A suli előtt megpillantottam egy plakátot. Úgy nézett ki, mintha valamiféle gyerekzsúrra hívnának.

Kedves Discokirály/ Discokirálynő!

Szeretettel várunk téged, erre a fantasztikusan bulis eseményre, a Suli Disco-ra!

Április 5-én lesz három nap múlva! Hozz magaddal saját poharat és kiegészítőt!

Dresscode: elegáns

Lehet zenéket kérni, az osztályodnak lesz külön asztala, és az osztályod fogja hozni az asztalára a finom nyalánkságokat.

Lesz tombolasorsolás! A tombolák 200 Ft-be kerülnek! A tombolákat a tanáriban lehet megvenni. Keresd Aphrodite tanárnőt!

Várunk téged sok sok szeretettel!

Pont akkor láttam meg Annabeth-t és Reyna-t. Odafutottam hozzájuk és egyből belecsaptam a lecsóba.

- Gyerekek, veszünk tombolát? - kérdeztem.

- Aha már elgondolkoztunk ezen de még szólni kéne a lányoknak. Egyébként Walker-rel miért szakítottatok?

- Hát...már nem vagyok szerelmes. Igazából csak ennyi.

Szomorúan bólintottak.

Fel hívtuk Piper-éket majd mondták hogy ők már vettek maguknak tombolát, így hárman, a tanáriba indultunk. Pipernek és Hazelnek még elmondtam a szakításunk okát. Nem nagyon örültek neki, de ez van.

Aphrodité egyből fogadott minket majd kifizettük és odaadta nekünk a tombolát.

Én csak kettőt vettem, Annabeth hármat, Reyna pedig ötöt.

Visszamentünk a terembe ahol már Piper és Hazel várt minket.

A buli napján

Kész szerencse, hogy találtunk ruhát! Azt hittem már nem lesz.

Szóval, már a legelső boltban Hazel és Reyna megtalálta a saját maga ruháját.
Annabeth, Piper és én csak megvontuk a vállunkat hogy biztos nekünk is lesz majd olyan ruha ami tetszeni fog.

Benéztünk a másik boltba is, semmi. A harmadikat is megjártuk, semmi. A negyedikben alig néztünk szét, de Piper felkiáltott.

- Atya ég, na ez lesz az én ruhám!

Egy rózsaszín csipkés térdig érő ruhát tartott maga elé majd gyorsan beszaladt a próbafülkébe.

Amíg felpróbálta a ruháját, addig én és Annabeth tovább nézelődtünk. A barátnőm nem talált magának semmit, de én megláttam egy gyönyörűszép arany nyakláncot.

- Ez az ékszer pont hozzád való - felelte Annabeth.

Mire kifizettem a nyakláncot, addigra Piper már kijött a próbafülkéből.

- Na, gyerekek, mit szóltok?

- Vedd meg, ezt neked hagyták itt! - mondtam.

Bólintott majd visszament a fülkébe. Pár perc múlva már a pénztárnál állt.

Utána még rengeteg üzletbe bementünk. Már csak az én ruhám nem volt meg.

- Lányok, ez az utolsó ruhabolt amibe bemegyünk utána megyünk készülődni - mondtam.

Mind a négyen bólintottak.

Ebben a ruhaüzletben is eltöltöttünk vagy húsz percet, majd megláttam a ruhámat. Narancssárga színű, térdig érő, elegáns szoknya volt.

Gyorsan felpróbáltam. Pont az én méretem.

Kifizettem majd hazamentünk készülődni.

Otthon is vagy fél órát készülődtem. Jó, alaposan kifésültem a hajam, mégegyszer fogat mostam, majd öltözködni kezdtem.

- Szerinted milyen? - kérdeztem anyutól.

- Csoda szép vagy kislányom!

A nyakamba akasztottam a nyakláncomat, kis sminket is tettem magamra majd beültem a kocsiba és apukám elvitt a sulihoz.

A suliban ezernyi ismerős arcot láttam kint az udvaron, akik arra vártak hogy elkezdődjön végre a buli.

A lányokat is megláttam akik valamin majd megszakadtak a röhögéstől. Kiszálltam a kocsiból, majd elköszöntem aputól.

- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva.

- Szia. Majd megesz az izgalom, annyira szeretnék már bulizni! - mondta Piper.

- Már bemehetünk - szólt Hazel és bementünk az ebédlőbe, ami a bulihelyszín volt.

Diszkófények sokaságát láttam magam előtt. Ahol az asztalok voltak tegnap most ott volt a táncparkett. A táncparkett sarkában volt a DJ. Leghátul ott voltak az osztályok asztalai, ahol mindenféle finomság volt.

Elsőnek az asztalunkhoz mentünk. Ettem egy kis ropit, meg muffin-t utána egyből a táncparkett felé vettem az irányt.

A bulit, techno zenével indították, bemelegítés képpen. A lányokkal egyből belejöttünk és önfeledetten csápoltunk.

Két perccel később Annabeth elment Percy-vel táncolni, Piper pedig Jason-nel.

Reyna mosdóba ment, Hazel pedig kajálni úgyhogy egyedül maradtam.

Megláttam Walker-t aki szinte az egész felsőtagozattal volt körülvéve. Meglátott majd odaintegettem neki. Ő is visszaintegetett majd tovább táncolt.

Aztán....

Aztán megláttam Leo-t.

Elegáns, de mégis laza ingben volt, egy barna nadrággal együtt. Haja összevissza állt. Önfeledetten táncolt, de nem egyedül.

Mellette Calypso ropta a táncot.

