , szép és nőies arcát ,de nem volt ott. Rin haja baran volt és csak néhány szál csillogott fehéren ,ami ki is tűnt a sötét tincsek között. Szemei zöldek voltak ,pontosan olyan smaragdok ,mint Eren-é. Minden vonásában az apja volt ,egy csepp sem volt benne Shila-ból.
- Ő...a fiam ? - kérdezte Eren és a velr szemeben áll Annie-re nézett.
- Rin. A neve Rin Jäger - felelte Annie komoly és szomorú hangon. Ettől a szívbe markoló pillantól mindenki torkát a sírás folytogatt ,ahogy Eren ott állt kezében a gyermekével. Ekkor Rin újra felsírt ,Eren pedig magához ölelte ,hisz csak ennyi maradt neki Shila-ból. A lány ennyit hagyott maga után ; egy árvát és egy özvegyet. És ezt mi sem bizonyította jobban ,mint Rin sírása ,ami nem talált meghallgatásra.

***

Mikasa mozdulatlanul feküdt az ágyukban. Egyszerűen minden gondolta a halott gyermek körül forgott
- Vajon fiú volt vagy lány ? Milyen lehetett a haja ? Biztos fekete. És a szeme ? Vajon Rivaille kék szemét örökölte volna ? Vagy az én feketémet ? Vagy sápatt lett volna ? Esteleg szőke ? Nem az biztos nem - kergették egymást a gonolatai. A torkát a sírás folytogatta ,de nem sírt. Erősnek kellet mutatni magát még Rivaille előtt is ,hisz a férfi elvesztette a hugát. Gondolatok és érzelmek kavalkádja közül az ajtó nyikorgás rántotta a jelenbe. Kinyitotta a szemét és szembe találta magát a kedvesével.

A férfi arca nyúzott volt és a szemeiben még több fény aludt ki ,mert elvesztette a hugát ,az egytelen személyt ,akit már oly rég óta ismert. A lányt ,aki szinte a tükörképe volt. De ,ami még jobban folytogatta a torkát ,az a Mikasa-val közös fájdalmuk volt ; a gyermekük halála.

Mikasa felült az ágyon és ezzel egy időbben Rivaille magához szorította.
- Soha ! Soha többé nem keveredhetsz ekkora bajba ! Érted kölyök ? - ölelte magához szorosan.
- Rivailla ! -markolta meg a hátán az inget Mikasa és a fejét a férfi mellkasába fúrta. Ott ölelték egymást némán ,könnyek nélküli gyászba burkolózva. A fájdalmuk néma volt ,de nagyon erős. Csak szorították a másikat ,hisz úgy érezték nincs több biztos pont a világon.

- Kasa - szólakt meg végül hosszú hallgatás után Rivaille. - Én..én két dolgot kaptam anyámtól ; a kendőmet -mutatott a nyakában lógó anyagra.- És ezt a gyűrűt -vett ki a zsebéből egy apró fa gyűrűt amely középen egy sávban arannyal volt ki tölte. - Valaki olyannak akartam adni ,aki nagyon különleges számomra. De meg akartam várni míg lesz béke ,de ha lesz béke az enyém leszel ? Nem sok mindent tudok fel ajánlani. Nincs se házam , se biztos holnapom , se pénzem. Az egyetlen dolog ,amit felajánlhatok neked az életem ,amit napról napra élek. És a hűségem. Mikasa Ackerman -térdelt le az ágy elé , a kedvese teljes meg döbbenésére. -Hozzá jönnel egy nincstelen, árvab takarítás mániás törpéhez ? -kérdezte és mélyen a lány csodás szemeibe nézett. -Leszel a feleségem ?- tette fel végül a régen várt kérdést. Mikasa elsőre azt se tudta mit mondjon. Csak ült ott és vele szembe térdelő acélos szemeibe meredt. Majd lassan bólogatni kezdett.
- Igen -motyogta hallkan.
- Tessék ? -kapta fel a fejét Rivaille.
- Persze ,hogy hozzád megyek te idióta! -kiáltotat a lány vidáman és a kedvese nyakába borult.

