A megbeszélés végén Gabriel még ennyit intézett az emberekhez.

- Ha nem lesz hajlandó megölni, és úgy dönt, hogy melléáll, akkor végezni kell vele.

- Kinek kell megölnie? - kérdezte Ben.

Gabriel Sarahra nézett.

- Nem örülök neki, hogy ezt kell mondanom, de Sarah gyermekének, vagy leszármazottjának kell megtennie. Hiszen addigra jól fogja ismerni.

Mibe keveredtem? - nézett maga elé Sarah.

- Sarah, fontos, hogy csak a férjednek beszélhetsz majd erről.

Akkor ezt egy időre megúsztam.

- Jó, most mindenki elmehet.

Az ajtóban Sarah az akkor kilépő Megan felé fordult.

- Köszönöm, hogy kiállt mellettem.

- Szívesen. Tudja, nekem is van egy fiam és egy lányom. Így nem szívesen ültem volna ölbetett kézzel, amíg megölnek egy gyermeket. De nagyobb részt a saját gyermekeim biztonsága miatt tettem.

- Ez érthető.

- Minden jót. Viszlát!

- Magának is. Viszlát!

Ideje nekem is mennem.

Sarah a gyerekkel a karjában elindult ki a kastélyból.

Mégis hogy jutottak ők idáig? Erre egyszerűen nincs ésszerű magyarázat.

Mire Sarah hazaért már hajnali négy volt. Úgy döntött, hogy hagyja a takarítást, és inkább lefekteti a kislányt, hogy az tudjon végre aludni. Ezzel csak egy probléma volt.

- Ebben a házban nincs gyereknek való ágy. Hova tegyelek?

Lilianne csak álmosan nézett rá.

- Mindegy. Ma alszol mellettem, holnap pedig veszek neked egy kiságyat.

Egyiküknek sem kellett pár percnél több, hogy elaludjanak.

Másnap reggel Sarah magával vitte a kislányt a piacra.

- Helló, Sarah! Hát ő kicsoda? - nézett Liliannere kíváncsian Lola.

- Az erdőben találtam tegnap. Egy papírra az volt írva, hogy Lilianne a neve.

- Nagyon aranyos - lelkendezett Lisa.

- Tényleg. Hol voltál tegnap? - kérdezte Lola.

- Fejfájásom volt. Inkább otthon maradtam.

- Értem. Már jobban vagy.

- Igen. Délutánra el is múlt.

- Akkor jó.

- Akkor már van egy gyereketek Michaelel - vigyorgott Lisa.

- Milyen gyerek? - hallották meg mögülük Michael hangját.

- Ő Lilianne. Tegnap találtam az erdőben.

Michael összeborzolta a kislány haját.

- Nézzenek oda! Te aztán nagyon aranyos kislány vagy. Nem volt eszénél az, aki eldobott magától téged.

Ez teljesen igaz.

- Michael, sok dolgod van még ma? - kérdezte hirtelen Sarah.

- Nem. Már az összes húst kiszállítottam az árusokhoz.

- Akkor tudnál segíteni nekem?

- Persze. Miről van szó?

- Van néhány dolog amit meg kéne vennem Liliannenek. Volt néhány dolog mellette, de sokminden hiányzik. Be tudnál vinni Trostba.

- Igen. Ha te ráérsz indulhatunk is.

- Szuper!

Sarah felült a szekér hátuljára, Michael pedig előre és mindketten elindultak.

Az utat hamar megtették, így Sarahnak bőven volt ideje vásárolni. Három óra alatt mindent megvásárolt.

Michael segített neki cipelni a dolgokat.

Jó, hogy elhívtam magammal. Ennyi mindent nem tudnék egyedül hazavinni.

Az otthonában Michael segített neki összeszerelni a kiságyat.

- Köszönöm, hogy segítettél - mondta Sarah az ajtóban Michael távozásakor.

- Ugyan! Ez semmiség. Szólj, ha bármire szükséged van.

- Rendben. Mégegyszer köszönöm. Szia.

- Szia.

Sarah becsukta az ajtót. Ezt követően elment zuhanyozni, majd lefeküdt az ágyába, hogy elaludjon. Elalvás előtt az utolsó gondolata négy szó volt.

Innentől kezdve minden megváltozik.

Öt évvel később

A hat éves Lilianne az udvaron játszott a négy éves Liával.

Ő Sarah és Michael gyermeke volt.

A szüleik mosolyogva nézték őket. Velük volt Lisa és Lola. A nő figyelme Liliannere terelődött.

Eddig egy kicsit sem hasonlít Joanra. Remélem ez így is marad.

- Örülök, hogy Lilianne és Lia így kijönnek - zökkentette ki a gondolataiból Michael Saraht.

- Igen, én is.

- Jól vagy?

- Persze. Miért? - nézett rá zavartan a nő.

- Szokatlanul komoly vagy. Sokszor mintha nem is itt lennél.

- Ez igaz - bólintott Lola.

- Sokszor furcsa vagy - helyeselt Lisa.

Igaz is. Még nem beszéltem neki róla.

- Ez kissé bonyolult.

- Nem értelek - rázta meg a fejét Michael.

- Öt évvel ezelőtt hazudtam nektek.

