Shila nyugtalanul forgolódott az ágyában. A gondolatait nem tudta elterelni Rivaille-ról. Csak a bátyján katogott.
-Vajon mikor kapta meg a mérget és kitől ? Hatott az ellen méreg ? Mikasa ott van még vele ? Zeke-ék keze van a dologban ? - kavarogtak a gondolatok a lány fejében. Nem tudott aludni állandóan forgolódott.
- Miért nem alszol ? -kérdezte Eren. Shila azt gondolta , hogy már rég alszik. Ránézett és újra megnyugvást lelt a smaragd szemekben. Ekkor a hására simított. Ez nem egy ösztönös , hanem egy tudatos mozdulat volt. Meg akart mondani Eren-nek , hogy gyermeket vár tőle. Lassan összeszedte minden maradék bátorságát és megszólalt.

- Eren... -kezdte hallkan.
- Menyj le hozzá ! -parancsolt rá a fiú. Shila meglepetten nézett a párjára. -Mire vársz még ? Menyj ! - utasította újra Eren. Tudta , hogy Shila azért nem tud aludni ,mert a hadnagy miatt agódik. Sejtette , hogy a lánynak meggyőződése , hogy mellete kell maradni. Ezért küldte el ő. Shila szívét elöntötte a hála. Hálás volt , hiszen Eren teljesen önzetlenül ,nem magára gondolva jutott erre a döntésre.
- Köszönöm - mosolygott a fiúra.

Egy ritka mosoly volt ez, amit csak Eren láthatott , egy hálás mosoly. Shila felült az ágyon és hagyta Eren-nek , hogy a hajába simítson. A fiú csókra húzta , amit örömmel visszonzott. Ez a csók azon kevés csókjaik közé tartoztak , melyekben nem volt szenvedély. Önzetlen , forró csókok voltak ezek. Shila az első ilyen csók után döbbent rá , hogy még képes mást érezni a ragaszkodáson kívül. Az volt az a csók ,ami teljesen összezavarta Shila érzéseit , az volt a homokszem a gépezetben. Lassan elvátak az ajkaik , majd Shila felállta és az ajtóhoz lépett.

Úgy gondolta , hogy még lesz ideje beszélni Eren-nel mielőtt Erwin-hez mennek Trost-ba. Igazából örült annak , hogy halogathatja a beszélgetésüket.
- Eren - fordukt vissza egy pillanatra. -Szeretlek ! -valotta meg újra a legnagyobb titkát ,de a választ nem várta meg. Kifutott a folyosóra és Hanji szobájához rohant ,ahol Rivaille volt. Nem kopogott , a kezét a kilincsre tette és benyitott.

Mikasa Rivaille mellet ült az ágyon és a férfi haját simogatta. Shila végig mérte őket. A fekete hajú lány a férfi kezét fogta és a tincseivel játszott. A nő szemeiben volt némi megkönnyebülés és a mozdulatai gondoskodóak voltak. Olyan volt akár egy anya a lázas kisfia mellet, de az egészben az volt a leggyönyörűbb , hogy ez nem így volt ,hogy Mikasa nem olyan valaki miatt virasztotta át az egész éjszakát , aki a testéből szakadta ki , hanem egy olyan valaki miatt ,akire teljesen rábízta magát testileg és lelkileg. Akire az életét is rábízná és ,aki miatt fel is áldozná ezt az életett. A férfi viszont kimerült volt ,de még így is képes lett volna át vágni a csatamezőn csak , hogy hallja Mikasa hangját. Rivaille szemei alatt sötét karokák húzódtak , a bőre sápadt volt és gyomortartalmának ocsmány bűze lengte be a szobát.

Shila néhány pillanatig csak állt az ajtóban és nézte őket. Kesernyés mosolyra húzta a száját és hátra fordult , hogy becsukja az ajtót.
- Sejtettem , hogy ide jössz - mondta Mikasa ,de a szemét egy pillanatra sem vette le Rivaille arcáról , amit csak a gyertya halván fénye világított meg.
- Ő a bátyjám -felelte Shila nyersen.

