Sziasztok!
Befejezésnek egy extra hosszú részt hoztam nektek, jó olvasást!

***

-Poe, kérlek segíts!-engedte el végül Madelyse a pilóta nyakát.-Apát elvitték. Nem tudom hova, vagy hogy mit kéne tennünk!

-Várnunk kell. Most nem tehetünk semmit.

-De nem hagyhatom, hogy tovább bántsák! Erről az egészről én tehetek. Miért nem értik meg, hogy ő már megváltozott?-kérdezte Madelyse még mindig könnyes szemekkel.

-Az emberek nehezen fogadják el a változást, és nem is tudhatnak róla. Te sem lehetsz biztos benne.

-De az vagyok!

A pilóta egy nagyot sóhajtott.

-Milyen makacs lány lett belőled...-jegyezte meg a pilóta halkan.

-Ez itt az Ellenállás. Mi vagyunk a szikra, ami fellobbantja, az Első Rendet eltörlő tüzet. De ez nem azt jelenti, hogy itt mindenki jófiú.

Madelyse csöndben figyelt a pilótára, amíg valami meg nem lökte oldalról. A kislány ijedten pillantott maga mellé, amikor meglátta Poe droidját.

-BB-8-simogatta meg mosolyogva.-De jó téged újra látni!

A droid vidám füttyszóval fejezte ki boldogságát.

A pilóta körülnézett a tömegben, majd Madelysehez guggolt.

-Gyere, menjünk el a kabinomhoz, ott tudunk beszélni.

A kislány bólintott, majd egészen a megbeszélt helyig szinte futólépésekben haladt. Borzasztóan kiábrándító volt neki, hogy ahol felnőtt, akiket azt hitte jól ismer, ilyenre is képesek.

Amint odaértek, és Poe beütötte a kódját, Madelyse leült az ágyra és figyelmesen pillantott a pilótára.

-Akkor, mi a terv?

-Megvárjuk a megfelelő időpontot, és kihozzuk a zárkájából.

-Ennyi?

-Majd...rögtönzök. Általában beválik. Ja, és kell még valaki, aki fedez minket.

-Finnre gondolsz?

-Finnre gondolok. Neked pedig velem kell maradnod végig. Nincs magánakció, se semmi. Világos?

-Persze.

-Akkor várj itt, én pedig megkeresem Finnt. Hamarosan a többségnek ebédideje lesz, ami jó alkalom a szöktetésre.

xxx

A megbeszéltek szerint, hamarosan mindenki a kis kabinban tobzódott.

-Poe, ez baromság! Ha megtudják, repülünk az Ellenállástól. Hova fogsz menni ezek után?

-Figyelj cimbora, ha nem akarsz segíteni, felejtsd el az egészet.

-Tudod te, kit akarsz kiszabadítani?-kérdezte Finn fennakadva a terven.

-Egy apát, aki nem ölt meg egy ellenállót sem a lánya kedvéért. Én elhiszem Madnek, hogy megváltozott. Az Ellenállásnak azt kell tennie, ami helyes, nem pedig amit a tábornok mond!

-Ezt tudod jól, hogy nem így megy-sóhajtotta a férfi-Rendben! Segítek. A jószivem visz majd sírba...-morgolódott Finn.

-Kösz haver!-boxolta vállba a pilóta, majd a kislány felé fordult.-A terv a következő. Finn, te leállsz beszélgetni az őrrel, úgyis nagy dumás vagy, én pedig bemegyek Renért. Madelyse, te pedig velem maradsz.

A kislány bólintott, de a sötétbőrű bűntársuk értetlenül pillantott rájuk.

-Poe, ez életed legpocsékabb terve. Szerinted Madyt csak úgy beengedik, aztán pedig kézenfogva kisétáltok a galaxis egyik legrettegettebb harcosával? Felejtsétek el!

A pilóta vállat volt.

-Majd...a helyzet adja.

xxx

Finn a megbeszéltek szerint cselekedett. Teljesen értelmetlen dolgokról kezdett el hadoválni az őrnek, miközpen Poe-ék bementek.

