Rivaille a folyosón várakozott az alhadnagy ajtaja előtt. Bocsánatkéréssel tartozott a történtekért ,de az erős szégyen érzettől nem mert bemenni.

- A francba - egy apró csattanás és elfolytott káromkodás hallatszot. Erre kettőt kopogott.
-Szabad - szólt ki egy ingerült ,de Rivaille számára édes hang. Bellépet : Mikasa az íróasztalánál ült és a kiömlött tintát probáta felitatni. Levi szinte elveszett a látványában ,de ügyelt rá , hogy ne látszódjon , hogy még percekig tudná nézni.
- Segítek - mondta és elvette az "itatós" papírt a lánytól.
- Köszönöm- mondta Mikasa mikor meglátta a szinte teljesen tiszta lapot.
-Semmiség - mondta Rivaille és leült az íróasztal melleti székre.

- Tudod miért jöttem ide ? - kérdezte néhány másidpercnyi csend után. Mikasa erre felemelte hatalmas sötét szemeit.
- Gondolom nem azért ,hogy felitasd a kiborult tintámat - felelte pimaszul.
-Ma nem ,mint hadnagy hanem ,mint ember jöttem hozzád - mondta Rivaille és ő is a lányra emelte a szemeit. Mikasa szíve egyre hevesebben kezdett dobogni. Érezte ,hogy pillangók repkednek a hasában , a kellemes izgalomtól ,amit Rivaille váltott ki belőle.
- Mire céloz ? - gondolta rettegve a választól ,de iszonyú kiváncsi is volt rá.
- Bocsánat kéréssel tartozom - jelentette ki Rivaille ,de mintha nem is Mikasa-nak hanem saját magának mondata volna - Bocsás meg amiért ........
- Ugyan már Rivaille -szakította félbe Mikasa. - Ha valaki te nem keverheted az érzéseidet a köteleséggel. És most már én se. Választanod kellet. Én vagy a három shifter. Ha engem választasz több ezer embert küldesz a halálba. Lehet ,hogy jó ..... barátok vagyunk - Mikasa a barátok szó előtt egy kis szönetett tartott ,mert nem igazán tudta ,hogy mi is van köztük. - De nem keverhetjük a köteleségünket az érzéseinekel.

Rivaille-t váratlan pofon ként érték Mikasa szavai. Nem volt dühös rá ,sőt egyet is értett vele. A szemei tágra nyíltak és hihetetelen tiszteletet érzett a vele szemben ülő lány iránt
- Még valami -kezdett bele Mikasa és visszaemlékezett a tegnap éjszakára.

Ahogy a hadnagy tő mondatokban elmondta az "előző életét", a tisztátalan múltját. Ez mind a kettőjük számára egy óriási mérföldkő volt. Mikasa felidézte Rivaille szemeit ,amik fokozatosan fátyolosodtak el és az ajkait ,amik remegtek ahogy beszélt.
- Tegnap elmondtad ,hogy ki vagy és ezért jogod van tudni ,hogy én mit tettem. Tehét - kezdett bele és mély levegőt vett ,közben Rivaille felé fordult. A szemeibe nézett ,amik a meglepetség halvány jeleit tükrözték ,de az arca nem mutatott érzelmet.

- Egy nap iszonyú eső volt. Épp Jäger-éket vártuk. Mikor apám kinyitotta az ajtót három ember állt előtte. Ember kereskedők voltak. Az egyik leszúrta apámat. Anyám ekkor elé ugrott. Az ollójával hadonászott és közben azt kiabálta ,hogy meneküljek. Nem tudtam mozdulni, egyszerűen csak álltam ott. A szemem láttára állítottak fejszét a fejébe ,ha nem ütnek ki szerintem akkor is elájulok. Amikor magamhoz tértem úgy éreztem nincs értelme semminek. Nem sokkal később megjelent Eren. Leszúrt az egyik férfit majd másikat is. Oda jött hozzám és eloldozott. Akor még olyan voltan , mint egy halott. Mozdulni se akartam. Ekkor lépett be a harmadik férfi. Elkapta Eren-t és felemelte a nyakánál fogva. Meg akarta folytani én pedig felvettem a földről a véres kést. Reszekedtem , alig bírtam tartani magam vagy a kést. "Küzdj ha eszközöket kapsz küzdj" üvöltötte Eren. Mintha álomból ébredtem volna. Magamhoz tértem az illúziómból és rádöbbentem milyen kegyetlen a világ. Hirtelen stabilan álltam és leszúrtam. Azóta vagyok Eren-nel. Ő a mindenem , ő a családom , ő mentett meg- ahogy végzett hatalmasat sóhajtott.

