Kylo Ren sebes léptekkel haladt a lift felé, ami feljuttathatta őt a Legfőbb Vezér színe elé. Nem érzett félelmet, csak tehetetlenséget. Meg akarta védeni a lányát, dehát mégis hogy szállhatna szembe Snoke-al?

Folytott pillanatok következtek a liftben. A férfi úgy érezte, mintha megfulladna az oxigénhiányban. A kis tér oldalának támaszkodott, és lehunyta a szemét. Csak Madelyse-re tudott gondolni. Most ő volt neki a legfontosabb.

Kisvártatva az ajtók szétnyíltak, a lift megérkezett. Az ajtóban álló, két vörös páncélt öltött őr sokkalta ellenségesebben fogatda Rent, mint idáig valaha is. Fegyvereiket felé szegezték, és egészen addig, amíg be nem lépett a terembe, végig így maradtak.
Kylo nem fordult feléjük, csak a szeme sarkából pillantott oldalra, a két katonára.

-Nahát, kit látnak szemeim! Kylo Ren, az elveszett feketebárány!-nevetett fel Snoke, kényelmesen ülve a trónján.

A férfi a terem közepéig ment, majd ott térdre ereszkedett mestere előtt.

-Hívattál, Legfőbb vezér.

-Valóban. Csak annyit akartam mondani, hogy megszabadítalak a tehertől.

Kylo felnézett a magasan ülő Snoke-ra. "Mégis milyen teherre gondol?"

-Nem kell tovább a lányra vigyáznod. Átveszi Hux tábornok. Ő majd rendes, hű katonát farag belőle.

-Legfőbb vezér, Madelyse az én lányom!-állt fel a férfi, ami látszólag is meglepte Snoke-ot.

-Nem. Ő egy hiba és egy lehetőség is egyben. Az Erő, aminek a birtokában van túl értékes ahhoz, hogy hagyjam elszalasztani. Te pedig, Kylo Ren meginogtál! A gyermek a fény felé sodor téged!

-Nem sodort sehova-tiltakozott a férfi.

-Valóban? Behozni!-intett az ajtóban álló őröknek Snoke.

Kylo Ren csak egy pillanatra fordult feléjük, aztán ismét mesterére emelte a tekintetét, aki mosolygott. Láthatóan élvezte ezt a helyzetet.

A nyíló ajtó, és egy szívbemarkoló hang suhant végig a teremben.

-Apa!-sikította Madelyse, akit két rohamosztagos Rennel egyvonalba terelt. Ott a földre lökték őt.

A kislány arca nedves volt már a könnyektől, szemei pedig vörösek.

Kylo odakapta a tekintetét, és azonnal indult is volna, de ekkor Snoke felkiáltott.

-Ha valóban nem szennyezett be a fény, végig tudod nézni a halálát-tárta szét a karját.

"Hisz kell neki az ereje. Nem bánthatja..."-gondolta a harcos, de mestere nagyon is komolyan gondolta.-"Ennyire fontos lenne neki, hogy mennyire szólít a fény?"

Ren még utoljáta felpillantott mesterére, majd aktiválta fénykardját, és mindkét rohamosztagossal végzett. Holtan rogytak össze a kislány mellett.

A Legfőbb vezér ezt azonban nem nézhette tétlenül. Felállt trónjáról, és Erővillámokat küldött a kislány felé. Kylo abban a pillanatban letérdelt gyermeke elé, és magához szorította. Lehunyta a szemét, és csak ölelte őt.

Eltelt néhány pillanat, de még mindig nem érzett semmit. Hogy lehet ez?

Kylo lassan elengedte Madelyse-t, és megfordult. Döbbenten pillantott a trón lépcsőjére, ahol a Legfőbb vezér feküdt, holtan.

A férfi döbbenten nézett a bőrkesztyűvel fedett kezeire. Ezt ő tette volna? De mégis hogyan?

Sok idejük nem maradt, ugyan is a teremben lévő testőrök azonnal megindultak feléjük.

-Madelyse! Ott van Snoke mentőkabinja. Amint tudok, utánad megyek.!-kiáltotta, s közben elmutatott a kabin irányába, s finoman meglökte a kislány hátát, amíg ő elszaladt a terem sarkába.

Egy pillanatra megállt, a könnyeitől homályosan látva pillantott apjára, aki épp akkor aktiválta fénykardját. A férfi még utoljára kislánya felé fordult.

-Menj!-kiátotta, majd az első csapásra emelte vörösen szikrázó fegyverét.

Madelyse amilyen gyorsan csak tehette, előkészítette a kabint, de mielőtt beszállhatott volna, az egyik őr felé indult.

A kislány ijedten hátrált a hátrafelé. Amikor a háta a falnak ütközött, a kezét maga elé tartotta ösztönös védekezés képpen. Lehunyta a szemét.

Mire pár másodperc múlva kinyitotta, a katona tőle jónéhány méterre feküdt. Kapva a pillanaton bemászott a mentőkabinba, és magára zárta az ajtaját.

A kabin útnak indult, de Madelyse lelke egy darabja a teremben maradt, az apjával. Nem akarta őt elhagyni, még sosem érezte ennyire a hiányát. A könnyek ismét előtörtek belőle, és zokogni kezdett. Oly sokáig zokogott, hogy megfájdult a feje. A kabin falához kucorodott, és szépen, lassan, álomba sírta magát. Észre sem vette, amikor földet ért, és az idegent, aki kinyitotta a kabinja ajtaját...