-Ahh, kedves...-itt elakadt egy kicsit.-hagyjuk! Ugye milyen szép napunk van? Ön nem szeretne ebben a csodálatos időben ebédelni?

Az őr, aki nem ember volt, de Finn nem ismerte a faját, csak unottan bámult a férfira. Amikor Poe áthaladt a bejáraton akkor mozdult meg egyedül, egy biccentés erejéig.

A pilóta lendületes léptekkel haladt a folyosón, ami jobbra-balra kanyargott, majd egyszer csak megállt. Egy külső szemlélő nem is érthette volna, hogy miért, de szerencsére nem látta őt senki sem. A plafon felé fordult, és felnyújtotta mind a két kezét. Óramű pontossággal érkezett meg Madelyse, akit szépen leemelt onnan. A ruhája kicsit koszos lett, ugyanis a szellőzőn keresztül érkezett.

A bejáratnál még mindig Finn beszélgetett az ismeretlen őrrel.

-Most gondoljon bele, milyen lehetett így élniük az ewok maciknak? Milyen sors az ilyen!?-kérdezte drámaian, s ökölbe szorított kézzel ütött a falba egyet, hogy kimutassa felháborodását.

Egyszer csak csörgésre lettek figyelmesek, s mindketten a hang irányába néztek, amikor BB-8 robogott be teljes sebességgel, át a folyosón, egyenesen a gazdája után.

-Mondja kedves, hol is tartottam?-mosolyodott el Finn kínosan a nőre.

A droid eközben hihetetlen sebességgel érkezett meg, s hirtelen megállt. Poe az egyik zárkára mutatott, amit BB-8 egy kis babrálás után ügyesen ki tudott nyitni.

Madelyse lépett be először. Sötét volt, de ki tudta venni Kylo alakját. A hátát a falnak támasztva, az egyik lábát felhúva pihent.

-Itt vagyok!-rohant oda a kislány és szorosan megölelte.

A harcos Madelyse haját simítva szorította magához a csöpp gyermeket. Végül Poe is belépett. Mikor a kislány elengedte az apját, a pilóta megköszörülte a torkát.

-Ha a barátod nem is, de az ellenséges sem vagyok többé-nyújtotta a kezét a harcosnak.

Kylo tekintete egy kicsit elidőzött a pilótán. Végül mivel rájött, hogy egyedül nem tudna talpraállni, bizalmatlanul és kimérten, de odanyújtotta a kezét, mire Poe segített neki felállni.

-Mi már találkoztunk-jegyezte meg Kylo.-Te vagy a pilóta, aki megszökött FN-2187-el. Miért segítesz?

-Madelyse miatt.

-Siessetek!-szólt rájuk a kislány, mire észbekapott mind a két férfi és a kijárat felé vették az irányt. Kylo nehézkesen ugyan, de próbált sietni.

A bejáratnál Finn még mindig beszélt.

-Aztán BUMM! felrobbant-magyarázott, s a kezével mutogatott közben.

-Elég lesz, haver!-noszogatta a pilóta.

A nő amint észrevette Kylot, a pultján belül lenyomott egy gombot, de mielőtt még bármi mást tehetett volna, Madelyse elhúzta előtte a kezét.

-Ülj le és maradj nyugton!

A kékbőrű őrkapitány leült az ülésére és csak nézett maga elé.
Kylo szemében egy pillanatra büszkeség csillant meg.

-Szerzek nektek egy gépet, és elmehettek innen-mondta Poe.

-Ki volt ez a nő?-nézett vissza Finn.

-Egy gossam-felelte a pilóta.

-Nem volt valami beszédes-húzta el a száját a férfi.

-Mivel néma, nem sok esély van arra, hogy filozófikus beszélgetést folytassatok.

Finn inkább Poe közelében maradt, mert tartott Kylotól, és nem is mert hozzászólni.

Amikor balra kanyarodtak volna, hirtelen egy csuklyás alakot találtak maguk előtt. Poe hátrált egyet, és a jobb kezét oldalra kitartva a többieket is erre ösztökélte.

Az idegen mögött még három fegyveres ellenalló várakozott. Egyszer csak az ismeretlen felfedte kilétét.