- Ez furcsa tőled. Miről hazudtál?

- Liliannet nem az erdőben találtam. Hanem egy városból hoztam el a falakon kívülről.

- Hogy micsoda? - sokkolódott le Michael. Ugyanez volt Lisa és Lola reakciója.

- Jól hallottátok.

- Ezt magyarázd el kérlek.

Sarah sóhajtott egyet, majd belefogott a történetbe. Nagyon nem akart erről beszélni, de tudta, hogy előbb-utóbb muszáj lesz elmagyarázni ezt neki. Így kénytelen volt a titánok titkát is elmondani, hogy minden részlet érthető legyen. Bármennyire is nem akarta.

A végén Michael percekig nem szólalt meg.

- Ez most komoly? - döbbent le Michael.

- Igen.

- Azt mondtad, hogy a régi barátaid nem voltak jó emberek, de azt nem, hogy ők eszelős állatok - fogta a fejét Lola.

- Igen, kihagytam néhány részletet - sóhajtott Sarah.

- Elég sok részletet - bólintott Lisa.

- Nekünk miért mondtad el? - kérdezte Lola.

- Mert megérdemlitek, hogy tudjátok.

- Ez igaz.

- Korábban el kellett volna mondanod - nézett rá Michael.

- Tudom. Hibáztam.

- Mindegy. A lényeg, hogy elmondtad.

- Sarah, te ismered azt a nőt. Mennyire hasonlít rá Lilianne? - kérdezte Lisa.

- Nincs hasonlóság közöttük. Joan már ötévesen annyira felelőtlen volt, hogy kirángatott minket a titánok területére. Lilianne meg sehova sem engedi el egyedül Liát. Még a mosdó előtt is várni szokott rá. Nagyon védi őt. És Joannal ellentétben szereti a rendet.

- Akkor jó.

- Hogy tervezed ezt elmondani nekik? És mikor akarod? - kérdezte Lola.

- Úgy a legjobb, ha elmennek a katonaságra. Addig én tanítom őket. Majd ha azt elvégzik akkor akarom elmondani nekik.

- Okos döntés.

- És mit gondoltál? Hova csatlakozzanak utána? - kérdezte Michael.

- Ez az ő döntésük, de remélem, hogy a Katonai Rendőrséghez. Ott a legbiztonságosabb.

- Ez igaz. Legalább végre valakik dolgoznának ott - vigyorgott Lisa.

- Igaz - nevetett Sarah.

Lilianne észrevette, hogy Lia elindul az erdőbe.

- Te meg hova mész? - futott oda a kisebbikhez.

- Nem tudom. Csak úgy elindultam valamerre.

- Ez rossz döntés.

- Dehogy. Nem akarok messzire menni.

- Nem is fogsz.

- Ha velem jóssz akkor mehetek? - kérdezte reménykedve Lia.

Lilianne pár másodpercig elgondolkozott.

- De a közelben maradunk.

- Hurrá!

A két kislány elindult a fák közé. Lilianne nem volt hajlandó elengedni Lia kezét.

Egy mis patak alján megláttak egy éjkék követ.

- Lemehetek érte? - kérdezte reménykedve Lia.

- Nem. Veszéjes lehet.

- Ugyan! Magasabb vagyok a víznél. Es nem is folyik.

Az idősebb felsóhajtott.

- Tudod mit? Kiszedem én neked.

- Oké.

Lilianne belemászott a patakba és felvette a kék követ.

Amint kimászott Lia felé fordult.

- Akkor mostmár hazamehetünk?

- Igen.

Megfogták egymás kezét, majd elindultak. Pár perc alatt haza is értek.

Sarahék döbbenten néztek Liliannere.

- Mi történt veled? - rohant oda hozzá Sarah.

- Bemásztam a patakba.

- Megmondtuk, hogy kerüljétek el a patakot - nézett rájuk szigorúan Michael.

- De még én is nagyobb vagyok nála és nem is folyik! - nyafogott Lia.

- Erről még beszélünk. Miért mentél bele a patakba? - kérdezte Sarah.

- Ezért - mutatta meg nekik Lia a követ. - Lola néni, csinálsz nekem belőle nyakláncot?

- Persze, de ne hívj néninek. Nem vagyok én öreg.

- Oké.

- Biztos vagy benne? - nézett Lolára vigyorogva Lisa.

- Fogd be!

Lola wlvette Liától a követ.

- Lilianne, menj be és öltözz át! Utána egyetek. Van szendvics a konyhában - mondta Sarah.

- Oké - a két gyerek bement a házba.

- Aranyos gyerekek - mosolyodott el féloldalasan Lisa.

- Igen - bólintott Michael.

- Egy kérdésemre még nem válaszoltál - nézett Lola Sarahra.

- Valóban? És melyik az?

- Hogy hogyan akarod elmondani nekik?

- Van egy naplóm amiben leírok mindent a kezdetektől fogva. Azt fogom odaadni nekik, hogy olvassák el. Majd pedig megkérem Liliannet, hogy ő is tegye ugyanezt, hogy a gyermeke az ő életét is elolvassa.

- Okos döntés. Tehát úgy gondolod, hogy nem ő lesz az Erő Örököse?

- Igen. Van egy olyan érzésem, hogy az ő születése még messze van.