Ares szemeibe nézve szinte megállt az idő. Hallottam a saját szuszogásom minden levegő vételnél. Olyan közel volt hozzám, hogy ha nem fogta volna a derekam, talán a remegő térdeim feladták volna és összerogyom.

- Játsz velem hobbitka!

- Játszak veled? - ráncoltam össze a homlokom értetlenül - Mégis mit?

- Azt, amit az este folyamán játszottunk. Felelsz, vagy mersz.

- Én nem játszom ilyesmit veled. - mondtam miközben próbáltam kissé el lökni magamtól de Ares erőssebben kezdtett szorítani magához

- Miért? Talán félsz? - Ares hangja rekedt volt és mély. Be kellett hunynom a szemem, hogy újra tiszta fejjel tudjak gondolkodni

- Nem félek. Csupán hülyeségnek tartom.

- Csak válaszolj Lorelai. Felelsz, vagy mersz?

- Ha játszom, el engedsz?

- Ez csak rajtad áll Lorelai.. - Ares egyik kezével elengedte a derekam és felemelte az állam, hogy mélyen a szemembe tudjon nézni - Szóval, mit válaszolsz? Játszol velem?

Igen! Kiáltott egy hang a fejemben miközben magamban harcoltam. Rendes lányok nem csinálják ezt. Rendes lányok nem csalják meg a barátjukat

- Felelek. - nyögtem ki végül

Ares ekkor gyengéden meg simogatta a hüvelykujjával csuklóm belső felét, majd felemelte és az ajkát rányomta arra a helyre, amelyet az imént ujjával becézgetett.

- Nem felelhetsz kétszer. Egyszer már meg tetted. Csak merni lehet. Tehát, hogy döntesz?

- Merek. - suttogtam remegő hangon. Parányinak és gyengének éreztem magam Ares közelsége miatt. Nem azért mert féltem tőle, hanem mert minden alkalommal elhagy a józan eszem ha hozzám ér.

- Azt akarom, hogy csókolj meg!
Ekkor felnéztem, és majdnem elvesztem Ares átható tekintetébe. Nehezen találtam a szavakat. A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem ki ugrik a helyéről

- Rendben. -nyögtem ki nagy nehezen, végtelen hosszúnak tűnő hallgatás után
Ares el mosolyodott és lehajtotta a fejét, az ajkaimhoz közeledve.  Lassú, kiadós csókunk közben mintha megszűnt volna forogni a föld. Ösztönösen átkaroltam a nyakát mire ő szorosabban húzott magához. Ezt egy halk, apró nyögéssel díjaztam. Ares mintha erre várt volna, meg szabadított a felsőmtől, és újra magához vont. A csókja most követelőző volt és sokkal szenvedélyesebb. Aztán hirtelen elengedett és zihálva rám nezett

- Feküdj le a földre.

Gondolkodás nélkül engedelmeskedtem. A zöld fű lágyan cirógatta meztelen hátamat, amint hozzá ért a bőrömhöz. Ares le térdelt elém és lassan levette rólam a cipőt, majd lehúzta a nadrágom.

- Imádom amikor meztelen vagy! - mondta egy újabb csókot lehelve az ajkaimra

- Neked is ezt kellene tenned! - toltam el magamtól majd Ares levetette magáról a pólót és a nadrágját megfogva le akarta húzni, de nem engedtem neki. Én akartam őt le vetkőztetni ezért az egyik kezemmel végig húztam a mellkasán az ujjam, majd a nadrágja peremén megállva ki gomboltam  és lehúztam a zipzárt

- Nyisd szét a lábad...

Jött az újabb parancs és én meg tettem. Ares félig lehúzta a nadrágját és fölém feküdt. Játszadozni kezdett a mellemmel majd nyelvével egyre lentebb és lentebb haladt, míg nem elérte a bugyimat. Ekkor félre húzta és nyelve lassú táncba kezdett. Amikor már szinte remegve túrtam a hajába, abba hagyta és újra rám feküdt.

- Mond, hogy akarsz engem Lorelai...

- Akarlak téged Ares.

Suttogtam remegő hangon. Ares ebben a pillanatban belém hatolt és egy apró nyögés hagyta el a száját. Minden egyes lökéssel egyre jobban elvesztem a karjaiban. Mikor már majdnem elértem a csúcsra, Ares megállt és kihúzta belőlem a férfiasságát

- Most miért hagytad abba? - ziháltam mire Ares újra belém hatolt egy erős lökéssel

- Folytatom, amint meg kérsz rá!

- Azt akarod, hogy könyörögjek? - néztem a szemébe mire Ares elmosolyodott

- Valami olyasmi...

- Útállak, ugye tudod? - mondtam bele menve a játékba - Kérlek, ne hagyd abba!

Ares megharapva az alsó ajkam újra mozgásba kezdtett mire válaszként bele véstem körmeim a hátába. Először lassú, majd egyre gyorsabb és durvább mozgásba kezdett. Nem bírtam tovább. Hangos nyögéssel adtam a tudtára mennyire élvezem. Majd egy utolsó lökéssel, mind ketten elvesztünk a gyönyörben.

Kicsivel később egymás karjaiban feküdtünk a füvön. Ares lágyan simogatta a karom míg én a mellkasán köröztem ujjaimmal.

- Egész éjjel tudnék így feküdni... - szólalt meg végül Ares mire a fejemben megkongott a vész csengő

- Vissza kell mennünk! Caden már biztosan mindenhol keres!

