- Mit csinált ? Hozzád ért ?! Bántott ?! Megverjem ?! - szorolta a kérdéseket Rivaille szinte levegőt se véve , ahogy Mikasa belépett a férfi irodájának ajtaján.
- Rivaille nyugodj meg ! - érintette Mikasa meg a párja arcát , aki közben becsukta mögötte az ajtót. Csak pár centi volt köztük a távolság.
- Jól vagy ? - kérdezte Rivaille felvont szemöldökkel és az ujjait Mikasa csuklója köré csavarta.
- Persze , csak beszélgettünk- felelte a lány és kicsit eltolta magától Rivaille-t ,hogy beljebb menjen az irdoába. Lassan az íróasztalhoz lépett és rendezgetni kezdte rajta a papírokat. A férfi követte és egy pillanatra sem engedte el a csuklóját.
- És miről beszéltetek kölyök ? -kérdezte és levágta magát a székébe , miközben a párja az ő munkáját rendezte.
- Rólunk - vetette oda tömören Mikasa fel se nézve , amire Rivaille teljesen lesápadt.
- Tudja ? -kérdezte megleptetten és a karjánál fogva szembe fordította magával Mikasa-t.
- Szerintem mindenki rájött már ,aki nem hülye -felelte a lány és mélyen a szürke szempárba nézett.
-Igaz -morogta Rivaille egyszerűen és közben felállt a kényelmes székéből.
- Ha nem vette el tőlem ,akor részemről le is van szarva -tette hozzá gondolatban és ő is elveszett a kedvese szemeiben.

Egy pillatanig csak álltak ott. Némán a másik tekintetébe merülve. Olyan volt Rivaille szürke szeme Mikasa fekete iroszében ,mint a Hold a sötét égbolton. A fénytelen éjszakákon a Hold ad az embernek reményt és mutat utat a sötétségben. Mikasa számára pont ilyen volt Rivaille. Makacs és büszek ,de ugyan akkor érzékeny és kedves. Biztonságot nyújtott számára és utat mutatott a sötétben. A vak és kilátástalan pillanatokban ott volt mellete. Nem számított neki ,hogy Rivaille gyakran bunkó ,lekezelő és arogáns. Nem érdekelte a köztök lévő kor ,státusz és magaság külömbség. Szerette Rivaille-t és tisztelte is. Az ő kötődésük nem volt felszines. Mind a kettőjük megküzdött a másik védelmi falaival és bizalmatlanságával. Lassan teljesen megnyíltak a másiknalnak. Mikasa akor már mindent tudott Rivaille-ról , ahogy a férfi is ismerte az összes titkát. A férfi számára felfoghatatlan volt , ami köztük kialakult. Sose hitt az igaz szerelmeben ,de Mikasa-t igen is szerette. Szerette , tisztelte és próbálta megvédeni ,ami nem volt könnyű hiszen a lány is olyan makacs és önfejű volt ,mint ő.

Rivaille lassan közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. Már egy hónapja végig rohanták a napjaikat. Hol a papírok vették el az idejüket ,hol az edzések , hol a shifter-ek. Fáradtak voltak ,mint a veszedelem és nagyon régen voltak már kettesben úgy ,hogy nem a hivatalos ügyeiket intézték. Régen voltak már együtt ,pedig egy ágyban aludtak ,de az ágyta sem hasznáták másra ,mint alvásra. Napok óta először csókolóztak. Rivaille először csak óvatosan játszott a kedvese puha és dús ajkaival. Mikasa boldogan viszonozta az ajkaira kapott gyönyört ,amit csak Rivaille volt képes megadni számára. Hevesen és szenvedélyesen csókolóztak ,de most Mikasa kezdeményezett. Megnyalta a párja ajkát ,hogy elmélyíthesse a csókukat. Rivaille-nak tetszett a lány heveség és boldogan engedett is a kérésnek. Mikasa buzgón mélyítte a csókukta. A párja közben az ölébe kapta és felültette az asztalra nem törődve a papírokkal. Ő is mohón falta lányt ,hiszen már oly régen tehette meg. Az ajkak és nyelvek heves csatáját végül a levegő hiány szakította meg. Amint elvátak az ajkaik Rivaille csókolgatni kezdte a lány nyakát. Mikasa a párja tarkójára simított és oldalra dönötte a fejét ,hogy a férfi jobban hozzáférjen a bőréhez. Hangos sóhaj szakadt ki az ajkai közül.