-Leia?-kérdezte Poe, mintha kísértetet látott volna.

-Csak nem hitte, hogy valóban meghaltam? Erről még beszélünk. Ön viszont a tábornok parancsát megszegve...-kezdett bele az idős hölgy, majd meglátta a fiát a pilóta válla felett. Poe és Finn csendben kiléptek oldalra.

Leia szeme megtelt könnyel, amikor megpillantotta annyi év után az egyetlen fiát. Kylo sebesülten és magát gyengének érezve állt meg az anyja előtt. Egy ideig szóltak egy szót sem.

-Fiam...-suttogta végül a tábornok.

Kylo a lelke mélyén megbocsátott már neki, de még nem volt kész erre a találkozásra. Madelyse csendben figyelte az idős nő arcát, aki látta, hogy a fia bármit megtenne a kislányért. Olyan közel álltak egymáshoz, mintha Madelyse többet el sem akarna jönni édesapja közeléből. Ez megnyugvás volt neki.

-Mennetek kell, melőtt észrevennék. Siessetek!-mondta valamivel hangosabban a hölgy, majd Poera nézett.-Vigye őket a hangárhoz!

A pilóta bólintott majd gyors léptekkel újra útnak indult.

Kylo még mindig meredten bámult az édesanyjára.

-Bocsáss meg, fiam.

A harcos nyelt egyet, és bólintott. Mennie kellett. Nem késlekedhetett tovább.

-Köszönöm-suttogta. Madelyse egy ölelés erejéig lemaradt, majd az édesapja után szaladt. Kylo a fogait összeszorítva felemelte a kislányt, s úgy indult a többiek után. Nem akart visszafordulni, vagy inkább... nem tudott.

Viszonylag hamar a hangárhoz értek, ahol Kylo a saját TIE vadásza felé akart indulni, de Poe utána szólt.

-Ne azzal! Van egy sokkal alkalmasabb.

A harcos megfordult, s arra nézett, amerre a pilóta is. Az Ezeréves Sólyom felé. Hirtelen újra látta magaelőtt az apját, akit ő maga szúrt le, és taszított a mélybe, de emellett sok más emlékkép is felmerült a Sólyomról.

Madelyse leszállt a földre, s újból megölelte a pilótát, hiszen eljött a búcsúzás ideje. Poe után Finn következett, s legbelül sajnálta, hogy Leiával már nem találkozhat.

Végül Kylo is feléjük fordult.

-Köszönöm-mondta ki, s furcsálta is, hogy nem esik nehezére.

-Vigyázz Madelysere!

A harcos bólintott, majd a Sólyom felé fordult. Madelyse mellé lépett, és úgy mint az első alkalommal, lassan megfogta édesapja bőrkesztyűvel fedett kezét. Kylo lepillantott a lányára, majd együtt felsétáltak a rámpán, ami lassan bezárult mögöttük.

A két lent álló férfi némán nézte apját és lányát, majd lassan Leia is csatlakozott hozzájuk.

-Poe, mivel a fiamról és az unokámról van szó, elnézem ezt a kihágását.

Ezalatt a Sólyom lassan felemelkedett, és elhagyta az Ellenállás támaszpontját.

-Köszönöm tábornok.

-És lefokozom-mosolyodott el a hölgy, és azzal ott is hagyta őket.

A pilóta értetlenül nézett körbe, Finn pedig csak nevetett rajta.

-Lassan nem lehet lejjebb fokozni, Poe.

Erre már neki is muszáj volt nevetnie, majd együtt hagyták ott a hangárt.

xxx

-Most hova fogunk menni, apa?-kérdezte Madelyse a másodpilóta ülésre huppanva.

-Még nem tudom, de a lényeg itt van.

-Az Erő?

A férfi elmosolyodott.

-Nem-csóválta meg a fejét.-Te.

***

Mit gondoltok, legyen folytatása? Ha örülnétek neki, akkor nyugdotan írjátok meg, mert én szívesen továbbírom, ha van rá igény.

*****
Az Erő legyen veletek!

*****