- Nos, akkor most mi legyen? Én nem látok itt egy titánt sem - nézett körbe Sarah.

- Induljunk el valamerre - vont vállat Joan. - Tuti, hogy látni fogunk egyet legalább.

- Szerintem nem jó ötlet távol menni a falaktól.

- Ne aggódj már annyira, Sarah! - legyintett Bethany. - Minden csúcs lesz.

- Hát azt kétlem - motyogta a lány. - Akkor merre szeretnétek menni?

- Menjünk egyenesen - tanácsolta Joan.

- Vagyis messze a falaktól.

- Miért aggódsz ennyire? - kérdezte Joan.

- Mert titánokról van szó.

- Félsz tőlük?

- Szerinted? Öt éves vagyok, ahogy ti is. Egyáltalán honnan veszed olyan biztosra, hogy nem lesz semmi bajunk?

- Tudod jól hogy ki az anyám.

- Szóval ezt azért csinálod, hogy lejöjjön hozzád?

- Erre eddig nem gondoltam. Amúgy meg nem.

- Akkor hogy jön ide az anyád?

- Ez engem is érdekelne - bólintott Bethany.

- Mivel örököltem tőle a Kék Fényt semmi bajunk nem eshet.

- Ez mind szép és jó, de honnan vagy benne olyan biztos, hogy örökölted ezt a képességét.

- Onnan, hogy erős vagyok. Én vagyok a valaha volt legerősebb ötéves. És én leszek a világon a legerősebb.

Nem tetszik ez nekem. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.

- A világon a legerősebb? - döbbent le Bethany.

- Igen. Miért?

- Miért akarsz te lenni a legerősebb? - pontosított a lány.

- Mert akkor nem kellesz mástól félnem.

- Mitől félsz? - kérdezte Sarah.

- Attól, hogy egyszer apa meghal, és egyedül maradok.

- Te is tudod, hogy a Kék Fény nem hozza vissza a halottakat - sóhajtott Sarah. - Az anyád sem azt használja, hogyha egy embert feltámaszt. Ez és a Kék Fény az két külön képesség.

- Akkor majd megkérem az anyámat, hogy tegye meg.

- Azt csak akkor szokta, ha nagyon komoly oka van rá. Talán akkor, ha az emberek között kitörne a háború.

- Ne beszélj úgy, mintha ismernéd az anyámat!

- Én csak azokat mondom, amit te és az apád nekem elmondtatok. Ne haragudj, ezzel nem akartalak megbántani.

- Hagyjuk a témát! - motyogta Joan.

Úgysem fogja egyikük sem megérteni, hogy milyen amikor nincs mellettem az anyám.

- Lehetnél megértőbb is vele - suttogta Bethany.

- Én csak jót akarok neki, hogy ne akkor koppanjon, amikor rájön, hogy nem úgy fognak a dolgok történni, ahogy azt ő akarja.

- Tudom, csak ezt így nem váratlanul kellett volna mondanod. Te is tudod, hogy milyen nehéz neki.

- Igen, és ezért nem akarom, hogy akkor kelljen csalódnia.

- Miért akarod elvenni tőle a reményét?

- Miért akarod, hogy hiába reménykedjen?

- Fejezzétek be! Mindent hallok.

Miért viselkedik Bethany úgy, mintha lenne értelme Joannak reménykednie, amikor egy ilyen világban élünk? Az eszükbe sem jut, hogy a titánok miatt bármikor meghalhatunk? Inkább azzal kéne foglalkozni, hogy egy ilyen lény se legyen. De hogyan? Valószínűleg sehogy. Ez a kegyetlen valóság.

Ekkor hatalmas lábdobogást hallottak maguk mögül. Hátranézve egy kétméteres titánt láttak.

- Nos, most remélem elégedettek vagytok. Titáneledelként fogjuk végezni.

- Nem is olyan ilyesztő - rázta meg a fejét Bethany.

- Szerintem cuki.

- Nem ijesztő? Cuki? Akkor menjetek el vele gyertyafényes vacsorára! Biztosan jó szerelmi háromszög ldsz belőletek.

Ezek ketten megkattantak. Lehet mindig is azok voltak.

- Azért nem jönnék velük össze - rázta meg a fejét Joan.

- Én sem.

- Akkor futás - ragadta meg a két lány kezét Sarah, majd elrohant velük a titán elől.

Még messzebb leszünk a falaktól. Csúcs.

