Külső szemszög:

Serena a fája mellett állt, és éppen az utolsó simításokat végezte el rajta, felkészülve a következő időszakra. Igaz, hogy ő döntött úgy, hogy elmegy kipihenni magát, amivel a többi istennek és istennőnek nem is volt gondja, és lesz is aki gondozza a fáját, de attól még hiányozni fog neki. Nyolc éves korában ültette. Különleges egy fa volt, ugyanis hófehér volt az összes gyökere, a törzse, a levelei és a virágai is. Egyszóval páratlan. Nem létezik sehol a világon egy ehhez hasonló.

Fogalma sincs róla, hogy meddig lesz a halandók világában, de már igazán szüksége volt egy kis pihenésre. Megvan neki a képessége, hogy a halottakat támassza fel, így tehát ő kezeli minden elhunyt élőlény lelkét. Ez nem éppen egy könnyű feladat, még számára sem, de sajnos ezt a pihenése alatt sem tudja elkerülni.

Ezenkívül képes a sérülések gyógyítására. Volt már rá példa, hogy végtagvesztett embernek növesztette vissza az elveszett részét akár egy pillanat alatt.

Meg aztán ott volt az a különleges képessége, a Kék Fény, amellyel az ellenfeleivel szokott harcolni. Ezzel akár magát magát is képes megvédeni, de fegyverré is alakítani azt, vagy bármi mássá, amivé akarja. Vagyis bármire képes vele. Ha úgy akarja, akár az Alapító Titánt is le tudná győzni. Tehát egyszerűen fogalmazva nincsen erősebb lény nála az univerzumban. Az istenek és istennők közül is ő a legerősebb.

Serena egy sóhaj kíséretében elfordult szeretett fájától és egy csettintéssel az emberek és óriások világában találta magát. Egy ragyogó mosollyal az arcán véletlenszerűn elindult egyenesen előre. Nem tartott attól, hogy egy óriás felfalja. Könnyedén le tud győzni akár egy sereget is. Így hát nyugodtan haladt előre.

Órákig gyalogolt csodálva a tájat. Ugyan az otthonához nem fogható, de rendkívül szépnek találta ezt is. Tavasz volt, így láthatta a virágba borult fákat. Különösen az almafák tetszettek neki. A fehér virágjaikkal a sajátjára emlékeztették őt.

A levegő is teljesen más volt azzal szemben ahol ő élt. Az otthonáé eléggé földöntúli volt. Az itteni levegő békés, ugyanakkor feszült.

Sokáig szemlélte a körülötte levő tájat mire arra eszmélt fel, hogy egy ötven méter magas falhoz érkezett, ami zárva volt. Bekopogott rajta.

Egy férfi meghallotta ezt, majd másik katonához lépett.

- Mi az?

- Valaki kopogott. Fel tudnál menni a fal tetejére és megnézni, hogy ki az?

- Ha muszáj - kelt fel a nő. - Egyébként ez furcsa. Hogy került valaki a falakon kívülre?

- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét a férfi tanácstalanul.

- Na mindegy. Akkor én léptem.

A nő amint felért a falra már eléggé kívancsi volt. Odalépett a szélére és lenézett. Igazán meglepte az, hogy valóban van ott valaki, ráadásul türelmesen várakozik. Félelem nélkül. Amilyen gyorsan csak tudott lesietett.

- Chris, egy nő van a kapu előtt. Engedjük be őt!

Az ott lévő katonák mindegyike lesokkolódott a hír hallatán.

- Azonnal - mondták egyszerre többen is.

Serenának nem kellett már sokat várnia, hogy beléphessen a kapun.

A jelenlévő férfiakat valósággal megbabonázta a nő szépsége.

- Jó napot! Köszönöm, hogy beengedtek! - üdvözölte az ottlévőket udvariasan.

- Magának is! - lépett előre az a nő, aki korábban a falon észrevette őt. - Jane vagyok. Hogy került a falakon kívülre?

- Nem itt élek.

- Hát akkor hol? - találta meg a hangját a döbbenet hatására Chris.

- Ezt bonyolult elmagyarázni. Hogy is mondjam? Az istenek és istennők világában.

Az emberek szeme elkerekedett.

- Ön egy istennő? - kérdezte egy férfi.

- Igen. Serena vagyok.

Az emberek megjobban megdöbbentek. Nem volt olyan ember, aki ne hallott volna Serena istennőről.

Tiszteletük jeléül meghajoltak előtte.

- Elnézést kérünk a tiszteletlenségünkért! - mondta mindannyiuk nevében Jane.