Nem gyűlölölte Mikasa-t, sőt rokonszenves volt számára. Rettentően hasonlított a hadnagyra. A kitartásában , az önfejűségében , a bizalamában. Igazából mindenben Rivaille-t látta a lányban. Sőt egymára is nagyon hasonlítottak ,de valahogy még sem kedvelték a másikat. Mikasa nem kedvelte Shila-t ,nem gyűlölte ,de nem is kedvelte. Eleinte ő maga sem tudta , hogy miért , csak később döbbent rá , hogy Shila hozzá állása idegesíti. Az önfejüsége , a pimaszsága és a "teszek rá" természete. Ha Mikasa teljesen őszinte akart lenni bevallota , hogy szerinte Shila "kicsit" ribancos. De alapvetően tisztelte a lányt. Főleg a hűségéért ,ami Rivaille-hoz fűzte. De tisztelte a hideg vérét is , azt , hogy mindig nyugott tudott maradni. A fehér hajú lánynak csak egy problémája volt Mikasa-val. Lenézte őt ,amit Shila gyűlölt. Gyerekként kezelet , pedig Shila idősebb volt az Ackerman lánynál.

-Tudod Shila - szólalt meg végül Mikasa megtörve a kínos csendet. - Nem kedvelek...
- Mondj valami újat ! -vakantotta oda Shila és közelebb ment.
- Tudod zavar , hogy Eren...... Hogy Eren és te....
- Mikasa - akasztotta meg a fekete farkast Shila. - Ha kurvának tartasz mond ki egyensen ! - parancsolt a lányra.
- Nem tartalak annak -felelte Mikasa. - Csak zavar , hogy az öcsémmel kefélsz - mondta ki végül és Shila-ra nézett.
- Te meg a bátyjámmal -gondolta Shila alapvetően jogosan.
- Én szeretem Eren-t - mondta végül szándékosn nem szóba hozva Rivaille-t.

Mikasa halványan bólintott és tovább fürkészte a párja arcát. Shila leült melléjük. Úgy érezte csak kívülről figyeli az eseményeket. Mintha ő ott se lett volna , úgy történt minden. Gyűlölte ezt az érzést ,mert úgy érezte ha elveszti a ragaszkodását üressé válik.

- Kérdezhetnék valamit ? - szólalt meg Mikasa némi csend után.
- Öhm - hömögte kelletlenül Shila.
- Történt valami közted és Rivaille között ? - tette fel az elég intim kérdést a fekete hajú lány. Shila nagyot nyelt.
- Ezt meg miből gondolod ? -tért ki a válasz adás elől.
-Láttalak titeket többször is mikor kisebb voltál -kezdett Mikasa a magyarázkodásba. -Akkor nagyon egymáshoz voltatok nőve...
- Erről nem akarok beszélni - felelte Shila az ujjait tördelve.

Mikasa megértően bólintott , hiszen megkapta a választ. Shila pedig nem bírt felnézni a kezéből. Igen, volt a múltjában egy törés. Egy pont ,ami után már semmi nem lehetett olyan , mint előtte volt. Shila megbocsájtott Rivaille-nak ,de ez nem jelentette azt , hogy a férfi is megbocsájtott magának. Hiszen amit tett megbocsájthatattlannak tartotta. Shila szinte teljesn elbambult miközben a testvére arcát nézte. Sokáig voltak így. Hosszú , néma csönd lengte be a szobát , amit senki nem akart megtörni. Shila az ujjait tördelte , Mikasa pedig Rivaille tincseivel játszott. A férfi szemei hirtelene elnyíltak.

- Mikasa - ült fel az ágyon és átölelete a fáradt nőt , aki egész éjjel virasztott mellete. Mikasa megnyugodva ölelte vissza a kedvesét. Shila halványan elmosolyodott. Tudta , hogy a bátyja jó kezekbem lesz. Úgy döntött nem lesz gyertya tartó. Felállt és az ajtó felé indult.
- Hány óra van ? - kérdezte Rivaille.
- Fél öt - felelte Mikasa az órára pillantva és megsimította a férfi éjfekete tincseit.
- Akkor mit keresel még itt ?! - rivalt a párjára a hadnagy. - Már rég úton kellene lennetek !
Shila a második mondatra riadtan fordult hátra.
- Nem óhajtottalak itt hagyni ! -kiabált a fekete farkas.
- Mikasa - rontot be ekkor Hanji. - Shila-t leszámítva mindenki a kocsikban. Sara vigyáz Reine-re és Berthold-ra. Mind a ketten bilincsben vannak ahogy parancsoltad. Ymir-t és Annie-t másik kocsira tettem ahogy mondtad. Csak rátok várunk - darláta az informáciokat.
- Köszönöm Hanji - mondta Mikasa és Shila-ra pillantott. - Kérlek kisérd fel ! - adta az újabb utasítást az alhadnagy.