A nagy lendülettől el is estek , egyenesen a padlóra. Rivaille felhúzta a lány ujjára a gyűrűt. Életében először ígérte meg valakinek a holnapot. Két tenyere közé zárt a mennyasszonya arcát. Nem tudta elhinni ,hogy egy olyan szörny ,mint ő érezheti ezt a földi boldoságot ,hogy szeretik. Csak nézzte a számára oly kedves arcot majd lágyan csókra húzta. Mikasa pedig hassonló érzések hullámival küzdve csókolt vissza. Hosszú idő óta először váltak teljesen egyé egyetlen csókkal. Már túl rég volt ,hogy a szerelem átjárta a testük minden porcikáját ,hogy belemerültek a másik selyem finom érintésébe. Már rég volt ,hogy lassan és lágyan kerültek a felhők felé. Túl rég és már túlzottan vágytak rá ,hogy a testük közös hullámzásba kezdjen. Lassan , lágyan szeretkeztek egész éjjel ,amit már oly rég tettek. Végre nem felejtettek hanem hagyták ,hogy a gyönyör átjárja őket. Azt az éjszakát sose feledték el. Sose feledtém a csókok szenvedélyét , a másik testének heves hullámzását és a másik minden egyes érintését , az izadz bőrét , a vágytól ködös szemét és a hangját. Mindent az emlékezetükbe zárta arról a boldog és szenvedélyes éjszakáról.

***

Shila csendesen ült. Hátát a kemény falnak támasztotta és az alvó bátyját és Mikasa-t fürkészte. Teljesen szótlanul ültem mellete és néztem őket ,ahogy lassan egyenletesen szuszognak.
- Szóval tényleg igaz ? - szólította meg Shila-t egy dallamos hang ,Petra.

A nő alakja ugyan olyan volt,mint mikor meghalt. Haja szőkés-barna és a válla alá ért, szemei barnák voltak és szép arcán az a jól ismert mosoly függött. Egy szép kék blúzt és fehér nadrágot viselt. Olyan volt ,mint mikor élt , csak nem látták az élők

- Igen - bólintitt Shila apró mosolyjal az arcán.
- De miért ? -ült le Petra a lány mellé és megfogta a vállát.
- Nem tudtam volna végig nézni ,ahogy szépen lassan elfogynak. Nekem ez...ez..ehez..én... Én túl gyenge vagyok....
- Nem vagy gyenge -mosolygott Petra kedvesen és megfogta a kezét. - Csak már nem tudtad volna elviselni ha meghalnak. Ilyen egyszerű. Ez nem gyengeség.
Shila erre csak némán bólintott és tovább fürkészte a bátyját.

- Meg tudsz neki bocsátani ? -emelte Petra-ra a tekintetét.
- Megbocsájtani ? - állt fel a lány és megsimította meg a férfi szén fekete tincseit. - Szerettem Rivaille-t. Forrón és önzetlenül és tudom ,hogy ő is ugyan ilyen gyengéden érzett. De -puszilta meg a férfi homlokát. - De el kell fogadnom ,hogy nem vagyok hozzá való. Mikasa jó társa lesz -nézzet az ajtó felé ,ahol a lány nem is olyan régem ki ment. - Tudom -révedt utána boldogan ,hisz Rivaille képes vokt tovább lépni és nem gyászolt élete végéig. Valahol fájt neki ,de ő is rájött ,hogy csak szerette Rivaille. Fontos volt neoj ,nagyon ,de már ő is tovább lépett a férfin és ezért boldog volt ,hogy Rivaille is megtalálta azt ,akihez vörös fonalak fűzik.

***

Mikasa hallkan kopogott Eren ajtaján.
- Gyere be ! -szólt ki a fiú. Mikasa kitárta az ajtót és belépett. Eren Rin-t fogta a kezében ,aki egyre csak sírt. Sírt ,hisz éhezett. Eren pedig ringatta ,próbálta nyugtatni ,de nem járt sikerrel. Rin csak egyre keservesebben és keservesebben sírt.