- Muszály elrontanod a pillanatot?! Unom már, hogy folyton Caden miatt lépsz le!

- Hogy mi?! - ültem fel a ruháimat magam elé szorítva - Caden a barátom és én...én

- Szakíts vele! - ült fel Ares is - Mond meg neki, hogy nem akarsz vele lenni és kész.

- Ez nem ilyen egyszerű! - mondtam miközben öltözni kezdtem - Egyszer már össze törték a szívét...nem akarom ugyan azt megtenni vele, ráadásul nem lenne fair vele szemben.

- Miért, az fair, hogy most itt vagy velem a karjaimban? Az fair, hogy lefekszel velem? - kapta fel a földről Ares a pólóját

- Nem. Persze, hogy nem fair! Tudom, hogy hibáztam és ez miattad van!

- Miattam? Ugyan Lorelai ne nevettes már! Te is ugyan úgy akartad mint én! Mikor vallod már be magadnak, hogy te nem őt akarod hanem engem!

Ares dühösen állt előttem. A szavai rosszul estek, és nem azért amiket mondott, hanem mert valahol igaza volt.

- Én nagyon kedvelem Caden-t... - néztem egy pillanatra Ares-ra majd elindultam vissza a táborba

- Az meglehet. - mondta Ares utol érve - De engem is kedvelsz ugyan úgy talán még jobban mint őt! Lorelai választanod kell!

- És te? - álltam meg Ares felé fordulva - Te választasz? Diana és köztem?

- Nekem nem kell választanom. Diana semmit sem jelent nekem!

- Idő kell, hogy át gondoljam. - mondtam immár nyugodt hangon - Ha véget ér a kirándulás megadom a választ.

- Rendben, én várni fogok. - Ares egy apró csókkal zárta le a témát

- Egyébként még sosem csináltam ilyet. - néztem fel Ares-ra a tábor tűzhöz sétálva

- Mit?

- Szexelni a füvön egy fiúval aki nem a barátom...

- Szerelem nélküli szex mindig jó. Mert így nem okozunk fájdalmat a másiknak...

- Kivéve ha van egy harmadik személy is. - gondolkodtam hangosan

- Lori! Már mindenhol kerestelek! Hol voltál?

Hallottam meg Caden aggódó hangját a hátunk mögött. Oda érve hozzánk két kezével össze fogta az arcom és meg puszilta a homlokom

- Csak sétálni mentünk, aztán eltévedtünk. - válaszolt helyettem Ares. A hazugság mardosta a szívem. Mégis mit tettem már megint?! Caden nem érdemli meg, hogy ezt tegyék vele!

- Már azt hittem valami bajod esett- Caden gyengéden magához húzott és rá nézett Ares-ra - Diana totál berúgott. Bevittük a Amandához, és mindent szét hányt. Elég rossz passzban van. Menj be hozzá mielőtt aludni mész.

- Úgy lesz. - bólogatott Ares majd egy utolsó pillantást vetett felém mielőtt ott hagyott Caden-t és engem a bűntudattal

- Szóval, merre jártatok? - kérdezte Caden a fa házikó felé sétálva. A kezemet fogva egy időre eltűnt a szomorúság ami a bűntudat miatt volt. Caden fontos volt számomra, ahogyan Ares is. Bárcsak ne kellene választanom!

- Az erdőben...- kezdtem majd eszembe jutott egy vízesés, amit a tó melletti táblán láttam - Van egy vízesés itt a közelben, oda mentünk de aztán sikerült eltévedni és....

- Örülök, hogy kibékültetek. - Caden maga felé fordított lágyan a szemembe nézve - Bár jobban örültem volna, ha velem nézed meg azt a vízesést...

- Ne haragudj! - mondtam bűnbánóan mire Caden lágyan megcsókolt

- Nem haragszom, de holnap elmegyünk oda rendben?

- Az jó lenne. - mosolyodtam el halványan

- Valami baj van? - ráncolta a homlokát Caden

- Nem, nincs semmi baj, csak fáradt vagyok... - hazudtam neki a földet bámulva

- Akkor gyere, bekísérlek a szobádba!

Caden újra megfogva a kezem felkísért a kunyhóba majd kinyitva az ajtót Sarah és Nick tárult a szemünk elé. Sarah épp Nick- en ült elég félreérthetetlen helyzetben

- Mi a fasz?! - döbbent le Caden majd eltakarva a szemét kilépett az ajtón és vissza kiáltott - Most úgy teszek, mintha nem láttam volna semmit! Remélem azért védekeztek haver!

- Caden! - Sarah mérges hangjára kuncogni kezdtem, majd többszöri bocsánat kérés után Caden után mentem becsukva magam mögött az ajtót

- Azt hiszem hányni fogok. - grimaszolt Caden - Ezt soha nem akartam látni!

- Hát... Azt hiszem a szoba ma éjjelre már foglalt!

- Ez azt jelenti, hogy ma éjjel velem alszol! - Caden magához húzott és lesöpört egy tincset az arcomról

- És ha nemet mondok? - kacérkodtam

- Akkor felveszlek és én magam cipellek el a kunyhóba! - húzta fel a szemöldökét pajkosan Caden, majd hozzá tette - Fáradt vagy, aludnod kell Lori. Csak át öllelek és alszunk egy jót. Rendben?

- Már alig várom! - mosolyodtam el és kézenfogva elindultunk Caden kunyhója felé.