Eltelt vagy három hét. Szinte már elfelejtettem. De még mindig gondolok rá. Nem tudom eldönteni hogy még szerelmes vagyok belé vagy már nem.

A barátaim próbálták velem elfelejtetni. Kivéve Piper. Ő azt mondta hogy 1000% hogy szeret és tuti hogy eljn majd értem. Mondtam neki hogy ezek csak a mesében léteznek és csak gyerekes álmok.

Mostmár semmi reményem nem maradt. Leah-val még mindig irogatok de amikor felhozza Walker-t nem irok neki vissza.

Mo és Abby is mondták hogy nem direkt ment el. Neki mondták. De azért írhatott volna.

Június közepe van. Most már csak pihenünk. Itt az év vége. Még egy hét és nyári szünet. Remélem képes leszek teljesen elfelejteni őt.

Ma reggel felvettem egy fordos rövidujjút farmerral. Biztos úgy nézhettem ki mint egy hercegnő. Felvettem hozzá a világos Nike cipőmet és elindultam a suli felé.

Egy csomó ember már nyári ruhába öltözött. A tanárok hosszú ruhába öltöztek, a velem egykorúak pedig mindenféle rövidujjúba és márkás cuccokba.

A teremben mindenki arról beszélgetett hogy ki hova fog menni a nyáron.

- Én a Maldív szigetekre- felelte Calypso.

Apropó Calypso. Mostmár nagyon jóba lettünk vele. Baromi jófej lett. És nem beszélve arról hogy összejött Leo-val. Cukik együtt. A lányok is szeretik őt. Drew és Rachel pedig most őt fogták ki.

- Majd küldj képekeeeet!!!- könyörgött Piper.

- Nekem iss!- kérte Hazel.

- Beküldöm a Forever💜 csoportba oks?

- Okés.

- Y/N te mit tervezel a nyáron?- kérdezte tőlem Annabeth.

- Nemtudom. Elvileg most Franciaországba fogunk menni.

- Úúristen az nagyon jó hely!!

- Aha.

- Még mindig ilyen kedvetlen vagy?

- Már nem. Már jobban vagyok- mosolyogtam viszont nem tudtam megkülönböztetni hogy mosy hazudtam-e vagy sem.

- Gyerekek kimegyünk az udvarra!- felelte Perszephóné a töritanár.

- Rendben!

- Tanárnő levihetjük a telefont?- kérdezte Percy.

- Ha akarjátok.

- Köszönöm tanárnő. A soha viszont nem látásra- intett Percy a tanárnak utána mindenki szakadt a röhögéstől.

- Na Perszeusz Jackson jössz te még a mi utcánkba!- felelte a tanár de utána csak mosolygott.

Lementünk az udvarra. Körülöttem mindenki nevetgélt és beszélgetett. Viszont egyedül csak én voltam csendben.

- És te Y/N?

- Hogy mi?

- Te mi akarsz lenni? Én építészmérnök- felelte Annabeth.

- Ja hát...én nem is tudom...talán színész...

Mire ezt kimondtam mindenki elhallgatott.

- Nem csak azért.

- De leginkább azért.

- Figyeljetek, már nem is szeretem őt! Elég volt. Ha azt akarom hogy a 6.os évem happy end legyen ahhoz el kell őt felejtenem. És kész már nem vagyok szerelmes belé. Remélem ezt letisztáztuk.

Piper furcsán méregetett.

- Nekem nem úgy tűnik.

- Piper, tudom hogy nagyon értesz ehhez a témához de nem. Értsétek meg, nekem ő már a múlt. És a múltban nem ragadhatok!

- Te tudod- mondta Reyna.

Csendben sétáltunk tovább a pályán. Annyira kínos csend telepedett ránk hogy az már nekem fájt.

- Gyerekek- kezdtem bele- Bocsi, jó?

- Oké- felelték egyszerre.

💙💙💙

Már éppen indultunk fel. Annabeth Percyvel beszélgetett, Calypso pedig Leoval. Hazel és Reyna mögöttem nevetgéltek, én pedig lassan sétáltam fel a lépcsőn.

- Y/N?- szólalt meg egy ismerőshang. Ledermedtem majd lassan hátranéztem.

Szőke göndör haját a meleg szél nyaldosta. Kék szeme a napfényben csillogott. Szürke pulcsiban volt amihez farmert vett fel.

- Csodálom hogy nem sülsz meg- feleltem bunkón - Miért vagy itt?

- Nem nyilvánvaló?

- Minek mentél el?

- Mert ezt mondták nekünk. Nem az én döntésem volt. És nem volt szívem erről neked szólni mert tudtam hogy megharagudnál rám.

- Hát most a terved csődöt mondott- mondtam karba tett kézzel.

- Kérlek Y/N. A világon mindennél jobban szeretlek. Ha nem szeretnélek annyira, hagytam volna hogy elraboljon téged az a hülye! Istenek most mindent elcsesztem! Te voltál az egyetlen akit teljes szívemből szerettem de mindent elbasztam. Sajnálom! -mondta majd könnyek szöktek a szemébe.

Ekkor rájöttem valamire. Hogy még mindig borzasztóan szeretem. Azt hittem elfelejtettem. De nem. Én hülye elhitettem magammal hogy ő nem kell nekem többé.

Lassan megindultam majd a lassú lépteim gyors futássá változtak.

Walker felemelt. A szeme tiszta vörös volt a könnyektől.

- Borzasztóan szeretlek Y/N- felelte én meg letöröltem a könnyeit.

- Én is.

- De én jobba- mondta volna de egy csókkal hallgattattam.

A mögöttünk álló tömeg hangos ujjongásba kezdett. Pont hallottam Calypso és Leo párbeszédét.

- Nekem, még sose mondtál ilyeneket- felelte Calypso tettetet sértődöttséggel.

Leo a saját nyakára tette a kezét, ami gyengeséget sugárzott.

- Nos, napsugaram én is mindennél jo- mondta volna de Calypso egy gyora csókkal hallgatatta el.

Kicsit távolabb mentünk egymástól hogy lássuk egymás arcát.

- Ilyet, soha többé. Megértetted?- kérdeztem.

- Igen- felelte majd megölelt.

Epilógus

Elteltek az évek. Mostmár gimibe járok. A barátaimmal még mindig ugyanúgy elszórakozunk mint általánosban.

Walket elvitt Hollywood-ba és ott felvettek engem színésznek. Walkerrel sok filmben szerepeltünk már.

Nagyon sok új barátom lett. El se tudom mondani hogy mennyire hálás vagyok nekik.

Walker pedig...örökké ott lesz nekem. Örökké szeretni fogom. A szerelmünk sokkal hatalmadabb mint maga az egész világ. Ha kell elmennék a világvégére is hogy megtaláljam. Nincsenek szavak ahhoz hogy ezt kifejezzük. Szeretem őt és kész.

Vége

Nos gyerekek köszi hogy ennyien olvassátok a könyvemet💙 De ne feledjétek hogy nemsokára jön egy másik ending is úgyhogy ez még nem a vége. (Csak annak aki csak ezt az endinget akarja elolvasni)

Remélem a másik ending is tetszeni fog nektek💙