Coruscantnak úgy, ahogy az összes többi városnak, voltak gazdagabb és szegényebb részei is. A befolyásosabb emberek általában messziről kerülték az olyasfajta nyomornegyedet, mint ahol Madelyse-ék jártak.

Rey, Poe és a kislány együtt mentek erre a "küldetésre", egy nemes cél érdekében. Madelyse szerette volna újra Kylo közelében érezni magát. Csak ő látta meg benne azt az embert az állarc mögött, akit szeretni lehetett. Ezért volt a köztük lévő kapocs különleges és mindennél erősebb.

Reynek egyáltalán nem volt ínyére, hogy Madelyse is velük tartott, pláne egy ilyen helyre, de a kislány egyedül sem maradhatott volna a szobában amit Poe talált maguknak.

A pilóta valamivel előttük sétált át a szűkös és koszos utcácskákon, ami a kint tartózkodó néptől volt zajos.
Egyesek a saját portékáikat árulták összetákolt asztalokon, néhányan pedig az ingyen ételosztásnál álltak sorba, vagy épp valamelyik sarokban beszélgettek. Nem kevés furcsa pillantással ajándékozták meg a helyiek a pilótát, a roncsvadászt és a hétéves kislányt, akikről messziről lerítt, hogy nem ide tartoznak.

Rey feszengve lépett Poe jobboldalára és a férfi füléhez hajolt.

-Nem tetszik nekem ez a hely. Biztos, hogy itt van az, akit keresünk?

-Hidd el, van rosszabb hely is a galaxisban. A Jakku után meg sem kottyanhat neked Coruscant!-legyintett Poe.

Valójában megértette a lány aggodalmát, mert ő is érezte a feszültséget a levegőben, de ha ezt bevallotta volna magának, azzal oda lett volna az egész csapat önbizalma, ami jelen állásban ki is merült az ő személyében.

Az egyik szűkebb utcánál balra kanyarodtak, ami egy viskóhoz vezetett.

-Kérdéseid maradtak hátra halott rokonaidtól? Egyet se félj, én beszélni tudok velük-nyújtotta egy a koszos fal előtt álló idős jós a kezét Madelyse-ék felé, de Rey egyszerűen továbbment, odébb húzva a kislányt is. Poe előre nézett a keskeny úton és megállt egy pillanatra.

-Menj, mi idekint megvárunk téged!-bíztatta Rey, a kezével lágyan megszorította a férfi csuklóját.

Poe visszafordult a lány felé, aki csak bólintott.

-A Jakku után meg sem kottyanhat nekem-ismételte meg Rey a pilóta szavait.

A férfi halványan elmosolyodott, majd belépett a kis viskóba, Rey pedig a kislányhoz fordult.

-Egy darabig ketten maradunk, Made... Madelyse! Hol vagy!?

***

Madelyse, amikor Poe és Rey megálltak beszélgetni az első adandó alkammal eltűnt mellőlük. Szinte csak néhány métert kellett megtennie, biztos volt benne, hogy Poe-ék megtalálják. Ismét.

A kislány az idős jóshoz sietett vissza. Mindent be kellett vetnie ahhoz, hogy megtalálja az apját, a türelme is fogytán volt már jócskán.

-Ha a halottakkal kapcsolatba tudsz lépni, menne élő emberekkel is?

A jós felnevetett, s megigazította a szakállát.

-Hogy menne-e? Persze! Három kredit lesz az ára.

-És ha ez csak átverés? Kérhetsz három kreditet a semmiért is.

-Nem hiszel a hatalmamban?

-Amit nem ismerek abban nem hihetek.

-Akkor idefigyelj!-Sétált valamivel arrébb, ahol egy fekete üst fölé hajolt. A köpenye alól kicsúsztatott egy vászonzsákot, és annak a tartalmát a már használhatatlannak tűnő edénybw szórta. Az üstben szürke tűz lobbant fel.

Madelyse nagyra kerekedett szemekkel nézte a csodát, amíg valaki a vállára nem tette a kezét. A kislány azonnal hátrafordult, mögötte pedig Poe és Rey állt.

-A véredben van a kalandvágy, igaz? Azt mondtam maradj kint!-korholta őt a pilóta.

-Tudok beszélni apámmal! Kérlek, kérlek hadd próbáljam meg!-nézett fel a férfire hatalmas szemekkel.

Poe felsójajtott, de a mögötte álló Rey szólalt meg előbb.

-Mi az ára?

-Valami a keresett személytől, vagy ha más nincs a hozzá legközelebb állótól-nézett fel a jós kissé türelmetlenül.

