840 április 26

VISSZAEMLÉKEZÉS !
( De érdemes bele nézni hiszen itt ismertetem Shila történetét. ❤)

Shila azt az éjszakát sosem felejti el. Mindent az emlékezetébe véset egy életre. Mindent a leghalkabb suttogást és a legvérszomjasabb ordítádt is. Az ágyában ül ,még csak nyolc éves volt.
- Jó éjt mama! - mondta miközben a nő homlokon puszilta.
- Kicsikém - ült az ágya szélére. Az arca gondterhelt volt és a vonásai kicsiket rezzentek.

A városban mindenki őrültnek tartotta ,de az emberek nem tudták mit tett Simon Ackerman a családjával. Shila meg sem született. Senki sem tudta ,hogy él és mikor az anyja beszélni kezdett a lányról az emberek csak összenéztek.
- Őrül nő ,képzelődik - gondolták. Pedig azok a szörnyűségek amikről beszélt igazak voltak. Shila alig volt 3 éves mikor az apja billogot sütött a karjába. A Felderítő Egység szimbólumát ; a Szabadság Szárnyait. Folyamatosan verte ,éheztette ,kínozta a lányát aki alig látott Napot is, hiszen abban a két helyiséges házban élt születésétől fogva. A felségét csak verte ,de egy gyenge idegzetű ,idősebb asszonynak az is elég volt az őrülséghez.

Shila szemei felkúsztak az anyja arcára.
- Mi a baj mama ? - kérdezte ártatlan gyermeki hangon.
-Apád meghalt - felete a fehér hölgy. Shila ajkai mosolyra húzódtak. Gyászos ,keserű ugyan akkor boldog mosoly volt ez. Tudta ,hogy holnaptól új életet kezdhetnek ,hogy szabadok lesznek és ,hogy minden titokra fény derül.
- Aludj jól Shila! - mondta az anyja ugyan olyan mosolyjal ,mint amilyen Shila arcát díszítette. Megölelte és egy kicsit erősebben szorította magához. Mintha tudta volna ,hogy akkor látja utoljára.
- Jó éjt !- suttogta a kislány remegő ajka. Lassan álomba szenderült ,de ahogy békére lelt irdatlan ordibálásra ébredt.

Lassan kivette az ágya alól az egyetlen fegyverét : a kését és az ajtóhoz ment.
- Meg mondtam Zekének ,hogy nem ! Érted ? Vagy túl parányi az agyad ,hogy felfogd ? - üvöltött az anyja 4 férfival ,akiket Shila nem ismert. A nő szemei pedig szikráztak ,a dühtől. Shila még sose látta ilyennek. Ilyne erősnek , hisz akkor még nem ismerte az anyák erejét.
-Nézd Miriam nekem azt mondta bármilyen eszközzel juttasam el neki a lányt. Sajnálom ! - mondta a férfi a szemében tetettet megbánással. Intett az egyik mögötte állónak ,aki leszúrta a fehér hölgyet. Megszúrta a nyakát a, a mellkasát , a gyomrát eközben a másik két férfi az ajtó felé indulta aminek a túl oldalán Shila állt földbe gyökerezett lábakkal.

Egy pillanat alatt történt. Megszületett a döntés a kislány fejében. Nem tudta meg soha ,hogy mi miatt tette. A napok óta tartó éhségtől vagy a bosszúvágytól ,hogy megöltélk az egyetlen embert aki sose bántotta ? Nem tudta. Csak azt tudta ,hogy ösztönböl tette. Egy vadállat erejével rontott ki az ajtón.
-Elkapni ! - morogta az egyik férfi.
- Shila ,fuss ! - üvöltötte Miriam a vérével küzködve. A kis lány viszont nem törődött senkivel.

Az első férfit aki rárontott szíven szurta. Ott azonal összeeset és meg is halt. Shila pedig tovább ment,de az útjában még volt valaki. Egy ember , aki meg akarta akadájozni ,hogy eljusson az anyja gyilkosáig. Ő hátulről rohant Shila-nak ,aki megszúrta a mellkasát. A férfi összecsuklott ,mint egy rongy baba és a kis lány arrébb is lökte. Mindenki elhült a hihetetlen erőn , ez volt az egyetlen dolog amit megköszönt a könyörületlen apjának. Az edzés ami felkészítette egy olyan életre ,amiben harcolni kell a túlélésért. Ezután pedig nem volt vissza út. Neki rohant annak az embernek aki megölte az anyját. Vágta ,szúrta ahol érte. Az elméjét elbódította a bosszúvágy. Vérszemet kapott és nem tudott leállni.
- Gyilkos ! Te kibaszott gyilkos ! - ordította könnyes szemekkel. Még akkor is szúrt mikor a férfi már kilehelete a lelkét. A kislány már nem volt képes gondolkozni , nem hajtotta más csak a gyűlölet és a bosszúvágy. Shila végül megállt és letörölte a könnyeit majd az anyjára nézett.

- Kicsim - suttogta a nő erőtlenül.
- Mama - térdelet mellé a könnyeivel küzdő Shila. Nem mondtak semmit ezután. Az anyja elvette a kését. Megvágta mind kettőjük kezét és összefolyatta a vérüket. Megjelent valamilyen furcsa fekete köd. Shila teste beszívta ,de akkor még nem tulajdonított jeletősegt neki. Ez volt az utolsó dolog amit az anyja megtett. Ezután a szemei üvegesek lettek és Shila nem bírt maradni. Kifutott a házból ,életében először. Csak futott, csak rohant , csak menekült. Nem volt semmie és senkie. A nagy futás közben százszor is elesett. Mindene csupa por volt és vér. A gyilkos vére és az anyjáé. Ahogy rohant a sötétben hirtelen elesett.

Elvesztette az egyesnsúlyát és lezuhant. ( írói megj.: nem tudom emlékeztek-e az ovaban arra a helyre ahol Isabel elengette a madarat ,na itt eset le Shila) Nem tudta mennyit zuhant csak azt ,hogy talpra érkezett. Lassan körbe nézett ,de nem látott semmit , a szeme még nem szokott hozzá a sötéthez. Hirtelen valaki a szájára tapasztotta a kezét. Kapálózott és probálta kioldani magát az ismeretlem szorításából ,de ő túl erős volt Shila pedig túl gyenge.
- Ha nem sikítasz nem bántalak -súgat az idegen és ahogy a kapálózás abba maradt el is engedte a kislányt. Shila végig mérte az idegent.
-Fekete haj ,jég kék szemek amikből süt a határozottság , egyszerű ruha és egy kés - gondolta. -Egy fiatal keleti.
-Ho... Hol vagyok ? -kérdezte remegve az ismeretlentől.
- Üdvözöllek a pokolban kölyök ! - felelte a fiú és egy kesernyés mosoly kíséretében körbe mutatott.