Furcsa érzés keringet bennem. Olyan mint amilyet akkor éreztem amikor megláttam Walker-t, Mo-val.

Senkinek sem kívánom ezt az érzést.

Csak tovább álltam és bámultam őket. Nem tudom mennyi idő telt el de megszólalt mellettem egy ismeretlen hang.

- Fáj? - kérdezte.

A hang felé fordultam.

Egy aranyszőke hajú srác állt mellettem. Zöld szemei nem rám, hanem Leo-ékra szegeződtek.

- Nem tudom miről beszélsz - feleltem.

- Pedig nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek. Táncolunk? - kérdezte majd felém nyújtotta a kezét.

Miért is ne?

Bár azt se tudom ki ez, de, nem azért is van a buli hogy új emberekkel ismerkedjünk meg?

Belecsaptam a tenyerébe,és a táncparkett felé húzott.

Egyébként, nem táncol rosszul, de ki ez?

- Egyébként, ki is vagy? - kérdeztem.

- Alex Walsh vagyok.

- Hanyadikos?

- Nyolc.

- És, te ebbe a suliba jársz? Csak mert még nem láttalak itt.

- Ma jöttem, újként.

- Ó. Költözés, vagy...?

- Költözés.

Tovább táncoltunk amikor Alex megfogta a kezemet és úgy táncoltatott. Kissé hirtelen jött ez az egész.

- Te most mit csinálsz? - kérdeztem a nagy hangzavarban amit a zene okoz.

Annyira közel húzott magához, hogy éreztem a leheletét a nyakamon.

A fülem felé hajolt és ezeket mondta:

- Próbálom féltékennyé tenni a kiszemelted. Csak színészkedj - súgta olyannyira, hogy azért rendesen hallhassam.

Nagyot nyeltem, majd belementem a színjátékba.

Alex összefonta a kezünket és úgy táncoltunk. Gyorsan rápillantottam Leo-ra.

Az arca nem sugallt sok jót. És ez boldogított. Bevállt a tervünk.

A szám végén Alex gyorsan megpörgetett, majd megint magához húzott.

- Ügyes voltál - mondta majd megcsókolt...vagyis csak majdnem. Az ajka, a szám felületén táncolt, mintha azzal kínozna hogy várjak addig amíg rendesen meg nem csókol.

Ekkor elhajolt tőlem és rámkacsintott. Nem tudtam mire vélni ezt a gesztust majd a szemem sarkából megláttam Leo-t.

- Bocsi, öcsi, elkérhetem Miss Y/N-t?

- Persze. Szia Y/N - mondta Alex de a nevemet olyan lassan mondta mintha ízlelgetné.

- Mi volt ez? - kérdezte Leo kissé fenyegető hangon.

- Semmi, miért?

- Y/N, megcsókolt ez az idegen!

- Leo, nem csókolt meg! Csak, majdnem. Nekem ő nem tetszik. Érted?

Gyorsan az orrára nyomtam egy halvány puszit.

Leo manófülei vörössé váltak, de az arca még ennél is vörösebb lett.

- Féltékeny lettél? - kérdeztem.

- Nem is! - szabadkozott - De...akkor ez csak színjáték volt?

- Igen, Leo, az volt, hisz, mért csókolnék meg egy olyat, akit nem is ismerek?

- Ezek szerint, jó színésznő lennél - mondta.

- Köszönöm, Mester - nevettem.

És ekkor eszembe jutott valami.

- Egyébként. Nem akarsz visszamenni Calypso-hoz? - feleltem kissé gúnyosan.

Összehúzta a szemöldökét.

- Miért?

- Mert "annyira" jól érezted magad vele, hogy már szinte a mennyekben érezted magad.

- Calypso kényszerített arra, hogy táncoljak vele!

- És te komolyan belementél?

- Hát...azt hittem nem fog érdekelni senkit hogy most kivel vagyok és kivel nem - felelte idegesen.

- Ezek szerint, jártok? - kérdeztem dühösen.

- Dehogy járunk mit gondolsz? Egyébként én is ugyanezt kérdezhetném tőled Y/N. Most akkor együtt vagy azzal a hülyegyerekkel vagy nem? - kérdezte ő is mérgesen.

- Hagyjál már békén a féltékenységeddel!

- Akkor te is hagyd abba ezt a nyomozást, Y/N.

Ekkor hátrafordult és Calypso-hoz ment. Mosolygott.

A gyomromban most még rosszabb érzés keringett. Nem is tudom megnevezni hogy mi lehet az.

De azt tudom hogy ha most nem tűnök el innen, kitör belőlem a sírás.

Csak bámultam Calypso-t és Leo-t.

- Szia Y/N! - köszönt nekem Hazel majd a mosolygó arckifejezését, aggódó ráncok cserélték.

- Mi a baj?

- Csak el akarok innen tűnni.

- Hazaviszünk - mondta.

Felhívta az apukáját, akik haza is vittek, Hazel-lel együtt.

Elmondtam neki hogy mi történt. Még nem mondtam el senkinek hogy már Leo-t szeretem de ő az első aki azt megtudta.

- Y/N, szerintem ő is csak féltékennyé szeretne tenni téged. Legbelül még szeret téged, ezt garantálom! De most pihenj - mondta majd elköszönt és elment.

Egész este csak fetrengtem az ágyamban. Visszatartottam a sírást mert, úgy döntöttem hogy nincs semmi értelme sírni. Csak a könnyeket pazarlom.

Ekkor a telefon pittyogása zavarta meg a csendet. Értesítésem jött.

Alex Walsh ismerősnek jelölt