Madelyse elgondolkodva simította a haját a füle mögé. Ekkor tapintotta meg ujjaival azt a tincset, ami különlegessé tette őt, ami születésétől fogva más színű volt. Kisimította a többi hajszál közül, míg a vén jós egy kést nem adott a kezébe. Poe közbe is akart szólni, de Madelyse túl határozott volt bármféle ellenvetéshez. A tincet egy mozdulattal levágta, majd a szürke lángok felett elengedte.

A kusza képben meglátta édesapját, aki az Első Rend bázisánál lehetett.
Egy TIE vadászt, ami éppen felszállt.
És végül egy fekete kesztűs kezet, aki megnyom egy gombot.

-Apa!-derült fel Madelyse arca, amikor meglátta a férfit a lángok közt.-Apa!-ismételte meg, de hiába.

-Hazudtál, hisz nem is tudtam vele beszélni!-pillantott fel vádlón a jósra.

-Nem, te sokkal többet kaptál ennél. Láthattad a jövőt.

-Szóval Ben a bázison van, és hamarosan szökni próbál-összegezte Rey a többiekre nézve.

-Mi pedig megkönnyíthetjük a dolgát!-tette hozzá Poe a mutató ujját előre billentve, mint amikor egy remek ötlete támad.

***

Madelyse tűnődve dobta le magát a Millenium Falcon utasterében. Fejét az ablaknak támasztotta és lehunyta a szemeit, amíg Poe felemelte a gépet. Alig várta már a találkozást az apjával. Mindössze néhány nap telt el, mégis nagy volt a hiány Madelyse szívében. BB-8 óvatosan a lábához koccant, és felnézett a kislányra.

-Hogy akarsz segíteni Bennek?-nézett Rey a pilótára, aki épp a felszállómanővert hajtotta végre.

-Kettő hajónak több esélye van, mint egynek. Szöktem már meg a bázisról, nem volt egy egyszerű hadművelet-mesélte Poe, s közben a levegőbe emelte a gépet és fénysebességre kapcsolt.

Rey eközben felállt a másodpilóta székből és hátrasétált a kislányhoz.

-Minden rendben?-ült le mellé lassan.

-Szeretném már látni-függesztette kék szemeit a lányra.-Senki se hitte el, hogy más is tud lenni... hogy nem rossz ember!

-Tudom, hogy nem az. Az emberek sokszor azért mutatnak keménységet és határozottságot, mert félnek.

-Apa mitől fél?

-Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy félt téged. Te is fontos vagy neki, fontosabb mindennél.

Madelyse halványan elmosolyodott és hirtelen megölelte a lányt. Rey meglepődött abban a pillanat, de hamarosan ő is a karjaiba zárta a kislányt.

-Hé, lányok!-kiáltott hátra Poe nem sokkal később-Megérkeztünk!

Madelyse és Rey azonnal a pilótafülkéhez siettek. Az Első Rend parancsnoki hajója hatalmas volt hozzájuk képest.

-Miért nem megyünk közelebb?-kérdezte Madelyse.

-Csak addig mehetek, amíg nem kapcsolódhatnak ránk-rázta meg a fejét a pilóta, majd a monitorára nézett.

Madelyse érezte, hogy Kylo Ren a közelben van. Ezt a férfinak is tudnia kellett. A kislány lehunyta a szemeit és várt.

~Kérlek, kérlek~gondolta magában.

Poe hangjára nyitotta ki csak a szemét.

-Ott!-mutatott a monitorra-Ez egy TIE vadász. Egyedül van. Biztosan ő lesz az.

Madelyse felnézett és le sem tudta venni a szemét a gépről, ami épp akkor repült ki a parancsnoki hajó hangárjából. Poe ekkor a kislány kezébe nyomott egy mikrofont ami hasonlított egy adóvevőre. A kislány a szája elé emelte.

-Apa, te vagy az?-kérdezte meg-megremegő hangon és várt.

-Madelyse-érkezett kisvártatva egy zajos válasz, de a kislány tudta, hogy az apja beszél hozzá.

***

Mindezalatt Hux tábornokot a parancsnoki hajó fedélzetéhez hívták. Érkezett egy bejelntés a hangárból, miszerint egy TIE vadász engedély nélküli felszállást hajtott végre, majd később a börtön blokk-ból egy hiányzó fogolyról.

-Az ott egy másik idegen hajó-mutatott a monitorára az egyik fekete öltönyt viselő nő.

A tábornok hátrakulcsolta a kezét.

-Remek! Egy nap alatt kettő "hibát" is eltörlünk-mosolyodott el elégedetten.

-Ne küldjünk utána más vadászokat?

-Nem. Ezt én akarom elintézni. Látni akarom, ahogy Ren a szeretett parancsnoki hajója által lesz semmivé.