- Eren -szólalt meg Mikasa a padlót bámulva. - Kérlek add ide -nyúlt a kisfiúért és végre a testvérére nézett. Eren kicsit furcsálva a dolgot ,de a nő kezébe adta a fiát. Mikasa leült az ágy szélére ,kigombolt a blúzát és Rin-t a melléhez emelte. A kisfiú habozás nélkül szopizni kezdett. Édes és éltető anyatej folyt a szájába ,de nem a saját anyjától ,hamem egy szinte idegen nőtől.

- Te...szóval neked...szóval nektek....-kereste Eren a szavakat ,bár ő maga sem igazán tudta mit akar mondani.
- Nem akarok erről beszélni - motyogta Mikasa és pár csepp könny szökött a szemébe.
- Sajnálom - mondta Eren ,hisz szavak nélkül is megértette miért volt Mikasa comb középig vére. Leült a nővére mellé és a vállára tette a kezét.

- Bármi van - szólalt meg kis csend után Mikasa. - Szólj és megpróbálok segíteni ! Rendben ? -nézett az öccse smaragd szemeibe.
- Köszönöm - motyogta Eren és Mikasa teljesen megriadt tőle. Az arcát egy mosoly díszítette. Egy kesernyés ,de boldog mosoly. Pont olyan ,mint Shila-é. A szemében pedig látszott ,hogy megtört. Ijszető látvány volt Mikasa számára. Ijesztő volt ,hisz ez azt jelentette ,hogy Eren felnőtt ,de nem ez fájt a fekete farkasnak ,hanem az ,hogy milyen áron. Hogy Eren-nek még ia mekkora árat kellet fizetnie azért ,hogy tizenhat évesne felnőjön. Nagy és súlyos árat.

***
Ymir összekupordva aludt. Teljesen egyedül. Senki nem volt mellete. Senkie se maradt. A fájdalom minden erejétől megfosztotta. Egyszerűen már nem volt ereje tovább harcolni. Se az élettel , se a halál nem volt már ereje felvenni az ádzás küzdelmet. A gyász minden erőt kiszipolyozott belőle. Addig sírt míg az álmok magukkal vitték és (ha csak átmenetileg is ,de ) megszűnt a fájdalma. Még soha életében nem sírt ennyire. Még sose égette belülről ennyira a fájdalom. Azt hitte szét szakad. A lelke szilánkos volt ,pedig csak egyeteln embert vesztett el. Egyeteln egyet és mégis nagyobb fájdalom volt neki bármi másnál ,mert azt az embert vették el tőle ,aki élett lehelt a már halott testébe.

Jean mereven állt mellet és lágy mosolyjal az arcán nézte a lány sírásról vöröses arcát. Megsimogatta fiúsan rövid haját majd csókot nyomott az ajkaira. Erre is addig kellet várnia. Nem csókolta meg míg élt. Csak a halála után érintette össze lágyan az ajkaikat. Ez volt az ő búcsúja a lánytól. Nyugodt volt és békés ,mint általában a halottak.
- Megyünk ? - kérdezte Marco és a kezét Jean felé nyújtotta.
- Menyj nyugidtan ! -mondta Jean , a szemét egy pillanatra sem vette le Ymir arcáról. Marco bólintott és eltűnt.

- Hugi ? Te sem jössz most ? - nézett Isabel a mellet álló fehér hajúra.
- A falon találkozunk -mosolygot rá Shila , amire csak egy néma bólintát kapot majd Isabel Marco után ment.