- Ugyan! Erre semmi szükség. Keljenek fel nyugodtan! - nyugtatta meg őket Serena.

- Kérem, mondja meg, hogyha valamivel a szolgalatára lehetünk! - vette magához a szót egy nő.

- Pihenni jöttem el ebbe a világba. Tudnának mondani egy helyet, ahol meg tudok szállni? - kérdezte kedvesen az istennő.

- Természetesen - mondta Jane. - Chris és én elkísérjük Fritz királyhoz. Őfelsége Önhöz méltó szállással tud szolgálni.

- Igazán hálás vagyok - bólintott Serena.

Egy rövid séta után megláttak egy hintót. Amint a kocsis megtudta, hogy az idegen nő Serena istennő felajánlotta, hogy ingyen elviszi őket.

Este lett mire a királyi palotahoz értek.

A kocsis meghajolt az istennő előtt, majd visszaindult Shiganshinába.

Jane és Chris bekísérték a trónterembe Serena istennőt.

- Őfelsége - hajolt meg a király előtt a két katona.

- Keljetek csak fel! - mosolygott a király, majd az istennő felé fordult. - Hallottam hírét, hogy Serena istennő ide látogatott. Igazán megtisztelő minden ember számára. Megtiszteltetés lenne számunkra, ha a palotában szállna meg. Válassza ki azt a szobát amelyiket csak szeretné.

- Köszönöm! Ez igazán kedves Öntől!

- Ugyan! Ez semmiség - szabadkozott a király. - Érezze magát otthon! Az egyik szobalány elkíséri Önt a szobákhoz. Önök távozhatnak. Bizonyára hosszú napjuk volt. Megérdemlik a pihenést - fordult Jane és Chris felé. A két katona meghajolt, majd elhagyták a tróntermet.

Néhány perc múlva Serena is így tett. Az ajtón kilépve egy fiatal szobalány állt előtte.

- Üdvözlöm! Elizabeth vagyok - hajolt meg az istennő előtt.

- Én Serena. Szólíthatlak Lizának?

- Természetesen. Ahogy Önnek tetszik. Kövessen! Megmutatom a szobákat.

Serena több szobát is végignézett mire kiválasztotta a szamára megfelelőtt. Fehér volt a fala, a padló pedig márvanyból készült. A szobában egy nagy franciaágy volt kék ágynemű szettel felhúzott párnákkal és paplannal. A lepedője hófehér volt. Már ránézésre is nagyon kényelmesnek találta. Az ágya mellett egy asztal volt rajta egy tükörrel, ami előtt a nők fésülködni szoktak. Több dobozban szebbnél szebb ékszereket látott. Meg persze természetesen rengeteg féle smink is volt az asztalon. Az ággyal szembeni falnál egy nagy könyvespolc foglalt helyet. Az ágy mellett egy fotel foglalt helyet. Az ablak két oldalan egy-egy kanapé volt. A szoba közepét egy nagy világoskék szönyeg foglalta el. A szobából nyílt egy fürdő és egy gardrób tele a legszebb ruhakkal. Mégis ami miatt ezt a szobát valasztotta az az ablaknál látható kilátás volt. A palota kertjének legszebb részére lehetett rálatni. Tele volt szebbnél szebb virágokkal, fákkal, egy kis tóval, és egy arany mintázatú szökőkúttal.

- Nagyon jó ízlése van - jegyezte meg Liza.

- Köszönöm! - fordult a fiatal lány felé Serena. - Most elmehetsz. Fiatal vagy még. Pihenj egy kicsit!

- Igazán kedves Öntől - hajolt meg Liza, majd kilépett a szobából és bezárta az ajtót.

Miután Serena lefürdött felvett egy hálóinget amit a gardróbban talált és bebújt az ágyba.

- Pont ahogy gondoltam. Nagyon kényelmes - mondta az istennő.

Serenat szinte azonnal elnyomta az álom.

Másnap reggel az ablakon beszűrődő fényre ébredt. Kiválasztott egy kék, hosszúujjú, földig érő arany fonalakkal díszített selyemruhát és egy fehér cipőt. Ezután megfésülte a haját, majd kisminkelte az arcát, de nem vitte túlzásba.

Fél perccel azután hogy végzett valaki kopogott az ajtaján. Odament és kinyitotta. Egy magas, fekete hajú, kék szemű, enyhén szakállas férfi állt az ajtóban.

A férfi meghajolt előtte.

- Jó reggelt kívanok, Serena istennő! Mark vagyok, Fritz király személyi testőrsegéből. Azért küldtek, hogy elkíséjem Önt az ebédlőbe, és elfogyaszthassa a reggelijét.