P A R K   J I M I N

A hűvös szellő megcsapta az arcomat, a hideg pedig azonnal kirázott ennek hatására. Piros sálamat megigazítottam nyakamon, majd egy fintorral az arcomon indultam el Namjoon felé. Elégedetten figyelte dühös tekintetemet.
- Na? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Remélem, hogy most örülsz. - forgattam meg szemeimet.
- Nem halsz bele. - vont vállat mosolyogva.
- De kurvára nagyot fogok égni, ha vele megyek el a bálba! - vágtam oda neki dühösen, majd idegesen beletúrtam a hajamba.

Hirtelen azt se tudtam, hogy Namjoon is miért ugyanolyan dühös, mint én, aztán rájöttem, hogy a húgáról beszéltem. Nem tehetek róla, ha egyszer egy stréber, és én ilyen lánnyokkal nem szeretnék mutatkozni sehol. De Namjoonak tartoztam, hiszen ő juttatott be a jelenlegi iskolámba, mert az igazgatónál, a nagybátyjánál erősködött azzal, hogy vegyenek fel, különben nem lennék most itt. Örökké hálás leszek neki. Imádom a gimnáziumot, na de komolyan... Namjoon azt mondta, hogy muszáj lesz így ,,visszafizetnem" neki a tartozásom, pedig még meg is kérdeztem tőle, hogy máshogy nem-e tudnám, de azt mondta, hogy csak és kizárólag így, hogy elhívom a húgát a gimis bálba, aki stréberként éli mindennapjait az osztályunkba. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Egyedül Yoongi tudott még róla, a többiek meg majd idővel megtudják, valamint ha nem is, akkor a bálon már úgy sem fogom tudni titkolni.

- Bocsi. - nevetett fel szórakozottan Namjoon. Szememet forgatva néztem körbe, tekintetemmel Yoongit keresve, akit bent fogott az osztályfőnök a terembe, mondván, hogy Yoongi megrongálta az iskola kerítését. Valójában ez igaz, mert akkor ott voltam vele, és kissé Suga be volt rúgva. Sugának becézik a legtöbben, magam sem tudom miért. Talán mert tényleg olyan, mintha egy cukor lenne, ami alapból sugar, de az r-rel nem lenne az igazi. Így a legjobb Yoongi beceneve, 'r' nélkül. Tehát eléggé iluminált állapotban volt a srác, és azzal szórakozott, hogy ő van olyan erős, hogy kirúgja az iskola kerítését, ami fából van. Végül pedig tényleg kirúgta, de nézzük a jó oldalát ; bebizonyította, hogy erős, és izmos.

Szemeim megállapodtak az iskola ajtaján kilépő lányon. Barna haját a szél a szemébe fújta, amit azonnal eltűrt onnan.
Lassú léptekkel jött egyenesen felénk, és amikor tekintetünk találkozott, megtorpant. A mellettem álló bátyjára nézett, aki sietve ment a lány elé. Úgy látszik Yoona nem igazán örült volna a társaságomnak.

- Rossz hatással van rád - sziszegte fogai között a lány.
- Csak beszélgettünk, Yoona. Nyugi. Gyere menjünk haza - karolta át a vállát Nam, a lány pedig fújtatva szedte le bátyja karját válláról. De kedves.

Ebben a pillanatban csapódott ki az épület ajtaja, és Yoongi lépte át a küszöböt. Nem látszott semmilyen idegesség rajta, mivel ő ilyen. Tudtam, hogy kapott valamilyen beírást, azonban őt ezt sose érdekelte. Mindig... Hidegen hagyta. Egy pillanatra a két testvérre nézett, aztán felém indult meg.
- Egy igazgatói - túrt bele szőke hajába, miközben mellém állt.
- Most meg kellene, hogy lepődjek? - kérdeztem egy apró mosolyra húzva a számat. - Gondolom már rég nem számolod, hogy hányadik.
- Haver... kezdjük ott, hogy soha nem számoltam. Persze... Majd én ezen fogok rágódni. - forgatta meg szemeit. - Azt a pár másodpercet, mialatt kiszámolnám, alvásra spórolom meg.

Hitetlenkedve felnevettem, közben pedig azt figyeltem, hogy Namjoon és Yoona hazafelé veszik az irányt.
- Sziasztok! - köszönt Namjoon, amikor pont mellettünk mentek el, viszont Yoona egy mukkot sem szólt.
- Sziasztok. - motyogtam vissza Yoongival együtt.
- A hugicádat is tanítsd meg köszönni. - jegyezte meg mellőlem Suga, mire alig feltűnően meglöktem a vállát, figyelmeztetve, álljon le egy picit.

Yoona szúrós szemekkel pillantott vissza ránk, majd gyorsan előre fordult, és a bátyjának kezdett el valamit magyarázni.
- Őszintén sajnállak, haver. - veregette meg a vállamat Yoongi.
- Ya! - kiáltotta nekünk egy ismerős hang. Az iskola lépcsőjéről Taehyung integetett felénk, majd azonnal szaladni kezdett hozzánk.
- Ezt hallgassátok - dörzsölte össze két tenyerét izgatottan, miközben mellénk lépett. Kíváncsian fürkésztük arcát, szája elé egy sötétkék sál volt rakva, míg világosbarna hajkoronája szemébe lógott, dús ajkai pedig lilásak voltak a fagyos időtől.

- Az a pletyka kering a suliba, hogy te - mutatott rám. - Elhívtad azt a lúzert a bálba. - nevetett fel hitetlenkedve. Aha, Szóval már most tudja az egész iskola, ami tök király, ugyanis a népszerűségem egyre jobban csak csökken. Nagyon jó...
Tae látta, hogy mi ketten Yoongival nem szórakozunk ezen olyan jót, mint ő, ezért abba hagyta a röhögést, és komor tekintettel kémlelt minket.
- Mondd, hogy nem igaz. - kerekedtek ki Tae szemei, mire egy nagyot sóhajtottam, és szám szélét rágva kezdtem el tördelni hideg ujjaimat, amik már azt hittem megfagytak.
- Sajnos az. - bólintottam.