Visszaemlékezés

-Ho... Hol vagyok ? -kérdezte a fehér hajú kis lány az idegen keleti férfitól.
- Mélyvárosban -felelte a férfi és mélyen Shila fekete íriszébe fúrta a tekintetét. A kislány még az eddiginél is jobban remegett. Nem tudta pontosan hol van ,de tudta , hogy innen nem fog tudni megszökni.

- Ki vagy ? - kérdezte hirtelen az ismeretlen férfi.
-Te ki vagy ? - kérdezte gondolkodás nélkül Shila. A férfi arcán megjelent egy halvány mososly.
-Rivaille Ackerman - tárta szét a karját.
-Shila - felelte a kis lány ,mert tudta ,hogy nem fogja elhinni a teljes nevét.

-Hogy kerültél ide ? - kérdezte az idegen ,mikor látta ,hogy Shila nem fog tovább beszélni.
-Hát... Én azt hiszem leestem - mutatott a fölöttük lévő hasadásra. Rivaille szemei tágra nyíltak.
- Az minimum 25 méter..... Lehetetlen ! ....... Hogy élte túl ? - vízhangzottak a gondolatok a fejében ,de egyenlőre úgy döntött ,hisz a lánynak. Végig mérte másodszor is.

A fehér haja szinte világított a félhomályban még így is ,hogy barnás volt a portól. A szemei szinte ragyogtak , akár a fekete drága kövek. A teste vékony volt látszott ,hogy már az étel ízére sem emlékszik. Rivaille-ban felébredt valami ,amit soha sem valott be Shila-nak. Szánalmat érzett.

-Mitől véres a ruhád ?-szaladt ki a kérdés Rivalle száján ,mikor a szeme túl sokáig időzött az anyagon.
-Megöltem három embert - felelte rezenéstelen arcal. Rivaille hátra hőkölt és azzonnal felébredt a bambulásból.
-Miért ? - kérdezte riadtan. Shila szemei erre könnybe lábadtak. Ökölbe szorította a kezét és szigorúan a földet nézte.
- Megölték az anyámat - motyogta és a könnyek lassan lefolytak az arcán. - Megkeresem azt aki ránk küldte őket és megölöm - mondta és felemelte a fejét.

A könnyei lefolytak és a keze még jobban ökölbe szorult. Rivaille mellé lépett és mepróbálta megölelni. De Shila elrántota apró,törékeny testét. Soha senki nem ért hozzá az anyján kívűl. Mindenki csak bántotta ,aki nem az anyja volt.

- Ki az apád ? -kérdezte Rivaille és még közelebb lépett. Selyem finom mozdulattal simította meg Shila válát. A kis lány hagyta ,de bele remegett az érintésébe.
- Simon Ackerman -felelte halkan a kis feher hajú.

Rivaille számára ekkor lett világos minden. Hallot pletykákat a parancsnokról és arról ,hogy veri a lányát. De az sem volt biztos ,hogy Shila megszületett egyálatalán. Beszélték az emberek ,hogy van egy billog a karján. Ahogy Rivaille lejebb simított meg is érezte a heges sebet. Lassan megfogta a kis lány kezét ,aki remegett minden emberi érintéstől.

-Gyere !- súgta olyan halkan ,hogy abban sem volt biztos ,hogy Shila meg hallota. Csendben mennetek egyikük se szólt semmit. Hirtelen Rivallle már nem érezte Shila törékeny ki kezét a sajátjában. Hátra fordult és meglátta a földön fekve ,ájultan. A napok óta tartó étel nélküli lét és a sok futás meghozta az eredményét. Rivaille azt se tudta mikor ért utoljára mocskos dologhoz. Lehajolt a földre és felemelte Shila-t. A kis lány mocskos volt és véres ,de Rivalle tudta ,ha nem viszi haza egész életében bánni fogja ,hogy sorsára hagyta. Shila könnyű volt. Rettenetesen könnyű. Rivaille így gyorsan haza ért vele. Szó szerint berugta az ajtót és bement.

-Hol volt bátyus? Halálra agódtam magam..... -kezdte Isabell ,de azzonal elakadta a szava ahogy meglátta Shila-t.
-Ki ez a lány ? -kérdezte Farlan.
-A neve Shila Ackerman és sürgősen hozzatok neki valamit enni ahogy felébredt - közölte Rivaille és letette Shila-t az egyetlen ágyukra.
- Ő az a....? -kezdta újra Isabell.
- Igen - intette csöndre a fekete hajú fiú és betakarta Shila-t.
- Az ejtőnél találtam rá -mondta Rivaille és leült az asztalhoz elmesélni ,hogy bukant a lányra és miért hozta haza az ismeretlent.