- Mit akarsz tenni ? - kérdezte ekkor Shila és a kezét Jean vállára tette.
- Mellete maradok....vigyázni fogok rá - közölte egyszerűen és újra megsimogatta a lány arcát.
- Te ? - nézzzet kérdőn Shila-ra ,amire a lány arcára újra egy kesernyés mosly költözött.
- Én még elbúcsuzom tőlük -mondta és Eren szobája felé révedt. - És utána meglátogatom a tengert. Még egyszer, utoljára.
- Velük leszel ? - kérdezte Jean és a lányra nézett.
- Nem hagyom magukra őket többé -felelte Shila majd az ajtó felé fordult.
- Szerinted - szólt utána a baran fiú. - Jó királynő lesz ? - kérdezte és a tekintetét újra Ymir arcára emelte.
- Csodás királynő lesz - nézzet vissza Shila. Egy pillanatra megállt és hátra fordult.

Jean leült Ymir mellé az ágyra és a haját kezte simogatni.
- Je..Jean -motyogta a lány álmában ,amire a fiú szemei elkerekedtek. - Sajnálom ! Én úgy sajnálom ! - kezdett zokogni állmában ,majd Jean az ölelésébe vonta.
- Sh..itt vagyok - motyogta neki ,de Ymir már nem hallota. Csak ekkor kezdett kegyetelnül fájni a halál. Többé már nem tudta meg vigasztalni. Ymir már nem érezte többé az érintéseit , nem hallota szavait ,sőt nem is látta őt. Jean csak ekkor érezte meg a búcsú és halál súlyát. A keze ökölbe szorult ,ajkai pedig remegni kezdtek a tehetetlen dühtől.

- Asibara - fordult ekkor felém Shila.
- Igen - nézztem rá.
- Mennyire erős a hatalmad ? -kérdette ,de a szemét egy pillanatra sem vette le Jean-ról és Ymir-ről.
- Viszonlag. Miért ? - néztem én is ágyon lévőket.
- Kérlek , enged meg Jean-nak ,hogy legalább álmukban találkozzanak.... - mielőtt befejezte volna bólintottam.

- Jean - szólt a fiúnak Shila ,amire az említett felé fordult. - Ha találkozni akarsz vele - kezdte Shila egy kedves mosolyjal az arcán. - Csak hugyd le a szemed és koncentrál erősen rá.
- Köszönöm - hajtott nekem fejet Jean és továbbra sem engedte el Ymir-t. Shila pedig búcsút intett és én hagytam ,hogy egyedül váljon el Eren-től és a fiuktól.

***

Eren csak lassan ,nagyon lassan tudott elaludni és mikor végre sikerült neki ,akor is rémálmok gyötörték. Shila arca villogott az agyában újra és újra. Aztán az anyja halála és végül ahogy felfalta az apját. Majd Rin. A kisfiú hol sírt ,hol nevetett. Újra és újra felriad ,hogy ellenőrizze a gyermekét. Rin mozdulatlanul szuszogott mellete. Nem volt vele semmi baj. Nem sírt és nem riadt fel az apjával ellentétben. De végül Eren-t is elnyomta az álom. Lassan mélyen elaludt. Majd mikor kinyitotta a szemét végtelen fehérség fogadta.

A fehér tér közepén pedig Shila állt. A karjában Rin-t tartotta folyamatosan ringatta és hallkan énekelt neki.
- Ők a préda mi a vadászok. Nevét már elfeledték a letaposott virágnak. A földön fekvő madarak szélre többet már nem várnak. Itt az ima soha semmin nem fog tudni változtatni. Csak a harcra készség tudja szabadságom visszaadni. Ki átlép a tettemeken. Nevet ő ,a disznó a végső döntésen. Elnyomás ,nyugalom mond mit akarsz ? Enged szabadon a farkast ! Ez a szégyen mely szívünkbe még él ,ad erőt a támadáshoz. Falakon kívűl űzük a prédát ilyen egy ígazi vadász. Halálos vérjszomj telli ki testünk. Vadász vérünk úgy forr bennünk. Ahogy nyílunk és íjunk lyukat öt az éjhonán. Épp tüzes nyí szeli át alkony bíborát - fejezte be a dalt ,ami nem volt kevesebb ,mint a felderítők hittvalássa. A dal ,amit mindig dúdolt mikor félt. A katonák ének imátsága.