Rivaille az arcának minden rezdülesét folyamatosan figyelte. Ahogy könnybe lábadt a szeme az elején a szülei elvesztésétől érzett gyásztól és látta ahogy azokban a könnyes szemekben a végén kigyúlt a szikra. Látta ahogy remegett , ahogy a vonásai megfeszűltek ,de nem állt meg folyamatosan beszélt. Mikor Eren-hez ért az arca és a tekintette kicsit meglágyult. Rivaille-t ez valahol nagyon bántott , ő maga sem tudta ,hogy miért féltékeny Eren-re. Csak évekkel később döbbent rá ,hogy a szeretettre volt féltékeny. Arra ,hogy őt soha senki sem szerette úgy ,mint Mikasa azt a fiút.

- Ezután - kezedtt bele újra Mikasa.
-Kérlek ne folytasd ! - állította meg Rivaille és a lány értetlen tekintetétt látva folytatta. - Én soha nem fogok többet elmondani neked szaros ,mert szörnyű dolgokat tettem....
- Ennél szörnyűbeket ? Rivaille én megöltem egy embert - ellenkezett a fekete farkas.
- Mikasa ,amit te tettél az önvédelem volt. Vannak szörnyűbb dolgok a gyilkoságnál kölyök. Undoríto ember voltam ,de sose leszek képes annál többet elmondani ,mint amit tegnap este....
- Nem is kell ! Sose kérnélek rá! - erősködött Mikasa pedig majd megölte a kíváncsiság.
- De igen - tiltakozott Rivaille és felállt. - Ha ennyit tudok rólad akkor neked is jogod van tö...

- Nem - tiltakozott Mikasa továbbra is és ő is felállt. A heves indulatoktól vezérelve közelebb lépett a hadnagyhoz. - Tegnap este elmondtál nekem valami amit , ha jól sejtem csak Erwin tud rólad. Már ezzel is megbíztál bennem. Már ezzel is leromboltál magad körül egy falat és letépted az álarcod egy rétegét. Nekem ez bőven elég ,mert megbíztál bennem. Tudom milyen nehéz megbízni bárkiben is. Ismerem az érzést ,mikor mindenki meghal ,akit szeretsz ,de tovább kell menned vagy bele döglesz a gyászba. Tudom milyen érzés - az utolsó mondatot szinte csak lehelték a remegő ajkai.

Az arca kipirult a heves beszédtől és most Rivaille remegett az elsutogott szavak után. Mind a ketten csak ekkor vették észre mennyire közel is állnak egymáshoz. A mellkasuk szinte összeért a vita hevében. Halványan szinte allig láthatóan elpirultak és visszaültek a székükbe. A szívük hevesen vert a másik közelségétől és az egymás iránt érzett bizalomtól.
- Fantasztikus nő vagy kölyök ! - jelentette ki Rivaille teljesen őszintén. Erwin-t és saját magát leszámítva senkivel nem beszélhetett teljesen őszintén. De Mikasaval (úgy hogy alig egy éve találkoztak először) igen.

- Szeretnék kérdezni valamit- Mikasa hangja hirtelen törte meg a hosszú csöndet. - Ha nem akarsz válaszolni nem kell ,mert ezt nem alhadnagyként ,hanem emberként kérdezem - Rivaille erre halványan elmosolyodott. - Voltál már szerelmes ? -Mikasa félve ,de izgatottan tette fel a kérdést. A hadnagy arcvonásai megfeszültek és elgondolkodott. Eldöntötte , hogy válaszolni fog és végre bevalja Mikasa-nak ,mit érez iránta bár tudta ,hogy a lány Eren-t szereti.
- Erwin ezért szétrugja a seggem - gondolta ,de válalta a kockázatott. Mikasa-ért minden veszélyt válalt.
- Igen - felete végül és felállt. Lassan közelebb ment az ajtóhoz talán ő maga sem tudta ,hogy miért.

