Reyt a hajnal fénye ébresztette, és mégis úgy érezte, elkésett. A Jakkunk azt gondolná az ember, nincs miről lemaradni, ő azonban ilyenkor már általában úton van újabb zsákmányt keresni.

Mivel Madelyse aludt a függőágyon, neki maradt egy kevésbé kényelmes megoldás, a föld. Poe ugyan előző este, miután súlyos vereséget szenvedett Rey-el szemben, felajánlotta a lánynak a dzsekijét, ezzel is jelezve békés szándékait.

A lány már szanaszét gyűrte maga alatt a felsőrészt, az egyik ujját pedig magához ölelte amikor felébredt. Egy résen át sütött rá a Nap sugara, ami ébresztette. Felült és körbenézett.
Madelyse a helyén aludt, Kylo Ren pedig falnak támasztott háttal pihent. Legalább is este így volt. A férfinek hűlt helyét találta csak a lépegetőben, ami igen aggasztotta, ezért azonnal kisietett.

Amint kilépett otthonából, egy hatalmas régi gépet vélt felfedezni. Olyan vastag rozsda fedte, hogy egyéb színe alig volt.

-Nem semmi...-jegyezte meg a pilóta, aki a lépegető bejáratánál támaszkodott, és onnan figyelte a roncsból kimászó Kylo Rent.

-Ez meg mi?-kérdezte Rey kissé ingerülten.

A harcos a hajó felé fordult, majd vissza a lányhoz, mint aki nem érti hol is lehet a probléma.

-Erre cserélted el az Ezeréves Sólymot!? Csoda ha fel tudsz vele szállni!

-Valahogy idáig is el kellett hozni. Repülni fog, hidd csak el-indult visszaa férfi a lépegető felé, és amíg utóbbi mondatát elmondta, megállt egy pillanatra a lánnyal egyvonalba.

Rey kissé dühösen fordult a harcos után, aki bement a kislányáért.

-Hé, nyugi! El fogja vezetni.

-Honnan tudod?

-Észreveszem az ilyesmit. Lehet hogy emberileg nem egy szent, de jó pilóta.

-Te ilyet is tudsz mondani?-mosolyodott el a lány.

-Csupa meglepetés vagyok-vigyorodott el a pilóta is.

***

Kylo amikor bement a lépegetőbe, csendben a függőágyra ült, amin még kislánya aludt. A férfi csendben figyelte a gyermek szelíd vonásait, amik egyáltalán nem voltak meggyötörtek az események ellenére sem. Kék szemeit lassan kinyitotta, majd fáradtan megtörölte.

-Mennünk kell?

A harcos bólintott.

-És mi lesz, ha visszaérünk?

-Még nem tudom. A legrosszabb már mögöttünk van.

-Megígéred, hogy nem fog bántani senki?

-Vigyázom rád-fordult a férfi Madelyse felé.

-Nem engem. Téged-a kislánynak ez a mondata elgondolkodtadta a harcost. Miért érte aggódik Madelyse, amikor ő a védtelen gyermek? Furcsa módon jól esett neki ez a törődés.

A kislány felült, és átölelte édesapját, fejét a férfi mellkasára téve. Kylo-nak szüksége volt néhány másodpercre, hogy észhez térjen, majd finoman körbefonta Madelyse-t karjaival, és megsimította illatos haját s egy hosszú perc után, megpuszilta Mady fejét.

***

-Nem fog elindulni-jelentette ki Madelyse a másodpilóta helyén ülve.-Ez egy ócskavas.

Kylo nem is törődve vele próbált öszpontosítani, hogy megemelje a valóban ócskavas szerkezetet.

-Lehetetlen-dőlt hátra Madelyse.

-Azért ennyire ne legyél pozitív-fordult felé a harcos egy pillanatra, majd hatalmas erőfeszítések közepette, a rozsdás roncshalmas felemelkedett.

-Mit gondolsz, működhet a...-kezdett bele a kislány, mire a harcos meghúzott egy kart, és fénysebességre kapcsolva egy szempillantás alatt elhagyták a Jakkut.

Madelyse az ijedtségtől tágra nyílt szemekkel az ülésbe kapaszkodva bámult ki az üvegen.

-Igen, működhet-tette hozzá a harcos elégedetten.

A feszültség, ahogy közeledtek, folyamatosan növekedett. Egyiküknek sem volt semmi sejtése arról, hogy vajon mi várhat majd rájuk azután, hogy megérkeznek.

***

Kylo lejelentkezett, engedélyt kapott leszállni a hangárban. A biztonság kedvéért ő lépett ki először a gépből, azután vette ki kislányát is.

Sietősen végighaladtak a folyosókon, a harcos végig magamellett tartva Madelyse-t. Egészen Kylo kabinjáig amit a legbiztonságosabb helynek tartott.
Az oda vezető út nem volt eltérő bármelyik itt töltött naptól, viszont a feszültséget szinte tapintani lehetett.

Mikor a kabin ajtajához értek, két rohamosztagos állt meg Kylo Rennel szemben.

-Uram, a Legfőbb Vezér azt parancsolta, hogy vigyük elé.

-Mit gondolsz, ki vagyok én, hogy csak úgy utasíts engem?-horkant fel a harcos.

-A parancs az parancs.

Kylo a kislányára nézett, aki megszeppenten pislogott körbe.

-Menj be, majd jövök érted!

-A lány is jön-vágott közbe a rohamosztagos.

Kylo egy hirtelen felsóhajtott, majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta a fénykardját, és a katonának oldalt állva, hasba szúrta őt, majd azonnal ki is rántotta a testből a lézerpengét. A rohamosztafgos társa sugárvetővel lőtt rá, aminek lövéseit könnyűszerrel hárította fénykardja segítségével. Az íves mozdulatai elterelték a lövedékeket, majd Kylo megbénította a katonát, és úgy mint társának, az életét vette.

Madelyse jó pár lépést hátrált, és onnan nézett fel riadtan az édesapjára.
Kylo felnyitotta kódjával a kabin ajtaját, és Madelyse-t az ágyra ülette.

-Bármi történik, nem nyitod ki! Emlékszel mit tanultunk, veled van az Erő.

-Ne menj el, kérlek!-könnyesedtek el a kislány tiszta kék szemei.

Kylo búcsúzásul megcsókolta Madelyse homlokát, majd az ajtóhoz sietett.

-Visszajövök, ígérem...