Ekkor a három lány észrevett maguk előtt egy ötméteres rendellenes titánt, ami cikk-cakkban rohant feléjük.

Szuper. Ez egy kattant titán. Mégis mi a fenének jöttem velük?

- Kár, hogy nem barátkozhatunk velük össze - sóhajtott Joan.

- Egyetértek - bólintott Bethany.

Most már tudom. Nélkülem meghalnának.

- Mind itt fogunk meghalni. Remélem most elégedettek vagytok.

- Teljesen.

- Micsoda öröm. Nem akarjátok véletlenül közelebbröl megnézni a fogsoraikat?

- Ez egy jó ötlet - csillant fel a két lány szeme.

- Felejtsétek el!

A világ nem látott még két ilyen idiótát.

Sarah elkezdte maga után húzni a két lányt, miután a két titán közel ért hozzájuk. Amint megfelelő volt a távolság jobbrarántotta a két lányt. A titánok pedig lefejelték egymást.

Sarah ekkor észrevett egy barlangot és afelé kezdett el rohanni.

Remélem oda nem fognak követni minket.

A három lány befutott a barlangba, majd Sarah befutott velük egy nagy szikla mögé.

- Megvárjuk amíg tiszta a terep és visszafutunk a falakhoz!

A két lány már kezdte volna az ellenkezést, de Sarah előbb szólalt meg.

- Nincs ellenvetés! Eleget láttunk.

- De...

- Arra nem gondoltok, hogy a szüleink halálra aggódják magukat miattunk?

A két lány felsóhajtott.

- Jó, ebben igazad van - mondta Joan.

- Igen, már biztosan idegesek.

- Főleg ha már megtalalták a levelemet.

- Milyen levelet? - kérdezte egyszerre a két lány.

- Nem inni mentem haza, hanem írtam egy levelet, hogy majd ha hazaérnek megtalálják és leállítsanak minket. Csak sajnos nem vették észre időben.

- Ez nem volt szép tőled! - mondta mérgesen Joan.

- Elárultál minket!

- Hangosabbak nem tudtok lenni? A titánok még nem találtak meg minket. Talán ha egy kicsit hangosabbak vagytok szerencsénk lesz, és titánkaja lesz belőlünk.

- Még te vagy megsértődve? - kérdezte Joan.

- Igazatok van. Még nem hallott meg minket az összes titán a környéken.

- Túlaggódod a dolgokat - legyintett Bethany.

- Igazatok van. Fogalmam sincs miért aggódok - forgatta meg a szemeit Sarah.

- Mi sem - mondta egyszerre a két lány.

Sarah pár másodperc múlva felsóhajtott.

- Éhes vagyok.

- Mégcsak reggel tíz óra lehet - mondta értetlenül Bethany.

- Akkor is éhes vagyok.

- Mindig éhes vagy - kuncogott Joan.

Pár másodperc múlva lépteket hallottak.

- Gratulálok nektek - suttogta dühösen Sarah.

- Csak titánokról van szó - értetlenkedett Joan. Bethany helyeslően bólintott.

- Igazatok van. Csak ici-pici cuki titánokról van szó. Vendégeljük is meg őket a falakon belül egy ebédre.

- Olyan negatív vagy - sóhajtott Joan.

- Vajon miért?

Ekkor egy árnyék borult rájuk. Ők erre felemelték a fejüket. Az a kétméteres titán állt felettük, amelyiket először észrevették.

- Akkor most mi legyen, nagyokos? - fordult Joan Sarah felé.

- Csak nem beijedtetek?

- Egy kicsit sem.

- Sejtettem. Amúgy azt tesszük amit eddig is. Futunk.

A titán közben a jobb kezével feléjük nyúlt, de ők elfutottak mellette kifelé a barlangból. Sarah visszanézett rá.

Még jó, hogy nehezen tud mozogni a barlangban, különben nekünk annyi lenne.

Amint kiértek a barlangból és elkezdtek a fal felé rohanni azt látták, hogy újra szembejön velül a cikk-cakkban futó rendellenes.

Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

Amikor a titán le akart nyúlni Joanért, de a lány előrecsúsztatta a bal lábát, és átcsúszott a titán alatt.

A három lány arra lett figyelmes, hogy elszakadtak egymástól, miközben egyre több titán indult el feléjük. Ekkor azt is észrevették, hogy eltévedtek.

Joan, Bethany és Sarah amikor ezt realizálták ugyanarra gondoltak.

Hol vagyok? És hol vannak a többiek?