Rivaille álla a földet súrolta. Nagyon büszke volt Mikasa-ra , hogy egy ilyen helyzetben is megőrizte a hidegvérét ,mint vezető. A apró , szinte láthatatlan mosoly költözött az arcára. Senki nem látta ezt a mosolyt csak Mikasa. A nő oldalra pillnatott és édesen a párjára nézett.
- Ti meg mi a francról beszéltek ? -kiáltotta ekkor Shila megtörve az idili pillanatott. Mikasa felé kezdett rohanni ,de Hanji elkapta a csuklóját. Ő adott magyarázatott a fehér tigrisnek , hogy a tiszti páros elbúcsúzzhason. Hanji kirángatta a dühöngő Shila.

- Mennem kell.... - mondta Mikasa amikor az ajtó becsukódott és Rivaille-ra nézett. A férfi közeleb húzta magához és átölelte. A párja hajába simított, Mikasa pedig a vállába fúrta a fejét. Néhány másodpercig így maradtak. Kapaszkodtak a másikba , hiszen tudták , hogy el kell válniuk. Rivaille a két keze közé fogta Mikasa szép arcát és óvatosan csókra húzta a nőt. Nem csókolóztak sokáig. Ez csak egy csók volt , amit a másik ajkairól loptak. Egy csók ,amiben megtaláták magukat és a bátorságukat. Óvatosan játszottak a másik ajkaival ,de nem menetek továbba az ajkak játékánál. Lassan elváltak , még mielőtt a vágyaik elhatalmasodtak volna fölöttük.
- Vigyázz magadra meg erre a sok idiótára is ! - suttogta a hadnagy a párja ajkaira. - Szeretlek Mikasa - mondta még az előzőnél is halkabban és homlokon csókolta a lányt.
- Egy hónap múlva - súgta Mikasa és a homlokát Rivaille-nak döntötte.
-Négy hét - mondta a férfi.

Majd még egyszer utoljára megcsókolta a párját. Ez a csók volt az ő néma búcsújuk , hiszen a szavak mind kettőjük számára üresek voltak. Először megint csak óvatosn csókolták a másik ajkait. Rivaille Mikasa csípőjét fogta , a nő pedig a tarkájára simított. Ekkor szinte egyszerre kértek és kaptak bejutást a másik szájába. Egy mámoros harcba kezdte. Ajkak, nyelvek és érintések heves tánca volta ez. Melyre még egy lapáttal rá is tettek az érzelmeik. Nem akarta elválni ,de kötelesek voltak rá. Még többet akartak. Egyre jobban mélyítették a csókukat és egyre erősebben szorították egymást. A másik uralt mindent : a vágyaikat ,a gondolataikat , az érzelmeiket. Végül kénytelenek voltak elválni. Mikor ezt megtették két nyálcsík jelezte a búcsújukat.

Egymás arcát fogták és úgy nézték a másikat , mintha most látnák először vagy utoljára. Mikasa próbálta megjegyezni Rivaille minden vonását , hogy sose felejtes el. A jég kék szemét, a sötét , felnyírt haját és azt az apró mosolyt , amelyet csak ő láthatott.
Rivaille szintén nem akarta elfelejteni Mikasa-t. A sötét szemeit , a fekete haját és azt a gyönyörű mosolyt , amivel megajándékozta őt. Próbáltak megjegyeni mindet , hogy sose felejtsék el.
- Szervus ! -mondta Mikasa és szomrúan levette a kezét Rivaille arcáról.
- Szervus ! - mondta a hadnagy kesernyésen és elengedt a szerelmét.

Hi !
Ez egy jó hosszú rész lett !
Köszönet a Sahra névért
❤❤❤ avantagemodels