Már két hónapja, hogy Madelyse az Első Rendnél tartózkodott. Azóta sok minden megváltozott. Mintha a kislány hatással lett volna a környezetére.

Egyik este, mikor Kylo végzett az aznapi teendőivel, fáradtan sétált a kabinjába. A fürdőjébe lépett, hogy végre vehessen egy fürdőt, egy újabb fárasztó nap után. Mikor kinyitotta az ajtót, egy csupa habos kislányt látott a zuhanyzóban. Az alján ült, a víz pedig folyamatosan ömlött. Természetesen ezáltal szinte az egész helységet elárasztotta.
Kylo felemelte a fekete bakancsát, amiről csöpögött le a víz.

-A csillagokra! Mit művelsz?-kérdezte ingerülten.

-Fürdök. Csak az a baj, hogy nem értem el ezt-mutatott fel egy üres illatszeres tégelyt. Végül sikerült leszednie, csak véletlenül kiömlött az egész. Ezért csupa hab minden.

-Ahogy látom megoldottad. Hogyan?

-Így, nézd!-emelte ki a kezét a habokból és egy törölköző felé tartotta, ami ugyan lassan, de odalebegett hozzá.

Kylo némán végignézte a törölköző reptetést, majd közelebb lépett a kislányhoz.

-Ezt magadtól tanultad?

-Ühüm. És Rey is segített.

-Rey...-mormolta a nevet a harcos maga elé bámulva.

-A fény már beszennyezte a lelkét. Sietnem kell!-gondolta, majd amikor újra lépett volna egyet, kicsúszott a lába magaalól és elesett a vizes talajon.

Madelyse némán figyelte a földön ülő apját, Kylo pedig dühösen pillantott rá. Körülbelül fél percen át. Aztán mindkettejük arca ellágyult és nevetni kezdtek.

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy hallotta nevetni Kylo Rent. Sőtt! Amióta ezen a néven ismerte őt a galaxis, ilyen még sohasem fordult elő. A sötét harcos végre önfeledten nevetett. Madelyse pedig meggyőződött arról, hogy az apja nem rossz ember.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Madelysenek sikerült Hux orra alá is borsot törni. Ami azt illeti, boldogan figyelte a tábornok elvörösödő fejét, de mégjobban szerette, amikor úgy vágta át, hogy ő nem is tudott róla.

Az egyik reggel ugyanis rohamosztagosokkal beszélgetett.
Amikor az egyik folyosón járőröztek, a magasabbiknak leesett a vállvédője. Mikor érte akart hajolni, Madelyse a semmiből megjelenve nyújtotta neki oda.

-Tessék, ezt elhagytad.

-Öh...öhmm. Köszönöm.

-Ti ebben mentek harcolni?

-Igen.

-De hát most is leesik rólad. Akkor milyen lehet ott?

-Szerencsére mi nem oda vagyunk beosztva-szólt közbe a másik rohamosztagos.

-Miért nem?

-Ez mindegy. De, ha engem kérdezel, sokkal jobb a folyosókon járőrözni.

Madelyse a reggeli gyakorlat előtt találkozott a két rohamosztagossal, így az apja bármikor megérkezhetett volna. Szerencsétlenségükre Hux tábornokot előbb szólította arra a kötelesség.

-Mi folyik itt!?

A rohamosztagosok azonnal kihúzták magukat.

-Csak...segítettek nekem.

-Neked?-pillantott le megvetően a kislányra.

Madelyse megköszörülte a torkát, majd megismételte:
-Csak segítettek nekem, nem történt semmi.

A tábornok nem kérdezősködött tovább. Az arckifejezése megváltozott. A komorság megmaradt, de az undor eltűnt róla. Aztán egy szó nélkül elment onnan.

Ezek után érkezett meg Kylo...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kylo készített Madelysenek egy gyakorlókardot. Ezzel könnyebben tudta tanítni a használatára, mint például a sajátjával. A kislány lassan, de biztosan haladt. Minden egyes nap gyakoroltak, és mindig tartottak egy rövid szünetet.

Az egyik napon, Kylo nem találta kislányát a pihenő után. Természetesen az Erő segítségével hamar rájött, hogy hol is van. A próbaterem egyik fedezéke mögött ücsörgött, és egy nagy, régi könyv volt a kezében. Gyorsan lapozgatta.

-Tudsz olvasni?

-Nem, de szeretnék.

Kylonak egy darabig ez járt a fejében. Olvasni szeretne.

A gyakorlás után estefelé a kabinjába sietett. Amint belépett a helységbe, megérezte, hogy valami megváltozott. A pulton meglátott egy vastag kötésű könyvet. Milyen furcsa... egy ilyen már-már ritkaságnak számít. Ez pedig nem akármilyen darab volt.

Köztudott, hogy Kylo Ren nem az a fajta ember, aki ne lenne képes elszakadni a múltjától. Sőtt. Akkor mit keres mégis az ő régi könyve a pulton? Nem töprengett tovább ezen, csak kinyitotta. Ahogy lapozgatott, úgy törtek belőle fel a régi emlékek.

Talán egy fél óra is eltelhetett, amikor Madelyse lépett be a kabinba. Nem szólalt meg, csak az ajtónál ácsorgott. Kylo anélkül, hogy megfordult volna kérdezte:

-Szóval szeretnél olvasni tanulni?

-Igen.

-Nehogy azt hidd, hogy ez változtatni fog bármin is. Ugyan úgy gyakorolni fogunk minden nap, és ugyan azt a kiképzést kapod.

-Rendben.

Kylo leült az ágya szélére, Madelyse pedig mellé mászott. Onnantól kezdve minden délután egy órát ezzel töltöttek, egyetlen alkalmat sem hagytak ki. Kivétel, amikor egy különleges ember érkezett...