Rey el sem hitte volna, ahogy Kylo sem, hogy valaha az életben le fog állni tárgyalni egy mocskos, tisztességtelen kereskedővel, a Jakkuról.

A férfi elgondolása ugyanis, hogy "kinek kéne egy roncs a pusztában?" hamar meghiúsult.

Mire Rey kiért a régi lépegetőből, máris talált két roncsvadászt, akik a Sólymon vitatkoztak.

-Hé! Tűnjetek innen, ez az én hajóm!-rivallt rájuk a lány, botját fenyegetően tartva a kezében.

-Takarodj innen, szuka! Ez az én zsákmányom!

-Még, hogy a tiéd, te hutt agyú barom!? Én találtam!

-A hajó az enyém, vita lezárva!-kiáltotta a lány.

-Intézzük el, utána folytatjuk-biccentett az egyik Rey felé.

-Egyetértek-indultak meg a lány felé.

Rey ügyes harcos volt, azonban a két termetes férfi és az öveiken lógó fegyverek kissé aggasztották. Egyre erőssebben szorította az egyetlen menekvést jelentő botját, és készült az első ütésre, amikor hirtelen egy lézernyaláb földre terítette az egyiket, majd a másikat is.

A lány döbbenten nézte a két holttestet a homokban, majd a tekintetét a lövések kiindulópontja felé kapta.

-Poe!?-pillantott a lány a pilótára, aki ezesetben pont jókor érkezett. Fontosságának teljes tudatában nézett mosolyogva a lányra.-Mit keresel itt?

-Nyaralok-tárta szét a kezét jókedvűen.

***

Madelyse szorosan apja mellett maradt, hiszen nem volt túl sok jó élménye erről a helyről. Kylo nyugodtan állt meg Unkar pultja előtt.

-Mit akarsz?-dörrent rá a kereskedő.

-Egy ajánlatom van számodra.

-Mintha csak Solot hallanám...-sóhajtotta.

Kylo biztos volt abban, hogy Unkar nem tudhatja, ki is ő, ám ez a megjegyzés mégis furcsán érintette. Látni ugyan nem lehetett rajta, de mégis úgy érezte a múltja sebét felszakították.

-Szóval nem tudsz róla...-nézett fel a harcos először Unkarra.

-Miről kéne tudnom? Én tudok itt mindenről. Arról is, hogy te nem idevaló vagy. A Jakku nem nyápicoknak való.

Kylo az utóbbi mondaton elmosolyodott, mintha Madelyse egyik naiv mondatát hallaná. Talán még hagyta is volna, hogy a lekiskorúsítása miatt érzett dühe utat törjön, de kislánya finoman megszorította a kezét.

-Ez a nyápic elhozta neked az Ezeréves Sólymot, és cserébe mindössze egy hajót kér. Nincs elvárás, akármelyik megteszi.

Unkar hogy is mondhatott volna nemet erre a csodálatos ajánlatra? Ugyan gyanakodott, egészen addig, ő maga nem kapott néhány fülest, hogy a Sólyom valóban a Jakkun van, de belement az üzletbe.

-Akármilyen_kérdezett vissza nyájas mosollyal az arcán.

-De nem ártana, hogyha elvinne az Első Rend bázisáig-vonta fel a szemöldökét Kylo. Unkar még csak akkor jött rá, hogy akárki is az illető, nem kis ember, akivel tárgyal.

***

Rey és Kylo a megbeszélt helyen találkoztak. Madelyse-ék valamivel hamarabb értek oda. A harcos a homlokát ráncolva figyelte a két közelgő alakot.

-Ő mit keres itt?-biccentett a fejével Poe felé.

-Ne ezzel foglalkozz!-szólt közbe Rey-Mire jutottatok?

-Kész az üzlet.

-Milyen üzlet?

Ekkor a pilóta intett Madelyse-nek, a karjára ültette, és kicsivel odébb vonultak.

