Leszálltak a szekérről, majd követték a többieket. Egy nyíltabb területen két épület előtt egy férfi lépett eléjük.

- A cuccaitokat vigyétek be ebbe a két épületbe! A fiúk a jobb, a lányok a balba. Öltözzetek át az egyenruhátokba, majd utána jöjjetek ide vissza!

- Ez tök izgi - súgta Lia a nővérének.

- Csak lepakolunk és átöltözünk.

- Tudom, de akkor is.

A lányok tömegét követve bementek a bal épületbe. Volt ott egy nagy előtér, balra egy nagy fürdő, jobbra pedig egy jó nagy hálószoba.

- Leszünk itt vagy százan - mondta Lilianne.

- És mind elférünk ami fura - csodálkozott Lia.

- Hol szeretnél aludni?

- Bal oldalt fent az utolsó előtti kettő.

- Rendben.

A két lány felvitte oda a dolgait.

- Sziasztok! Szabad ez a két hely? - kérdezte egy hosszú, vörös hajú, kék szemű lány. Szemüveget viselt és fél fejjel alacsonyabb volt Liliannenél.

- Persze - bólintott Lia.

- Én Anna vagyok.

- Én pedig Betty - mondta vidáman egy Liánál kicsivel magasabb, vállig érő, barna hajú, barna szemű lány.

- Én Lilianne, ő pedig a húgom, Lia.

- Helló - intett nekik Lia.

- Gondoltátok volna, hogy ennyien leszünk? - kérdezte Lilianne.

- Én nem - igazította meg a szemüvegét Anna.

Pár perc alatt sikerült átöltözniük.

- Szerintem menjünk mielőtt elkésünk - ajánlotta Lia.

- Akkor lépjünk! - vigyorgott Betty.

A négy lány elindult ki a szobából. A két épület előtt egy nő bemutatta nekik hogyan kell tisztelegni. Ezután átvezették őket egy harmadik épület elé, ahol sorokba állították őket. Lilianne két sorral a húga mögött állt. Egyszercsak egy magas férfi lépett eléjük.

- Ezennel elkezdődik a 32. Kiképző Egység első napja! Én Jonathan Summers vagyok, a parancsnokotok. Jól jegyezzétek meg, hogy nem fogok kesztyűs kézzel bánni veletek, és nem engedem meg akárkinek, hogy elvégezze a katonaságot. Csak azoknak engedem meg, hogy őrizzék a falakban élők épségét, hogy vigyázzanak a falak épségére, és hogy kimenjenek a falakon kívülre többet megtudni a titánokról és megölni őket, akikben megvan az ezekhez szükséges ész, erő és tehetség!

Micsoda szenvedéllyel beszél! - csodálkozott Lia.

Szimpi ember - vigyorgott Betty.

Dögunalom - nézett maga elé Anna.

Túlzásba viszi - figyelte a férfit Lilianne.

A parancsnok elkezdett járni a sorok között. Nem mondott senkinek semmit, csak alaposan megfigyelte az összeset. Mélyen a szemükbe nézett, megkérdezte hogy kik ők és honnan jöttek, majd mondott egy ,,Rendben van,,-t vagy egy ,,Mész a földekre,,-t, és továbbment a következőhöz.

Már elsőre meg tudja állapítani, hogy kik azok, akik el sem tudják kezdeni a kiképzést. Van tapasztalata az biztos - gondolta Lilianne.

Lilianne mellett egy fiú ikerpár nevetve beszélgettek.

- Hangosabban beszél, mint egy papagáj - mondta az, aki Lilianne mellett állt.

- Vagy inkább mint egy csimpánz - vihogott a másik.

- Bajba akartok kerülni? - suttogta döbbente Lilianne.

- Ugyan, mi soha - rázta meg a fejét vigyorogva a mellette álló fiú.

- Ha te mondod.

Mivel ők a harmadik sorban álltak Jonathan pedig tőlük már csak két embernyire járt észrevette, hogy ők beszélgetnek. Mikor hozzájuk ért mindhármójukhoz szólt.

- Remélem jól szórakoztok.

Hárman elhallgattak, kihúzták magukat, a két fiú pedig tovább vigyorgott.

- Te ki vagy és honnan jöttél? - nézett Jonathan a lányra.

- Lilianne Blein Dauperből - nézett a lány a parancsnok szemébe.

Ez az a lány. Joan gyermeke - nézte pislogás nélkül öt Jonathan.

- Rendben van - bólintott végül.

Lilianne ennek hallatán megnyugodott.

- Kik vagytok és honnan jöttetek? - nézett a két fiúra szigorúan.

- Jack Johnson vagyok Ehrmichből - mondta a fiú Lilianne mellett.

- James Johnson szintén Enrmichből - mondta a fiú Jack mellett.

Jonathan pár másodpercig nézte őket.

- Rendben van.

Többen meglepődtek. A két fiú önelégülten elvigyorodott.

Amint a férfi hallótávolságon kívül ért Lilianne a két fiúhoz fordult.

- Hogy lehet titeket megkülönböztetni?

- Jamesnek a nyakabal oldalán van egy halvány anyajegy. De ne mondd el senkinek!

- Akkor nekem miért mondtad el?

- Mert te olyannak tűnsz, akit bele lehet vinni egy balhéba - vigyorgott James.

Minek is jöttem én ide? - gondolkozott el ennek hallatán Lilianne.

- Erről majd még később beszélünk.

- Szuper! - vigyorgott a két fiú.

Teljesen félreértik.

Mire az egésznek vége lett néhányuknak elkezdett fájni a lába.
Jonathan visszament eléjük.

