Lilianne végül átöltözött, felkelt az ágyából, és kiosont az épületből.

- Te meg hova mész? - kérdezte az egyik őr.

- Summers parancsnokkal szeretnék beszélni - mondta Lilianne.

- Gyere velem! Odakísérlek - indult el a másik őr. Lilianne követte őt.

Végül beértek a főépületbe. Lilianne szerencséjére Summers éppen velük szemben jött.

- Elnézést, parancsnok, Blein kadét szeretne Önnel beszélni - mondta az őr.

Jonathan Summers előbb Lilianne-re, majd az őrre nézett vissza.

- Elmehet. Te kövess engem - indult meg visszafelé Jonathan.

Az őr távozott, Lilianne pedig követte ő. Betértek egy olyan szobába, amiben egy asztal volt körülötte székekkel. Summers leült az asztal végére.

Felismerem ezt a szobát. Ide szoktak jönni azok, akiket a parancsnok megszid.

- Foglalj helyet! - intett Summers a székel felé.

Lilianne bizonytalanul leült oda.

- Miről szeretnél velem beszélni?

- Volt három rémálmom. Az első rögtön az első nap. A másik kettő ma este. Amik ezekben elhangzottak eléggé aggasztanak.

Summers közönbösen nézett Lilianne-re, de ez csak a látszat volt.

Normális esetben nem foglalkoznék a kadétok rémálmaival, de ez az eset más. Lilianne nem egy hétköznapi kadét.

- Azért jöttem ide, hogy hátha Ön tud valami magyarázatot adni ezekre az álmokra - tette hozzá Lilianne.

- Az attól függ, hogy mit álmodtál. Meséld el!

Lilianne percek alatt elmondta mind a három álmát.

Ettől tartottam. A tudatalattija olyan erős, hogy visszahozta ezeket a régi emlékeket. Azt hittem, hogy csak később kell majd ezt elmagyarázni, de nem tehetek mást.

- Érti ezt, parancsnok? - kérdezte végül Lilianne.

- Igen - bólintott Jonathan. - Nem nekem, és nem most kéne ezt elmondani neked, de mivel ezeket álmodtad az lesz a legjobb, ha mindent elmagyarázok. Azonban előtte szeretnék leszögezni valamit. Erről senkinek sem beszélhetsz. Ez államtitok.

- Megértettem - bólintott Lilianne.

- Helyes. Gondolom hallottál már Serena istennőről.

Lilianne bólintott.

- Vele kezdődött az egész.

Hosszú időbe telt, mire Jonathan Summers mindent elmondott Lilianne-nek. A lány egész végig nem szólalt meg. Ahogy haladott előre a történet ő egyre jobban elszörnyülködött.

- Ennyi lenne - sóhajtott a végén Jonathan.

- Ez... ugye nem komoly? - suttogta megrettenve Lilianne.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de minden szó, amit mondtam igaz.

- Ezt nem akarom elhinni.

- Azt meg tudom érteni.

- Én nem akarok az lenni - remegett meg Lilianne hangja.

- Az egy éven belül kiderül, hogy az leszel-e, vagy sem - nézett rá Summers.

- Ezt nem tudom elfogadni - suttogta Lilianne.

- Meg tudlak érteni - bólintott Jonathan. - Az anyád egy szörnyeteg.

- Ő nem az anyám - vágta rá Lilianne. - Az anyám Sarah Blein. Engem nem érdekel az a nő. Nem ismerem őt, és nem is akarom megismerni.

- Örülök, hogy ezt mondtad. Most szerintem menj pihenni.

Lilianne felkelt a székről, tisztelgett, majd elindult az ajtó felé. Jonathan Summers azonban utána szólt.

- Ha úgy érzed, hogy valami nyomaszt keress fel engem.

- Rendben van - bólintott Lilianne, majd elhagyta a szobát. Amint becsukta maga mögött az ajtót csak nagyon nehezen sikerült visszatartania a könnyeit.

Amilyen gyorsan csak tudott visszament a szobájába.

Ott amint felért az ágyára rögtön a húgára nézett.

Jobban kell edzenünk, hogy bejussunk a Katonai Rendőrségbe. Más lehetőség nincs, hogy távol tartsam Lia-t attól a nőtől.

Másnap reggel Lilianne feltűnően csendben volt a reggelinél, ami nem kerülte el Lia figyelmét.