- Kibe ? - tette fel az újabb túl személyes kérdést Mikasa. A lába keresztbe volt téve , a kezeit pedig a térdén pihentette. Kifordult a székével ,hogy Rivaille a szemebe tudjon nézni. Az arcát megvilágította a gyertya halvány fénye. Rivaille elgondolkodott ,ahogy nézte nem tudott azonnal válszolni.
- Isabel-be ? Petra-ba ? Shila-ba? - sorolta a neveket Mikasa.
- Shila és Isabell.....ők.....többet jelentettek nekem, mint szerelem. De Petra-ba igen szerelmes voltam és.... - itt megint megakadt. Nehéz volt az érzéseiről beszélnie.
- És ? -kérdezte a fekete farkas. Felállt és egyre közelebb lépett Rivaille-hoz.
- És van még valaki - jelentette ki Rivaille rejtélyesen.
- Van, jelen idő -gondolta Mikasa és megtelt reménnyel a szíve.
-De ő nem szeret viszont. Mást szeret -mondta a hadnagy keserűen és elhúzta a száját.
- Honnan tudod ? - kérdezte Mikasa és még közelebb lépett. Olyan közel ,hogy szinte a férfi lábán állt.
- Onnan ,hogy itt áll és nem tesz ...- "semmit" így akart Rivaille befejezni. Csak megzavarta Mikasa esetelen csókja.

Mikasa-t hirtelen ötlet sarkalta erre a tetére. Csak ahogy felfogta ,hogy róla van szó egyszerűen megtette. Rivaille-ban két gondolat fogalmazódott meg. Egy őrülten szereti Mikasa-t. Kettő ez a lány valószínüleg most csókolózik életében először. Az első csókuk kicsit esetlen volt és hamar véget is ért. Rivaille átölete a lányt és megsimogatta az arcát. Mélyen a szemébe nézett majd megcsókolta. Ez a csók sokkal másabb volt ,mint az előző. Óvatos magabiztosággal szorították egymást. Érezték a másik testében felszabaduló szerelmet és szenvedélyt. A nyelvük és az ajkaik szinte egyé váltak. Mikasa azt kívánta , hogy Rivaille bárcsak sose engedné el. A férfi megsimogatta a haját ,ő pedig a nyaka mögött összekulcsolta az ujjait. Rivaille az egyik kezével szorosan magához ölelte a másikkal a haját simogatta. A testük összesimult ebben a hosszú és gyönyörű csókban. Lassan váltak el egymástól mikor már allig kaptak levegőt.

- Szeretlek kölyök. Érted ? - súgta Rivaille Mikasa fülébe. Ez is olyan dolog volt amit életében először tett ,soha senkinek nem mondotg még ilyet.
- Szeretlek Rivaille -felelte erre Mikasa és újra megcsókolta Rivaille-t. De ebben a csókban ott volt az őrületes ,összetéveszthetetlen vágy és szenvedély. Mikasa bele nyögött a csókba. Rivaille autómatikusan a melléhez nyúlt ,de amit felfogta mit csinálnak hátrébb lépett.
- Mikasa ez őrültség - jelentette ki pedig ő is akarta Mikasa-t. Akarta a kezét a lábát, a testének minden egyes porcikáját ,de nem akarta ,hogy őrültséget tegyen és ,hogy egy életre megbányja utána.
- Őrültség lenne szeretni valakit , miközben bármelyik pillanatban meghalhatok ? Ezt őrültségnek tartod ? - érvelt Mikasa teljesen logikusan. Erre a kérdésre már Rivaille sem tudott mit felelni. Oda lépett a fekete farkashoz és úgy csókolta meg ,hogy majd megette a száját.

Rivaille a lány blúzához nyúlt és elkezdte kigombolni. Mikasa ugyan ezt tette az ingével és közben egyre közelebb léptek az ágyhoz. Mielőtt eldöltek volna Rivaille megszabadította Mikasa-t az egyen nadrágtól és a bugyijától. Ez a két ruhadarab a felsőjükkel együtt fogott padlót. Mikasa kicsatolta Rivaille övét és megszabadította a nadrágjától. Szinte beestek az ágyba ami a hirtelen ütközettől fájdalmasan felnyögött. Az ágy folyamatsoan recsegett alattuk ,de elnyomta a nyögésük hangos zaja. Rivaille folyamatosan simogatta Mikasa-t ,hogy ellazuljon. A combjait , az oldalát ,a mellét ,az arcát. Mikasa nyugodt volt. Nem remegett,mert megbízott benne és Rivaille a csókjaival elérte ,hogy fel se izgassa magát. Lágyan szeretkeztek egymásba kapaszkodva és élveztek minden érintést amit a másiktól kaptak. Minden apró érintést.

Miután végeztek Rivaille visszavette a nadrágját , Mikasa pedig a blúzát. Valahogy így volt természetes. Aznap este is egy ágyban aludtak összebújva.