-Poe, te meg mit...?

-Gondoltam besegítek.

A pilóta egy nagyobb méretű, ütött-kopott táskába pakolta be Rey holmijait. Az igazat megvallva nem volt túl sok minden amit annyi ideig kellene rakosgatnia az embernek egy út előtt, főleg nem, ha a Jakkuról van elmenőben.

Rey megcsóválta a fejét, majd az ajtajához lépett, s kinézett az ég felé. Furcsán érezte magát, és azt is tudta, hogy mi miatt.

-Poe...-suttogta-Baj van.

A pilóta letette az asztalra ami a kezében volt, s a lányhoz lépett.

-Mad?

Rey bólintott, s aggodalommal teli szemekkel nézett a pilótára.

-És Ben.

***

-Ez egy Első rendi menőkabin. Nézd a ruháját! Biztosan onnan jött.

-Tudok erről a gyerekről! Azt hallottam, hogy Kylo Ren évekig kereste, s most Hux tábornok kutatja!

Madelyse mikor meghallotta az apja nevét, lassan kinyitotta a szemeit. Egy ember, és egy zabrak beszélgettek felette. A kislány riadtan húzta össze magát.

-Kik vagytok?-kérdezte halkan.

-Akik egy rakás pénzt fognak belőled kaszálni-vigyorodott ez a férfi, majd hirtelen előrántott egy zsákot, amit a kislány fejére húzott.

Mady hiába kapálózott, rugdosta elrablója hátát, nem ért el vele semmit. Szemei ismét megteltek könnyel, ám most jobban félt annál, minthogy zokogni kezdjen. Amennyire csak tudta, összehúzta magát, és az apjára gondolt. Tulajdonképpen nem is maga miatt, hanem a harcos miatt aggódott.

"Vajon még élhet? Ugye nem esett semmi baja? Mit csinálhatnak vele, ha kiderül, hogy a Legfőbb Vezér halott?"

Körülbelül tíz perc után érezte, hogy ledobják valahova. Erősen sajgott a háta, az érkezéstől, óvatosan meg is dörzsölte. Néhány pillanat nyugalom, majd az a valami elindult vele. Az a valami elrepült vele! Madelyse a szíve méllyén mindig is tartott a repüléstől, és amikor mégis ilyen helyzetbe került, valaki ott volt mellette, akiben bízott.

Kisvártatva érezte, hogy a gép lassan leszáll vele, s hogy ismét valaki a vállára veszi, majd besétál egy épületbe. A levegő egyre hűvösebb lett, és eltűnt még az a kevés fény is, ami idáig a zsákon át be tudott szűrődni.

A zabrak férfi egyszercsak nagyot lendített a zsákon, s bedobta őt egy szénával bélelt zárkába.
Amint földetért azonnal kibújt a zsákból, és a rácsokhoz szaladt.

-Ha apukám megtudja mit csináltatok, nem ússzátok meg élve!-kiabálta.

A zabrak persze nem igazán vette komolyan a fenyegetőzést, főleg nem egy hatéves kislánytól.

-Apád valószínűleg a galaxis másik felében lehet. Mi pedig vissza viszünk, de nem Kylo Rennek, hanem Hux tábornoknak. Biztosan szép kis summát fizet érted, hisz kerestet.

Madelyse megvetően nézett végig a fogvatartóján majd egyszerűen megfordult, a cella sarkához sétált és leült. A szemei csak úgy világítottak a sötétben, ahogy a férfit bámulta.

-Nem mehet el, világos? Holnap elvisszük a Rendnek, addig itt marad!-intézte szavait a zabrak, ember társának.

***

-Mi történt vele?

-Nem tudom, csak hirtelen rossz érzés fogott el.

-Ebből nehéz kiindulni...

Rey sóhajtott, és az eget kémlelte tovább összehúzott szemöldökkel.

-És most mi lesz, Rey? Leülünk, és megvárjuk amíg nem sugall valami mást az Erő?-kérdezte kissé ingerülten a pilóta.

-Mit tehetünk? Hova mennénk? Az Első Rendhez?

-Egyszer már megszöktem onnan, másodszorra is sikerülhet. Rey, egyedül nem tudom megcsinálni. Neked is fontos Mad, nem?

-De igen-nézett fel a lány a pilótára, majd el, mögötte a homokos pusztaságba.

-Tudod, hogy itt nem vár rád semmi.

Rey tisztában volt vele. A pilóta már nem egyszer beszélt vele erről, de valami mégis mindig visszatartotta. A remény még élt benne, hogy láthatja a szüleit. Ám ekkor eszébe jutott Madelyse, akinek még ott volt az apja.

-Akkor mutasd meg!

-Mit?-nézett rá a pilóta értetlenül.

-Hogy nem csak a szád jár-e. Szökj meg velem másodszorra is!

***

Madelyse felhúzott lábakkal ült továbbra is a cella egyik hátsó sarkába húzódva. Az apja járt még mindig a fejében. Sosem látott még olyan erős és bátor embert, mint őt. Bárcsak segíthetne rajta...

Ekkor eszébe jutott Rey. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült már egyszer legyőznie.

Ahogy a lányon gondolkodott, eszébe jutott valami, amit még régen, a Jakkun mesélt neki.

Madelyse felállt, s a cellához sétált.

-Most eldobod a fegyvered, és kinyitod a cellám ajtaját!

Sziasztok Huncutkák! <3

Van egy nagy kérdésem felétek. Ihletet kaptam, és ki is találtam egy Reylo storyt, de elbizonytalanodtam, és inkább levettem a Wattpadról. Szóval a kérdés: Érdekelne titeket? Szívesen olvasnátok? Ha nem, azt is mondjátok meg nyugodtan, kíváncsi vagyok, mit gondoltok.

Addig is az Erő legyen veletek! ^^