15. Rész
-Ezt verd ki a fejedből! Szó sem lehet róla!
-De ő tudna segíteni. Az egyetlen ember. Miért hova máshova akarsz menni?
-Bárhova. Nem fogok könyörögni neki!
-Nem kell könyörögnöd. Magától is segíteni fog, ebben biztos vagyok.
Kylo az Ezeréves Sólyom pilótafülkéjében pihent. Ott, ahol hajdan az apja, Han Solo is ült. A harcos megfogadta, hogy sosem fog apja nyomdokaiba lépni, hogy teljesen más életet fog élni, de mégis úgy menekült, mint valami csempész a törvény elől.
-És...
-Azt ne kérd, hogy ne bántsam!-vonta fel a harcos a szemöldökét.
-Látod, apa! Szavak nélkül is megértesz engem-mosolyodott el Madelyse kissé szemtelenül.
Kylo végül beleadta a derekát. Az Első Rendhez nem mehettek, főleg nem az Ezeréves Sólyommal. Szerezniük kellett egy másik hajót, és Madelyse révén talán Nála sikerülhet. Bár nem számított túl nagy lelkesedésre.
***
A perzselő nap szörnyen égette a harcos nem éppen ehhez szokott, fehér bőrét. Fekete ruhája beszívva a Nap minden melegét pedig már csak tetézte ezt a szerencsétlen helyzetet. Az, hogy ez a lány, egy senkiházi roncsvadász még ütésre is emelte a kétméteres botját, végképp kiverte nála a biztosítékot.
Egy gyors mozdulat, amit Rey ütésnek szánt, ami a harcost éppen fejen találta volna. Találta volna.
Kylo anélkül, hogy az Erejét használta volna, megragadta a bot végét, majd amikor az ütés lendülete köddé vált, elengette.
-Te gyilkos, gyerekrabló...-kezdett volna bele Rey a szidalmazásba, de a harcos leintette.
-Majd később folytatod. Nem miattam jöttünk ide-pillantott a köpenye alá, ami alatt Madelyse várt. Ez valamennyi árnyekot adott a kislánynak, amit nem szívesen áldozott volna fel. Rey persze kivétel volt ezalól.
Amikor Kylo megemelte "Madelyse árnyékolóját", mosolyogva bújt ki alóla, majd a lányhoz rohant és megölelte. Rey a homokba térdelve szorította magához.
-Nincs semmi bajom. Én mentem vele, mert az apukám-magyarázta naiv gyermeki hangon, majd elengedte a roncsvadászt.-Tudsz nekünk segíteni?
***
-Leszögezném, hogy nem miattad segítek-szólt hátra Rey, miközben a fejadagokból készített valamicske vacsorát a "vendégeinek".
Kylo egy rozoga széken ült, és félig lehajtott fejjel nézett a földön ülő Madelysere. Mikor a lány csípős megjegyzést tett, lassan felemelte a tekintetét.
-Azt rögtön gondoltam.
Rey egy kevés ideig hallgatott, majd kérdezősködni kezdett.
-Mi történt az Ellenállásnál? Elég csúnyán elbántak veled-vitte oda a harcoshoz a vizet, benne egy szürkés ronggyal.-Vedd le!
-Hogy?
-Elhiheted, én sem erről a napról álmodozom, de különben nem tudlak ellátni. Vedd le a felsődet!-ismételte meg a lány. A szemében elszántság csillogott, akkor is, ha valóban nem számított arra, hogy egyik főellenségét félmesztelenül fogja látni valamikor is.
Kylo vonakodva
, de lehúzta magáról a fekete hosszú felsőrészét. Lassú és vontatott mozdulatokkal ugyan, de kiszabadította mind a két karját, majd a levetett ruhadarabot maga mellé ejtette.
Széles és izmos felsőteste nedves volt már a verejtéktől, és megcsúfított a sérülésektől. Kékes foltok díszítették itt-ott bordája környékét, és néhány már megalvadt seb.
Rey a rongyot kicsavarva a vízben, ezeket a sebeket tisztította meg, lassú, megfontolt mozdulatokkal.
-A lábát is meglőtték!-mondta Madelyse olyan energikus és reménnyel teli hangon, mintha a messiás érkezett volna Rey személyeben, aki bárkit meg tudna gyógyítani akár egy szavával is.
-Azt majd megoldom!
-Azt majd megoldja!-vágta rá egyszerre Kylo és Rey.
Madelyse elmosolyodott, és tovább figyelte a felnőtteket. Mikor Rey végzett, felemelte a vízzel félig teli vödröt, és valamivel odébbtette.
-Láttátok Poet, vagy Finnt?
-Igen-válaszolta Madelyse.-Jól vannak, segítettek nekünk megszökni. Egyébként, neked is van előnyöd az ittlétünkből, de előtte szükségünk van rád.
-Tényleg?-jelent meg egy kedves mosoly Rey arcán. Szerette Madelyset, de el sem tudta kézelni, hogyan lehetne képes egy ilyen kislány segíteni neki.
-Igen. Itthagyjuk a Sólymot, de cserébe kellene egy másik hajó. Tudnál segíteni?
Reynek majdhogynem kiesett a kezéből a rongy, amivel a harcos sebeit tisztította. Azonnal letette, majd Madelysehez térdelt.
-Az Ezeréves Sólyommal jöttetek?-kérdezte izgatottan.
-A szomszéd dűne mögött van-szólalt meg végre Kylo is.
-Oh ne. Nenenene!-ugrott fel Rey, a botja után kutatva, majd amint megtatálta, felkapta és az "ajtóhoz" rohant.
-Mi a baj?-állt fel Madelyse és Kylo egyszerre.
-Az a hajó Unkar Plutt tulajdona...volt amíg el nem loptam Finnel. Ha észreveszi újból elkötheti, vagy más roncsvadászok szedhetik szét!
Madelyse tekintete kétségbeesetten cikázott a lány és az apja között. Végül Kylon állapodott meg, aki a környezete ellenére teljesen nyugodt maradt.
-Hol itt a probléma? Megoldjuk-fonta össze a karját, mesztelen mellkasa előtt.
-Elárulnád mégis hogyan?
-Unkar Plutt még nem találkozott velem. Most viszont fog.
Ne haragudjatok, hogy eddig húztam, de nem volt semmi ötletem. Most már újjult erővel tolom a folytatást!♡
Az Erő legyen veletek!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top