Kylo minden éjjel visszaálmodta azt a borzalmas estét, amikor megtette, amire addig nem volt képes. Megölte a kislánya anyját.

Igen, ahogy telt az idő, a harcos megtanult Madelysere saját gyermekeként tekinteni. Először csak leszármazottként, később alakult ki, hogy Madelyse Kylo szemében úgymond hercegnővé vált. Az ő kis hercegnőjévé.

Nem sokkal korábban, egy reggel a kislány nem akart kijönni a fürdőszobából. Két év eltelt, hatévesen pedig illik az embernek tudni felöltözni. Kylo furcsállotta is, hogy Madelyse olyan sokat késik, ezért benyitott hozzá.

-Hogy lehet idebenn ennyi időt tölteni?-morogta halkan.

Madelyse a tükör előtt állt készen, felöltözve, mégsem mozdult. Csalódottan meredt a képére.

-Nem gondolod, hogy a gyakorlás valamivel fontosabb lenne ennél?-kérdezte a férfi, bár inkább kijelentésnek hangzott. Leginkább azt takarta, hogy:
"A csillagokra, Madelyse! Mégis mit művelsz? Az Első Rend harcosa, az én lányom nem töltheti azzal az idejét, hogy magát bámulja! Indulás a gyakorlóterembe!"

-Apa, nem lehetne egyszer, hogy változtatnánk egy kicsit?-nézett fel a kislány kérlelve Kylora, aki halványan felvonta szemöldökét.

-Mire gondosz?

-Tudod... én szeretnék... olyan lányruhákat hordani.

Furcsa talán, de Kyloban akkor tudatosult csak, hogy egy lánya van. Már nem zavarta, ha apának hívja, és ő is saját gyermekeként tekintett rá, de szinte fel sem tűnt neki, hogy Madelyse nap, mint nap fiúruhákat hord.
Erre a reggelre mindig mosolyogva gondoltak vissza.

Évek múltán is többször visszatérő álomként kísértette a harcost Teresa halála. Annyi borzalmat vitt már véghez élete során, annyi fájdalmat és kínt okozott már. Akkor miért nem hagyja nyugodni ez az emlék? Nem bánta meg amit tett. Egy cseppet sem, de mégis...

Reggel Madelyse sehol nem találta Kylot. Mindenütt kereste, de semmi. Úgy döntött, egyedül indul a szokásos délelőtti gyakorlásra, amikor meglátta őt a folyosón.

-Ma nem gyakorlunk-közölte a tényt a harcos.-De ne éld bele magad! Csupán egy napról van szó.

Madelyse nem tudta, hogy mire föl olyan különleges nap a mai, de tetszett neki az ötlet. Kylo mellett haladva elindult a férfivel a hangár felé.

-Miért jöttünk ide?

-Türelem!

-Milyen nap van ma?

-Egy a sok közül.

-Miért válaszolsz ilyen röviden?

-Miért kérdezel ennyit, amikor a válasz előtted áll?-pillantott le a harcos a kiváncsiskodó lánykára, aki  mindvégig őt nézte.

-Ezt hogy érted? Használjam az Erőt?-kérdezte kissé értetlenül. Fáradt volt, előző éjjel nem aludt valami jól, talán ezért ment neki nehezen a gondolkodás aznap. Madelyse gyakran hitte azt az egyszerű dolgokról, hogy valami van a háttérben, pedig sokszor a megoldás egyértelmű.

Kylo finoman megfogta kislánya fejét fekete bőrkesztyűs kezeivek, és saját TIE vadásza felé fordította, amitől mjndössze pár lépésre álltak.

-Használd a szemed!

Madelyse felsikkantott örömében.

-Bele ülhetek? Ugye bele ülhetek, kérleeek!-kérdezte, s könyörögve fürkészte kék szemeivel az apját.

-Mit gondolsz, miért jöttünk ide? Boldog... megkerülésed napját!

-Megkerülésem?

-Három éve élsz itt. Gondoltam ez egy elég jó indok arra, hogy repüljünk egyet-jelent meg egy sejtelmes mosoly Kylo arcán.

Madelyse azonnal széttárta a karját, s szorosan megölelte Kylot, aki csak megsimította a kislány fejét. A hosszan tartó pillanat után a kislány néhányszor körbefutkosott a gép körül, majd indulásra készen várta apja oktatását a TIE vadászról.

Végül Madelyse hátraült, Kylo pedig előre, majd beindította a gépet, és kirepültek a hangárból.

Madelysenek eszébe jutott az első repülése. Boldogan ült Kylo mögött, hiszen a saját apjával élhette át újra ezt az élményt.

Fél óra múlva Madelyse törte meg a csendet.

-Majd csak figyelj, én leszek a galaxis második legjobb pilótája!

-Beéred ennyivel? Miért nem akarsz az első lenni?

-Azért, mert az már foglalt-mosolyodott el nosztalgikusan a kislány.

Kylo hirtelen irányt változtatott, minek következtében Mady majdnem kiesett az üléséből.

-A bukott Birodalomra!-morogta Kylo, s közben Madelyse is rájött, hogy mi az oka a férfi haragjának.

X-szárnyúak. Legalább nyolc gép, de nem támadtak, hanem terelték őket.

-Apa, ne lőj! Kérlek! Náluk nőttem fel, nem fognak bántani!

Kylonak az ujja továbbra is tüzelésre készen a gombon maradt, de egyenlőre nem nyomta meg. Még nem...