- Rivaille...- sóhajtotta ,ahogy a kedvese tovább csókolta a nyakát. - Ezt...ezt..neh..nehm..itt..kéhne- nyöszörögte halkan.
- Tch, ha nem mondod nem jövök rá magamtól - morogta Rivaille a szemét forgatva.
-Este folytatjuk - súgta a lány fülébe és óvatosan leemelte az asztalról. Az egyeségük elenére újra csókolózni kezdte , mert nem tudták mikor lesz rá újra lehetőségük. Úgy érezték ,hogy belehalnak ,ha nem tehetik , hisz nem tudták meddig marad melletük a másik. Féltek az elválástól és féltek ki menni a falakon túlra ,mert rettegtek ,attól ,hogy elveszítik egymást. Végre széttörték a csigaházukat és tudták ,ha a másik meghal ők sem lesznek többek parancsot teljesítő gépeknél. Az emberi lényük megszűnik létezni és a lelkü a másikkal együtt távozik a sírba. Halottak lesznek ők is ha a másik elveszik.

Ekkor viszont kattant a zár és megnyílt az ajtó ,aminek Mikasa háttal állt.
- Hadnagy a para...- lépett be Eren ,de torkán akadt a szó. Mikasa arca holt sápadt lett és nem mert megfordulni ,ahogy felismerte a fiú hangját. Rivaille összes izma megmervedett és a keze is remegni kezdett a dühtől.
- Kopogni bazd meg Jäger nem szoktál ?! - rivalt a fiúra ,aki továbbra is az ajtóban állt és nem mozdult.
- A..pa..parancsnok..hi..hi..hívatja -dadogta Eren és közeban a nővére hátába furta vasvilla tekintetét.
-Tch -cicentett
Rivaille és bátorítóan megszorította Mikasa meleg kezét. Mintha csak azt mondta volna : " Nyugodj meg , nem lesz baj ! ". A lány szinte láthatatlanul bólintott. Rivaille is így tett majd sarkon fordult és arrébb lökve Eren-t kivágtatott a szobából.

Mikasa pedig visszafordult a papírjaihoz és tovább dolgozott ,mintha semmi sem történt volna. Erősen kerülte Eren pillantását ,aki továbbra is az ajtóban állt és keresztbe font karokkal a nővérét nézte szúrós szemekkel.
- Nos ? -kérdezte szemrehányóan a lánytól ,de nem mozdult csak becsukta az ajtót ,amit Rivaille szándékosna hagyott nyitva.
- Mi nos ? -emelte fel a fejét Mikasa ,de nem nézett Eren szemébe.
- Mi ez és mióta tart ?! -üvöltötte Eren dühösen. Az asztalhoz rohant és két tenyérrel rá csapott. Nem is tudta mit érez igazán. Dühöt , ebben biztos volt ,de hogy miért az nem tudta. Mert a lány titkolózott előtte ? Mert képes volt máshoz menekülni ,miközben ő haldoklik ? Mert ezzel magára hagyta ? Nem tudta ,de nem is igazán érdekelte.
- Halljam ! -kiáltotta újra és közelebb ment Mikasa-hoz. Megállt előtte és a lelkébe gázolt a lenéző tekintetével.
-Az előléptetésem után......- motyogta Mikasa hallkan és lehajtotta a fejét.
-Na ez remek - forgatta a szemét Eren. -Legalább nem előtte. Mi vagy te neki ?-üvöltötte tovább a shifter fiú. - A mennyasszonya , a kedvese vagy netán már a felesége ? Legalább tíz évvel idősebb nálad és a feletesed ! - ordított a lánnyal.
- Tudom -mondta Mikasa szelíden továbbra is a padlót bámulva.
- Külömben is mi vagy te ? -szidta tovább a lányt Eren. - Mi vagy te ? Valami olcsó kurva ? Hányszor tetted szét neki a lábad ? - ezzel a kérdéssel már túl messzire ment.