***

-Érted jöttünk! Gyere velünk! Egy ismeretlen helyet kell találnunk, ahol együtt maradhatunk örökre! Ugye ezt akarod te is?-kérdezte a kislány reménnyel a hangjában.

Kylo mindig is elismerésre vágyott, és ezt Madelyse tudta. A rohamosztagosok mindig is féltek tőle, de ő ennél sokkal többet akart. Irányítani. Mindent.

-Mindennél jobban. Ismerek egy helyet, ahonnan sohatöbbé nem kell elmennem-érkezett végül egy válasz egy kicsit hosszabb szünet után.-Ott együtt maradhatunk.

Hirtelen azonban megrázkódott a Falcon. Rey megkapaszkodott a hajó oldalában.

-Mi történt?-kérdezte riadtan.

-Ránk kapcsolódtak-felelte Poe fel sem nézve a műszerekből, a keze folyamatosan járt, sorban nyomkodva a gombokat.-Fogalmam sincs hogyan. Ilyen távolságból lehetetlen...

***

A parancsnoki hajó ágyúi már támadásra készen álltak.

-Tüzelhetünk az árulóra, uram?

-Ne a TIE vadászra lőjjenek, hanem a másik hajóra!

***

Kylo a Falcon irányába hasított, amikor meglátta, hogy az a parancsnoki hajó felé közelít.

-Rájuk kapcsolódtak...-suttogta maga elé dermedten.

Ekkor hasított belé a felismerés. Hux először Madelyset, majd őt akarja elpusztítani, hogy előszöt szembesüljön a valódi borzalommal.

Az Ezeréves Sólyom lassan közeledett a nála sokkalta nagyobb hajó irányába, közeledett a vég felé. A Rend ágyúi tüzelésre készen álltak, nem maradt sok idő hátra.

-Madelyse!-szólalt meg Kylo ismét, a hangja majdnem elcsuklott.-Nincs nagyobb vágyam annál, minthogy veled élhessek. Egész életemben rossz döntések sorozatát hoztam, sok olyat tettem, amit nem lehet megbocsátani. Te a lányom vagy, nem számít nekem más, mint a boldogságod. Talán egy másik életben mi is azok lehetünk.
Soha ne feledd, hogy mennyire... szeretlek!

Madelyse arcát benedvesítették a könnyek, ahogy hallgatta az apját.

-Apa, kérlek, kérlek ne!-zokogta a mikrofont szorítva kis kezeiben.

Kylo szíve megszakadt a kislány könyörgését hallva, így megszakította a kommunikációt. Megfordította a TIE vadászát, egyenesen a parancsnoki hajó ágyújának irányába, s teljes sebességgel a feltöltött fegyver felé kezdett  hasítani.

-Kérlek!-sikított Madelyse fájdalmasan.

***

-TŰZ!-ordította a tábornok a fedélzeten állva, ám Kylo TIE vadásza éppen akkor ért oda az ágyúhoz.

Hatalmas robbanás, mely felemésztette az egész parancsnoki hajót. Csak az Ezeréves Sólyom maradt. Ezen túl pedig csak a fájdalom, egy kislány szívében, amit már nem tölthetett be semmi ezen a világon...

●●●

-Olykor mindent fel kell áldoznunk egy nemes cél érdekében. Ezen a napon rájuk emlékezünk. Az ő történetükből tudjuk meg, hogy később hogyan teremtette meg Madelyse Solo a teljes békét és nyugalmat a galaxisban a saját boldogsága árán.

A nő beszédét hosszú csend követte. Egy ember tapsolt csak, majd lassan csatlakoztak hozzá. Végül az egész csarnokon tapsvihar söpört végig. Hiteles volt a történet, elérte a célját.

A hölgy alig győzte kikerülni a neki gratuláló személyeket, de végül megtalálta köztük a kisfiát.
Elfordulva nézte a földet, láthatóan szomorú volt.

-Miért vagy bánatos?-fogta meg a vállát az édesanyja.

-Amit elmondtál, az mind igaz?-nézett fel rá a fiú sötétbarna szemeivel.

-Igen.

-Attól félek sohasem tudok tenni semmi olyat, mint ők.

-Most jól figyelj rám!-guggolt le a fiával szemben a nő.-A te neved Benjamin Dameron. Ugyan olyan nagyszerű ember vagy, akárcsak a nagyapád, és akárcsak az az ember, akiről a nevedet kaptad. A jó a véredben van, és te még nagy dolgokra leszel hivatott, akár csak Madelyse,
a sötétség sarja.

Elérkeztünk az utolsó rész végéhez. Sajnálom, hogy nem lett egy boldog történet. Remélem nem bántátok meg, hogy elolvastátok,

az Erő legyen veletek!♡