Nem akarok részt venni egy ilyen őrült tervben. Viszont nem hagyhatom ezt figyelmen kívül. Muszáj lesz elmondanom ezt a királynak. Ha nemet mondok biztosan nem enged haza, és megöl. Így nem tudok senkit figyelmeztetni. Azt hiszem tudom mit kell tennem.

- Sarah?

- Elvállalom.

- Örülök neki. És annak is, hogy alaposan átgondoltad. Így nem fogod megváltoztatni a véleményedet. Mindjárt felkel a nap. Ma már ne indulj el. Várd meg a naplementét.

- Rendben.

- Pakold össze Lilianne dolgait.

- Oké. Azok hol vannak?

- Az emelletti szobában jobbra. Vidd magaddal a gyereket is.

- Gyere, Lilianne - vette fel a gyereket Sarah, majd elindult vele el a két nőtől.

Nagyon megkönnyebbült amint kilépett onnan. Elfordult, és bement a kislány szobájába. Betette őt a kiságyba, majd elkezdte egy táskába pakolni a ruháit, meg a babadolgait. Viszont nem fért be minden.

- Ezeket majd pótolom majd otthon. Nos, Lilianne, örülsz, hogy eljöhetsz innen velem? - guggolt le a kislány elé. Ő elkezdte a haját húzgálni. - Ezt igennek veszem.

Eddig nem igen figyelte meg jobban. Rövid, barna haja, és világoskék szeme volt.

Egyáltalán nem hasonlít Joanra. A haja színét eltekintve nagyon hasonlít a nagyapjára. Ha belsőre is olyan nagyszerű ember lesz belőle.

Sarah este készenállt az indulásra Lilianneel.

- Tessék. Ezt vidd magaddal! Tanítsd meg neki használni! - vette le Joan a nyakáról a nyakláncát.

Ez az, ami valójában egy kard.

- Rendben.

Sarah betette a nyakláncot a táskájába.

- Bethany gyermeke majd el fog menni tizennégy év múlva, hogy hírt hozzon, hogy ő-e az Erő Örököse. Ha nem, akkor ez így folytatódik tovább egészen addig, amíg meg nem születik.

- Értem. Akkor mi indulunk.

Sarah amilyen gyorsan csak tudott elindult.

Remélhetőleg nem kellesz többé idejönnöm. Kiráz a hideg ettől a helytől.

Nagyon megkönnyebbült, amint elhagyta a várost. Amint felért a lépcsőn hátrafordult.

- Remélem soha többé nem kell ide visszajönnöm.

Pár perc elteltével megnyugodott, hogy egyre távolabb kerül a várostól.

Ezekre a tettekre már nem mentség az, hogy nem volt kegyes velük az élet. Ha nem akarnának, akkor nem lennének ilyenek. Egy ilyen tettet nem úszhatnak meg. Valahogy meg kell állítanom őket.

- Ne aggódj, Lilianne! Nem fogsz meghalni.

A kislány a jobb kezével megfogta Sarah mutató ujját.

Joan sosem volt szülőnek való, és értékelni sem tudja, hogy az lett.

Sarah hosszú idő múlva elérte Shiganshinát. Az őr nagyon meglepődött, de beengedte őt. A nő felismerte a férfit. A jelenlegi király egyik embere volt.

- Jacob, te hogy kerülsz ide? Miért te őrködsz?

- Odébbküldtem az őrt pihenni egy időre. Fogadnom kell valakit, és a király elé vinnem.

- Kicsodát?

- A War Hammer Titan jelenlegi tulajdonosát. Egy levélben az állt, hogy a neve Megan Tybur.

- Miért jön ő ide? - döbbent le Sarah.

- Elküldték, hogy ellenőrizze hogyan mennek itt a dolgok.

- Vagyis hogy nem-e indítunk háborút.

- Pontosan. Amúgy ki ez a gyerek?

- Lilianne. Azt hiszem őróla is tudnia kell ennek a nőnek.

- Miért? Ki valójában ez a lány?

- Ha ott leszel te is megtudod.

- Értem.

- Kik lesznek ott?

- A király a családjával, a hozzá legközelebb álló emberek, a legfőbb nemesek, a katonai vezetők, politikai befolyással bíró emberek, papok és papnők.

- Tehát akkor csak a legfontosabb emberek.

- Igen. Nemsokára meg kell érkeznie. Ha akarod megvárhatod velem.

- Rendben. Akkor várok. Remélem minnél hamarabb megérkezik, mert nagyon sürgős az ügy.

- Azt látom rajtad.

Tíz perc múlva megjelent a kapunál egy szőke hajú, kék szemű nő.

- Ki maga? - kérdezte Jacob.

- Megan Tybur. A War Hammer Titan birtoklója.

- Tudja ezt valamivel bizonyítani?

- Igen - a nő elővett egy kést, amivel megvágta a tenyerét. A seb azonnal begyógyult.