- Minden rendben?

- Persze, csak fáradt vagyok.

- Ha te mondod - sóhajtott Lia tudva, hogy a nővére nem mond igazat.

Mit titkolsz előlem?

Nem tudhatja meg. Ő nem keveredhet ebbe bele.

Lilianne olyan sebesen vágta le a titán bábukat, ami még Jonathan-t is meglepte.

Úgy tűnik ösztönző hatással volt rá az, hogy tegnap este mindent elmondtam neki. Bár nem tagadom, hogy túl fiatal, hogy mindezt megtudja. Vajon hogy fogja viselni?

A nap végén mindenki ment a maga dolgára.

- Egész jó voltál - nézett Lucy elismerően Lilianne-re.

- Kösz.

Miért vagy ilyen furcsa reggel óta? - nézett Meredith a lányra.

- És akkor most mi legyen? - nézett Betty Anna-ra. - Mármint azokkal?

- Két hónappal ezelőttről?

- Igen - bólintott Betty.

- Ide úgysem juthatnak be. Nem kell aggódnod.

- Nem azt mondtad, hogy betörhetnek ide?

- Csak próbállak megnyugtatni.

- Kedves tőled.

- Ezt ne mondd gyakran. Legyengítő hangzása van. És én nem vagyok gyenge.

- Tudom.

Ebéd után a pusztakezes harcot gyakorolták.

Lilianne ellenfele Lucy volt. Az utóbbi ügyesebb volt, de Lilianne sem panaszkodhatott.

- Mi ütött beléd? - lépett Lucy az edzés végén a lányhoz.

- Hogy érted?

- Reggel óta más vagy, mint eddig.

- Ó, ez bonyolult. Nem akarok róla beszélni - sóhajtott Lilianne.

- Ahogy akarod. De ha szeretnéd nyugodtan mondd el.

- Rendben - bólintott Lilianne tudva, hogy nem fogja elmondani.

A vacsorán Lilianne szintén csendben volt.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Lia.

- Teljesen.

- Te tudod - sóhajtott Lia.

Miért nem mondja el, hogy mi a baja?

Bárcsak beszélhetnéo neked erről. De nem tudok és nem is akarok. Nem szeretném, hogy emiatt megváltozz. Ez az igazi éned. Így vagy jó. Nem kell ekkora terhet cipelned.

A vacsora végeztével mindenki elhagyta az étkezőt.

Volt akik kint maradtak a kijárási tilalomig, ami este nyolckor volt. Utána volt mindenkinek egy órája fürödni. Kilenckor kötelezően mindenkinek aludnia kellett kivétel nélkül. Lilianne már nyolckor az ágyban volt. A szobában ő mégcsak egyedül volt.

Hogy történhetett ez meg velem? Miért pont velem? Miért én lettem ez a szerencsétlen? Egészen idáig azt hittem, hogy csak egy egyszerű erdei faluban élő lány vagyok, aki egy boldog családban él. Azt hittem, hogy a szüleim csak azért akarták, hogy idejöjjek, hogy biztonságban legyek a titánok elől. Erre mit tudok meg? Egy őrült nő meg akar ölni engem. Mintha én bármikor is az itteniek ellen fordulnék. Soha az életben nem tennék ilyet. Főleg a húgommal. Mit gondolt az a nő? Egyszerűen nem normális. Viszont sok mindent nem értek. Mi az az Alapító Óriás, a War Hammer Titan és a Remegés? Jonatha Summers sem tudja. Mindegy. Nem is ez a lényeg. Meg kell erősödnöm nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Egyszerűen muszáj, ha nem akarok az életem hátralévő részéig olyan lenni, mint ma. Menni fog. Biztos vagyok benne.

Arra eszmélt fel, hogy elkezdenek beszállingózni a kadétok.

Nemsokára a húga is odaért mellé.

- Figyelj! - kezdte Lia. - Tudom, hogy nem akarsz erről beszélni, de remélem, hogy hamarosan jobban leszel.

Lilianne mosolyogva nézett rá.

- Köszönöm. Azt hiszem, hogy jobban vagyok most már.

Lia vigyorogva nézett rá.

- Annak örülök.

Lia számomra a legfontosabb. Érte megéri küzdeni, és kibírni minden nehézséget. Amíg ő jól van addig mindent képes vagyok kibírni.