Eren csak állt és nézte. Nem tudott megmozdulni , csak állt ,mint akit a villám sújtott. Nézzte a számár oly kedves nőt és nem tudta elhinni ,hogy valóvan vele szemben áll.
- Shila ! - tért magához és átölelte a lányt. Erősen szorította ,hisz tudta ,hogy hamarosan újra elválnak útjaik ,ezúttal örökre. Csak szorította ,mem akarta elengedni.Vele akart maradni. Hajlandó lett volna bármit hátra hagyni csak hogy a kedvesével legyen és a fiukkal.
- Eren ! -fúrta Shila a fiú vállába az arcát és sírni kezdett. Megható jelenet volt ,csak egy hibája volt. Nem volt igazi. Nem értek valójában egymáshoz. Soha ,de soha többé.

- Eren -szipogta Shila és felemelte a fejét. Mélyen a kedves szemeibe nézett. - Kérlek figylej rám ! - döntötte a fejét újra Eren vállának. - Ígérd meg ,hogy azt teszed ,amit mondok. Ígérd meg ! Ké-kérlek ígérd meg ! - a fehér tigris hangja szinte már könyörgő volt. Torkát egy nagyon erős gombóc folytogatta ,mert tudta ,hogy végleg el kell válnia Eren-től.

- Ígérem meg teszem ,amit kérsz ! -mondta a zöld szemű.
- Esküdj ! -parancsolt rá Shila.
- Esküszöm -motyogta Eren és megsimogatta az arcát.
- Jó...jó -motyotga Shila és megpuszilta Rin haját. - Kérlek ne beszélj neki rólam ! Nem kell tudni ,hogy az anyja elhagyta....
- De....
- Megesküdtél -nézzet rá Shila kesernyés mosolyjal majd újra megpuszilta a fiát. - Neveld fel és kérelk vigyázz rá !-motyogta hallkan majd újra felnézett Eren-re. Akkor eljött a végső búcsú ideje.

Egy pillanatig ott álltak , csendben , a másik könnyes szemébe merülve. A két szempár már szinte tükörkép volt. Megtört és fénytelen. Eren megsimította Shila arcát és ezzel együtt kisepert pár fehér tincset a lány arcából. Shila pedig a tenyerébe simult és lehunyta a szemeit. Újabb pillanat ,amit örökre az emlékezetükbe véstek. Azt kívánták bár ne lenne vége. Bár soha ne kéne elengedniük a másikat ,de ez nem volt járható út. El kellet válniuk. Shila még egyszer utoljára magához szorította Rin-t. Majd megpuszilta a kisfiát és Eren karjaiba adta a szuszogó kisdedet.
- Vigyázok rá. Ígérem ! - mosolygott Eren ugyan olyan keresnyésen ,ahogy Shila szokott. A lány megsimogatta Eren arcát. Shila a kedveséhez hajolt és megcsókolta. Ez a csók volt a végső búcsújuk. Ez a néma és könny ízű csók. Sose csókolóztak sírva csak akkor. Egyetlen csókuk sem volt keserű , csak az utolsó. Eren óvatosan játszott a lány ajkaival és nem is mentek tovább az ajkak finom ,lágy játékánál. Ekkor búcsuztak el végleg. Mind a ketten lehuyták a szemüket és bele merültek a csókukba. Ez volt az utolsó , végső búcsújuk.

Mikor Eren kinyitotta a szemét a plafonnal taláta magát szembe. Mellete továbbra is Rin szuszogott ,de Shila sehol sem volt. Nem érdekelte ,hogy nem férfias , nem érdeklete ,hogy kitört belőle a gyerek. Csak sírt a fájdalmotól ,ami szinte le vette az eszét. Egyszerűen csak zokogni kezdett. Sírt , zokogott ,de mem úgy ,mint egy gyermek ,hanem ,mintbegy felnőt megtört férfi. Shila pedig ott állt mellete ,de Eren már nem érzet az érintését. Soha ,de soha többé.