- Azonnal beengedem.

Jacob elment, majd hamarosan felemelkedett a kapu. Megan pedig besétált rajta. A kapu azonnal leereszkedett. Jacob visszatért az eredeti őrrel.

- Jöjjön velem, hölgyem! Te is, Sarah!

A két nő követte Jacobot, aki elvezette őket a palotába az összegyűlt emberekhez.

- Hölgyeim, uraim, megérkezett Megan Tybur.

- Örülünk, hogy itt van. Te mit szeretnél, Sarah? - nézett a két nőre Gabriel, a király.

- Fontos ügy, de előtte tegyék meg azt, amiért eredetileg idegyűltek.

- Nos, akkor lássunk is hozzá.

Ez eltartott egy darabig. A végén Gabriel Megan felé fordult.

- Mindent rendben talált?

- Igen, minden rendben van. Ennek örülök.

- Rendben van. Akkor, Sarah, mit szeretnél?

Megan indulni készült, amikor is Sarah utána szólt.

- Várjon! Szerintem erről tudnia kell.

A nő kíváncsian visszafordult.

- Valóban? - Megan visszament a helyére, és leült. - Nos, akkor miről van szó?

Sarah felsóhajtott, majd belekezdett a hosszas mesélésbe. Pontosan az lett az emberek reakciója amire számított. Egy-két ember kivételével mindenki nyugtalannak látszott.

- Ennyi lenne - sóhajtott Sarah a történet végén.

- Ez valóban nagy baj - szólalt meg először Megan. Ő egyike volt azoknak, akik meg tudták őrizni a hidegvérüket.

Rajta kívül a királyi pár, és a még csak pár éve megalakult Felderítő Egység első parancsnoka maradt nyugodt.

- A legfontosabb kérdés, hogy mi legyen a gyerekkel - mondta Jonas, a Felderítő Egység parancsnoka.

- Szerintem nyilvánvaló - kezdte az egyik pap. - Meg kell őt ölni.

- Egy gyerekről beszélsz - vette magához a szót Ben, a Helyőrség parancsnoka. - Nem tagadom, hogy én is félek, de ő még csak egy éves.

- Akkor is ez az egyetlen ésszerű döntés - ellenkezett vele Luis, a Katonai Rendőrség parancsnoka.

- Ti most gyerekgyilkosságról beszéltek. Remélem ezt felfogjátok - szólt közbe a király.

- Én sem örülök neki, higyje ezt el, uram, de nincs arra bizonyíték, hogy nem áll az anyja oldalára - sóhajtott Luis.

- Ahogy arra sem, hogy segítené őt - próbált hatni rá Jonas.

- Ennek a gyereknek semmi köze ahhoz, amit az anyja kitalált. Ha Sarah felnevelné úgy, hogy ne olyan legyen, mint Joan, akkor nem kell őt megölni - vágta el a vitát Megan.

- Ez egy jó ötlet. Van valakinek ellenvetése? - kérdezte végül Gabriel. Senki nem mert a királlyal ellenkezni, de attól még voltak olyanok, akik nem helyeselték az ötletet. - Rendben. Sarah, hajlandó vagy elvállani a gyermek felnevelését.

- Igen.

- Akkor térjünk rá a nagyobb problémára. Mit tegyünk Joan ellen? - hozta fel azt a témát Megan, ami mindenkit foglalkoztatott. - Mert abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy az a nő nem maradhat életben.

- Igen, ebben igaza van - bólintott Luis. - De senki nem elég erős, hogy szembeszálljon vele. A király pedig nem mehet el, és a Remegést sem használhatja, mert akkor védtelenek lennénk a titánokkal szemben.

- Igen, ez igaz - bólintott Gabriel. - Viszont akkor is tenni kell valamit ellene.

- De nincs senki, aki elég erős, hogy megölje ezt a nőt - sóhajtott Ben.

- Valakit akkor is találnunk kell - gondolkozott Jonas.

- Van egy valaki - szólalt meg végül Megan.

Sarah tudta, hogy a nő kire gondol.

- Ki az? - kérdezte egy nemes.

- Az Erő Örököse. Azt nem tudni, hogy ez a gyerek lesz-e az, de ha majd egyszer megszületik neki lesz elég ereje hozzá, ha rendesen kiképzik. Főleg azzal a nyaklánccal. Az valószínűleg a kristályomat is darabjaira tudná vágni.

- A gyereket akarod felhasználni? - kérdezte Jonas.

- Nem látok rá más lehetőséget.

- Sajnos én sem - sóhajtott Sarah.

A teremben néhány másodpercig csend volt, majd a király vette magához a szót.

- Mindannyian egyetértünk ebben?

A társaság bólintott.

- Rendben van. Akkor ez eldöntve. Ha megszületik az Erő Örököse, és elég ereje lesz hozzá meg kellesz ölnie Joant.