Mikasa-nál itt elpattant a cérna. Meglendítette a kezét és felpofozta Eren-t ,de olyan erővel ,hogy a fiú nyaka is beleroppant és a füle is zúgni kezdett.
Eren nem kicsit meglepődött és meg is tántorodott a hihetetlen erejű ütéstől. Mikasa szemeiből pedig szinte áradt a düh.
- Te engem ne merészelj becsmérelni !! - ordított a testvérével. - Kurvára semmi közöd hozzá ! Én se faggatlak sose !
- Mikasa - próbált Eren közbe vágni.
- Hallgas ! -pofozta fel a lány újra. Minden lenyelt sérelmét bele vitte abba az ütésbe. Eren minden egyes olyan mondatát ,amivel megbántotta és amivel ellökte magától. Ez a pofon még erősebb volt ,mint az első. A fiú nyaka pedig még nagyobbat roppant.
-Ha már itt tarunk ! - üvöltötte Mikasa és szikrázó szemeit Eren-re szegezte. - Jelenleg mindenki azért van ekkor szarban ,mert TE ágyba vitted Shila-t ! Mert egy önző , öntelt ,gyenge kis taknyos vagy ,akinek mindig meg kell menteni a seggét !! Egy világi balfasz vagy Eren !- köpte a fiúhoz. Kimondott mindent ,amit addig lenyelt és elnyomott.
- Mikasa - motyogta Eren ,de a lány még egyszer felpofozta. Ez volt a legnagyobb ütés. Ököllel csapta arcon Eren-t. Mindent ,amit addig képes volt lenyelni és visszatartani belevitt abba az ütésbe. Akkora volt az ütés ,hogy Eren el is esett. Hitetlenkedve nézett Mikasa-ra. A mindig csendes lány most teli torokból ordított vele.
- Kelj fel Jäger !- üvöltötte Mikasa és bele rugott Eren-be. A fiú hátrébb csúszott a padlón , akár egy vacak roncsbaba.
- Állj fel kölyök !! Férfi vagy nem ! - ordította dühösen és csalódottan. Hiszen csalódtt Eren-ben és belé fektetett bizalmában.
- Takarodj a szemem elől ! - förmedt rá és hátatt fordított ,hogy Eren ne lássa a könnyes arcát. A fiú értetlenül  nézett a lányra. Még sose látta ilyennek. Látta már dühösnek ,de az más volt. Tudta ,hogy itt most másról van szó. Csak azt nem tudta ,hogy Mikasa mióta tartogatja már ezeket a dühös szavakat.
-Távozzon kadét - vágta hozzá Mikasa távolság tartóan és visszamenekül az iratok közé. Eren lassan felállt a padlóról és úgy tett ahogy parancsolták neki. Szalutált az alhadnagynak és kiment. Hangosan becsapta maga mögött az ajtót ,mint egy hisztis gyerek.

Mikasa először összeszorította a száját. Lassan leült a székre és felkönyökölt az asztalra. A könnyei lefolytak az arcán. Dühös volt magára ,hogy ilyen könnyen engedett az indulatnak ,de amikor Eren a szájára vette Rivaille-t és a kapcsolatukat azt már nem tudta lenyelni. Pedig nagyon sok mindent lenyelt a fiútól.
- Nem vagyok se az öcséd se a kölyköd ! Nem szorulok a védelmedre ! Hagyj békén ! Nem kellesz ! - vízhangoztak a fejében Eren szavai. Minden egyes szó lyukat ütött belé ,de sosem mutatta ki mennyire fáj is ez neki. A keze ökölbe szorult és újra könnyek fátyolosították el a szemét. A harag könnyei. Kopogás zavarta meg a gondolatait.
- Szabad ! - szólt ki hallkan. Nem is volt biztos benne ,hogy a kint álló meghallota. Az ajtó kinyílt és Armin lépett be rajta.

-Szervusz - mondta a lánynak és mellé lépett.
- Szia -erőltetett egy mosolyt magára Mikasa és levette a kezét az asztalról.
- Veszekedtettek ? -kérdezte fürkésző pillantással a kis szőke.
- Ezt miből gondolod ? -válaszol a lány akarat ellenére. Lehajtotta a fejét és az ujjait kezdte tördelni.
- Hallotam ,hogy kiabáltatok egymással - válaszolt csendesen Armin. - Meg van két lila folt Eren arcán - mondta és közelebb lépett Mikasa-hoz. A fekete hajú lány megtámaszkodott az asztalon és előre hajtotta a fejét ,hogy a haja eltakarja a könnyes arcát. Armin óvatosan megfogta a vállát és megsimította a haját.
- Mikasa - motyogta a lánynak , aki a kézfejével letörölte a könnyeit.
- Nem volt joga ilyet mondani ! - motyogta Mikasa az asztalt szugerálva. - Nem tűröm el. Még tőle sem tűröm el ! - mondta a lány és ökölbe szorult a keze.
- Tudom - mondta szelíden Armin és megölelte a barátját. Nem mondták ki ,de tudták ,hogy ezek a pofonok már értek Eren-nek. Mind a kettőjüket bántotta már meg a fiú hol tettekkel ,hol szavakkal. Nem mondták ki ,de érzeték ,hogy ez a veszekedés sok mindent megváltoztatott.
- Eren még gyerek -mondta Mikasa , amikor már kicsit megnyugodott. - De itt lenne az ideje ,hogy apaként viselkedjen - nézett Armin-ra aki hasonló véleményen volt.

Hello tücskök !❤
Nem tudom ,hogy ti mit gondoltok ,de szerintem ez már érett Eren-nek.
Szerintettek ? 😉