-Gyere, hagyjuk, hadd beszéljék meg ketten!

-Engem igazán nem zavartak.

-Csak tudod, ha Rey esetleg ki akarná nyírni apádat, akkor ne legyenek szemtanúk-nevetett fel Poe, majd elkezdett visszaszámlálni-Három. kettő, egy...

-TE MEGŐRÜLTÉL?-visszhangzott a lány kiáltása, mire a pilóta visszafordult feléjük.

-Mondtam-mosolyodott el elégedetten.

Kylo úgy pillantott a lányra, mint aki azt várja, hogy mikor nyugszik meg végre.

-Van jobb ötleted? Unkar nem fogja szétszerelni, biztonságban van, nekünk pedig lett egy hajónk. Ha végre lesz elég bátorságod elhagyni ezt a pusztaságot, akkor tessék,-mutatott a kezével a Sólyom irányába.-készen vár téged.

-Mégis hogyan?-kérdezte a lány valamivel nyugodtabban.

-Van egy lopott fénykardod...-jegyezte meg a férfi.

-Az a fénykard nem lopott!

-Miért, te csináltad?-kérdezte Kylo, mintha biztos lenne az igazában.

Rey nem válaszolt, de a férfi kifejezetten bosszantotta. Amit azonban a Sólyommal tett... Talán igaza lehetett.

***

Éjszaka a vacsora után, Rey kiült az otthona előtti homokbuckára, és onnan meredt a távolba. Kellett neki egy kis idő, hogy át tudja gondolni a vele történteket. A napjai általában ugyan úgy teltek, most viszont hirtelen hárman is aludtak nála. Ekkor eszébe jutott valami. Hiányérzet. Hiányzott neki Finn. Ő volt az első barátja, vele szökött meg innen, de ő mégis visszatért. Bízott a szülei ígéretében.

A csendes elmélkedését, léptek zaja törte meg. Rey jól ismerte ezt a hangot, a napjai nagy részét ezek töltötték be. Valaki jár a homokban. Az évek során már a szándékokat is megtudta különböztetni, ki miért közelít felé. Ezek a léptek határozottak voltak, de egyáltalán nem fenyegetőek. A lány lassan megfordult, az ölében egy régi homokos pilótasisakot tartva.

-Ha velem jönnél, kaphatnál sokkal jobbat is-ült a lány mellé a pilóta.

Erre Rey nem válaszolt, csak lesöprögette a nagyja koszt a sisakról.

-Ugye tudod, hogy időpazarlás, amit csinálsz?

-Vissza fognak jönni-mondta a lány. Talán annyiszor mondta már el magának, hogy el is hitte, ez az igazság.

-Neked is tudnod kell, hogy ez nem így van-kereste meg Poe Rey-el a szemkontaktust.

-Biztos vagyok benne! El sem tudod képzelni, milyen érzés lehetett itt, egyedül! Minden éjjel azt mondogattam magamnak, hogy nem hiába hagytak el. Hogy van értelme túlélnem!-fakadt ki a lány, s eközben egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Rey! Ezt meg kell értened! Várhatsz rájuk az idők végezetéig, viszont... gondolj Finnre is! Nincs olyan nap, hogy ne említene téged. Ott van Leia, aki köztudott, hogy mennyire kedvel.

A lánynak egy szomorú mosoly jelent meg az arcán, majd Poe felé fordult.

-És te?

-Mi van velem?-vigyorodott el a pilóta, majd magához ölelte a lányt.-Ha itt maradsz, elhagyod azokat, akiknek tényleg számítasz.-tartott egy kis szünetet, majd újra nagy mosollyal az arcán hozzátette.-És engem.

Rey ekkor kibújt a férfi szorításából, és képen dobta egy nagy marék homokkal.

-Te aljas! Szóval akkor én nem számítok neked, igaz?-kiabálta nevetve.

Poe kacagva állt fel, és rohant a lány újabb homok-támadásai elől...