Valaki váratlanul állított be Kylo Ren saját, személyes szobájába. Vajon ki lehet az a könnyelmű szerencsétlen, aki képes őt zaklatni? Korábban sosem vetemedett egyik tiszt sem hasonló dolgokra, Madelyse úgy tűnik ezen a téren is meghozta a változást.

A kislány értetlenül nézett fel az apjára. Ebben a megvilágításban fedezte fel Kylo csak igazán, hogy milyen szép vonásai vannak, és hogy mennyire hasonlít a szájának az íve az édesanyjáéra.

-Feküdj le, majd érkezem!-szólalt meg végül a harcos.

Madelyse szeme felcsillant e kijelentés hallatán. Hogy ő ott? Mármint, ezt szabad neki? Idáig mindig úgy kellett beosonnia a szobába, most pedig egyszerűen megengedik neki?

-Komolyan?

-Nem fogom megismételni. De igyekezz, nehogy meggondoljam magam! Most ha lehet ne legyen oda minden a fürdőben...-figyelmeztette Kylo a lányát, a hangjában pedig játékos fenyegetést lehetett észlelni. Ha eddig nem is létezett ilyen, a harcos teremtett valamit a szokásos rombolás helyett.

Madelyse mosolyogva bólintott, majd tovább lapozgatta a könyvet. Kylo remélte, hogy nem fog ismét eluralkodni a káosz mire visszatér. Felvette az asztalról a maszkját és magára illesztette.

Az ajtóban egy magasabb rangú rohamosztagos várakozott. Mikor Kylo kilépett, kihúzta magát és üdvözölte a felettesét.

-Uram, van egy fogjunk a lázadóktól.

-Hogyan kapták el?-érkezett a kérdés szinte azonnal, torzított hangon.

-Nekem csak az a feladatom, hogy értesítsem önt, uram. Az ellenállót éppen most hozzák fel a vallatóba.

Kylo minden egyéb hozzáfűznivaló nélkül hagyta a háta mögött a katonát, majd azonnal az említett helyhez sietett. Sok kérdés merült fel benne. Egy lázadót? Egyetlen egyet? Hogy lehetséges ez, amikor az utóbbi napokban nem kezdeményeztek semmi erőszakos támadást. Ez felettébb különös volt a férfi számára, és semmi jót nem jósolt a dolognak.

Mikor odaért a székbe egy különleges ember volt rögzítve.

-Teresa...-suttogta Kylo úgy, hogy a maszkján ne hallatszódjon keresztül.

A nő lehajtott fejjel dőlt neki a támlának, majd felemelte a fejét a harcoshoz. Azt remélte szembenézhet vele, de ezt a gondolatot Kylo óvintézkedése meghiúsította.

-Nem véletlenül fogtak el a katonáim-mondta Kylo érzelemmentes hangon.

Teresa nem válaszolt, némán meredt maga elé. A szemében csak a mély megvetés jeleit lehetett látni. Végül fél perc hallgatás után ő törte meg a csendet.

-Hol van a lányom?

-Nem úgy tűnik, hogy előnyben lennél. Miért kellene válaszolnom?

-Ezt még neked is meg kell értened. Ő az én lányom is!-nézett segélykérően a maszkra, azon belül pedig próbáta Kylot meghatni. A szemének a helyét kereste, hogy minél nagyobb befolyást gyakorolhasson a harcosra.-Hadd láthassam! Kérlek!

Kylo levette a maszkját, és a bal kezében tartva közelebb lépett a nőhöz, aki azt hitte, hogy sikerrel járt. A harcos csak akkor állt meg, amikor egész közel ért Teresahoz.

-Ha tudnád, hányan könyörögtek kegyelemért, és ezek közül hányan élték túl! Több bolygót igáztam le, mint ahányat el tudsz képzelni, és mindenhol kértek, hogy ne tegyem. Ha megkönyörültem volna az egyikükön is, hova lenne a tisztelet?

-Egy szörnyeteg vagy!-kiabálta Teresa, és közben zokogott. Kylo hátralépett, és céltudatosan pillantott a zokogó nőre.

-Igen, az vagyok.

-Ren!-kiáltotta Hux tábornok nem messze állva tőlük.

Kylo a tábornokhoz fordult, aki azonnal elárasztotta őt a vádaskodásaival és a nagyképű gondolataival.

-Mit gondol, betelepíti az egész családot!?

-Önnek ehhez semmi köze.

-De, igenis van! Mit gondol, ki lesz a legközelebbi Legfőbb vezérünk? Valakinek a kuzinja? Vagy majd szociális alapon lesz a választás?

Kylo a tábornok felé nyújtotta a kezét és a torkát kezdte szorítani. Hux a nyakához kapott és az utolsó tüdejében levő levegővel kinyögte:

-Vigyázon Ren, gondolja meg mit csinál!

A harcos leeresztette a kezét, a tábornok pedig csak úgy kapkodta a levegőt. Úgy tűnt, hogy az önbecsülése nem hagyhatta, hogy földre rogyjon, így a falba kapaszkodva, de állva maradt.

Kylo és Hux amikor ezt a beszélgetést folytatták, valamelyest odébb mentek Teresától, mert egyikük sem akarta, hogy lássa a viszályt köztük. Egy mocskos lázadónak semmi köze hozzá.

Ezek után Kylo visszament a székhez, ahol a nőt tartották, de az üres volt. Előrántotta a fénykardját, akitálta, és dühében szabályosan szétvágta vele a széket.

Zihálva, őrjöngve hagyta abba, majd amikor meghallotta egy rohamosztagos lépteit, kinyújtotta felé a karját, és a szerencsétlen katonát önkéntelenül is odahúzta magához az Erővel.

-Hol van a lány!?-ordibálta.

-Uram azt mondta nekem, hogy ön kérette őt a szobájába-felelte a rohamosztagos bizonytalanul, és eközben minden tagja remegett.

-És te erre elengedted, igaz?-váltott hangnemet a harcos. Valamivel nyugodtabbnak tűnt.

-Én...nem, vagyis igen-habogta.

Kylo erre a még mindig aktivált vörösfényű kardjával mellkason szúrta a katonát. A lézer a rohamosztagos hátán túl bukkant elő ismét, majd Ren kirántotta, és inaktiválta a fegyvert. A katona élettelenül rogyott a földre, a harcos pedig azonnal megindult öles léptekkel. Tudta, hogy hova kell mennie, nem késlekedhetett. Most érezte csak igazán, hogy mennyire is tud gyűlölni.