- Ez az épület mögöttem az étkező. Nyugodtan elmehettek átöltözni, aztán jöjjetek vissza vacsoraidőre.

A tömeg elindult vissza a szobájukba. Lilianne még hátranézett azokra akik ottmaradtak.

Végül tizenheten mennek a földekre.

- Jössz, Lilianne? - lépett mellé Lia.

- Persze - bólintott a lány, majd elindultak.

- Annyira örülök, hogy átmentem - mosolygott Lia.

- Jobban szerettem volna ha te a földekre mész.

- Miért? - döbbent le Lia.

- Mert nem akarom, hogy bajod essen.

- Emiatt ne aggódj! Nincs olyan szerencséd, hogy megszabadulj tőlem.

- Akkor jó.

Ekkor léptek be a szobába. Felmentek az ágyukra, és átöltöztek a hétköznapi ruhájukba.

- Mennyi idő múlva lesz vacsora? - kérdezte Betty.

- Tizenöt perc - vont vállat Anna.

- Gyere, Lia! Menjünk, nehogy ne legyen helyünk.

- Oké.

A két lány lemászott a létrán és elindultak ki az épületből.

Az ebédlő nagyobb volt, mint arra számítottak. Három oszlopban volt tizenhét hatfős asztal. Már voltak bent egy jó páran.

- Hova szeretnél ülni? - kérdezte Lilianne.

- Bal oldalt hátulról a harmadikhoz.

- Felőlem. Akkor gyere.

Leültek egymás mellé, és várták, hogy meghozzák a vacsorájukat.

- Te egyáltalán nem vagy izgatott? - kérdezte Lia.

- Te tényleg akartál jönni. Én azt se tudom miért vagyok itt.

- Majd elmondják.

- Ja. Ez igaz.

Öt perccel a vége előtt már majdnem mindenki megérkezett.

- Leülhetek? - kérdezte egy hosszú, szőke hajú, zöld szemű lány. Egy fél fejjel magasabb volt Liánál. Igencsak félénknek tűnt.

- Aha - bólintott Lia.

A lány leült.

- Meredith vagyok. És ti?

- Én Lia, ő pedig Lilianne.

Az említett lány bólintott a vele szemben ülőnek. Vacsorára krumplipürét ettek rántotthússal.

Este, mikor már mindenki bemászott az ágyba Lilianne kinézett az ablakon.

Mégis miért kellett nekem idejönnöm? Ha legalább megmondták volna, akkor megérteném. De ez így furcsa.

Lilianne végül perceken belül elaludt.
Azonban nem pihenhetett sokáig nyugodtan.

Lilianne álmában egy hosszú, fekete hajú nőt látott egy szobában egy kiságy felett. Egy kislány volt benne. Furcsán ismerősnek találta mindkettőt.

- Ma lettél egy éves, Lilianne. Két hét múlva ideér két nő. Az egyikük elvisz téged az otthonába, hogy segítsd a tervemet. És amint visszajössz ide tizenöt évesen akkor meg fogsz halni. Ezzel pedig be fog teljesülni a tervem.

Lilianne szemei villámgyorsan kinyíltak és felült az ágyon.

- Jól vagy? - nézett rá álmosan Lia.

- Teljesen. Aludj csak vissza!

- Rendben - a lány azonnal elaludt.

Végül Lilianne is visszadőlt és magára húzta a takarót.

Ki a fene volt ez a nő? És miért mondta az én nevemet? Miért olyan ismerős mindkettő?

Másnap reggel Lilianne fáradtan ébredt. Az álma után alig tudott visszaaludni.

A reggeli után az ebédlő előtt gyűltek össze. Ott tíz gerendából és fémből álló furcsa szerkezetet pillantottak meg. Megjelent előttük Jonathan Summers.

- Fél éve a Felderítő Egység tagja feltalálta a Háromdimenziós Manőver Felszerelést. Ez ma már elengedhetetlen eszköz annak, aki végig akarja csinálni a katonaságot és csatlakozni a három katonai csoporthoz az egyikből. Ma ezt a két drótkötelet rákapcsoljuk az övetekre, felemelünk és annyi a dolgotok, hogy függőleges helyzetben maradjatok. Ez egy alkalmassági teszt. Akik ezt nem tudják megcsinálni azokat a földekre küldjük. Kezdjünk is hozzá!

Lilianne és Lia figyelték, ahogy a többiek elkezdik a tesztet. Meredith fél perc után már nem billegett.

Betty egy darabig küzdött, de neki is sikerült.

Annának azonnal sikerült elvégeznie a gyakorlatot, amin még Jonathan is csodálkozott.

A Johnson ikreknek is hamar sikerült, így ők elkezdtek össze-vissza pörögni és forogni. Jonathan ezt megunta, és leeresztette őket. Viszont ennek ellenére is lenyűgözte, hogy az ikrek mennyire tehetségesek.

- Amúgy ez megtisztelő - fordult Lia a nővéréhez.

- Mire gondolsz? - zavarodott össze a lány.

- Hogy mi vagyunk az elsők a katonaságon, akik itt tanulhatják a használatát.

- Ebben van valami.

A kadétok fele már megcsinálta a tesztet, amikor ők sorra kerültek.

Liának azonnal sikerült a gyakorlat annak ellenére is, hogy egy kicsit billegett.

Lilianne pár pillanatig ingadozott, mire sikerült megtalálnia az egyensúlyát és egyenesen tartania magát.

Amint leszálltak odamentek egymáshoz.

- Ez furcsa volt - mondta Lilianne.

- Szerintem izgi - lelkendezett Lia.

- Igen, azt hiszem igazad van.

A parancsnok biccentett mindkettejüknek.

- Átmentetek a teszten.