Másnap reggel álmosan ébredtem. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy vissza alszom és ki hagyom a sulit, de ma péntek van és ma kell leadni a szülői beleegyezést a kirándulásra. Így erőtvéve magamon felkeltem és komótosan feltöltöztem. A szememet dörzsölgetve kiléptem a szobából, aztán mégegyszer megismételtem mert nem akartam elhinni amit akkor láttam.

- Diana... - morogtam ránézve a meztelen lányra. Épp akkor jött ki a mosdóbol.

- Ares azt mondta, még alszol. - nyávogta Diana - Na mindegy, azért jó reggelt! Remélem jó éjszakád volt mert az enyém csodás!

- Ja, azt látom..- néztem végig a csupasz testén unottan - Annyira csodás, hogy még ruhát is elfelejtettél felvenni...

- Nincsenek itthon az ősök, akkor meg miért ne?! - nevetett Diana

- Hát persze Diana, hát persze. - forgattam a szemem miközben elhaladtam mellette.

Egy gyors mosakodás után lementem a konyhába reggelizni. Furcsa mód Rose, a bejárónő most nem volt itt. Bekapcsoltam a pirítóst majd belehelyeztem a kenyeret. Süttöttem mellé két tükörtojást is majd a só után kezdtem el kutatni. Végül meg is találtam de túl magasan volt. Próbáltam elérni de nem ment. Ekkor hirtelen valaki a hátam mögé lépett és levette nekem. Megijedtem és gyorsan hátra néztem...Ares volt az. Lassan letette a sótartót a pultra végig a szemembe nézve. A szívem gyorsan vert és nem az ijjedség miatt. Az íriszei amelyek mélyen a szemembe néztek megbabonáztak. Várj mi?! Mégis mi a franc folyik itt??

~ Ares szemszöge~

Reggel amikor felkeltem szaporán vettem a levegőt. Leizzadtam és forró voltam... Az éjjel Lorelai- al álmodtam és nem éppen egy szégyenlős lány volt benne. Még mindig láttam magam előtt a meztelen testét ahogyan felettem vonaglik miközben a nevemet suttogja. Nem tudom miért álmodtam vele ilyesmit de ki kell vernem a fejemből ezt az őrült álmot. Zuhanyra volt szükségem, hogy újra tisztán tudjak gondolkodni.  Miután végeztem felvettem egy fekete melegítő nadrágot és egy trikót majd ránéztem a telefonomra 7 óra 10 perc. Még van egy kis idő suliig,  ezért úgy döntöttem lemegyek és csinálok valami finom reggelit. Persze előtte elküldöm Diana-t. Tegnap este miután ki jöttem  Lori szobájából, le kellett valamivel vezessem a haragom. Diana épp kéznél volt, így áthívtam magamhoz. De még így sem tudta elterelni a gondolataimat Lori-ról. Lementem a konyhába, és belépve megpillantottam azt a személyt akit a legkevésbé akartam ma látni. Ott állt Lorelai a szekrénynél, próbálta elérni a sótartót. Egy másodpercig hezitáltam majd a hátamögé lépve levettem neki, mire ő megijedt és megfordult. Nem szólaltam meg, csak lassan letettem a sót a pultra, végig a szemeibe nézve amelynél szebbeket még soha nem láttam.

- Köszönöm- szólalt meg halkan Lori

- Nincs mit...-  mondtam és megharapva az alsó ajkam félreálltam. Lori ekkor elvette a sót és leült az asztalhoz.

- Azt hittem egyedül vagyok ha tudom, hogy te is itt leszel...- kezte Lori de a szavába vágtam

- Ha a tegnap este miatt vagy mérges, akkor sajnálom nem akartalak megbántani...és a laptopot sem akartam lelökni.

- Felejtsd el-  mondta szűkszavúan. Hangjában ott bújkált valami amit nem értettem.

- Csak egy kávét iszok és már megyek is nyugi hobbitka nem foglak sokáig zavarni. - hadartam el gyorsan öntve egy csésze kávét. Lorelai nem szólalt meg csak enni kezdett. Végig néztem rajta, a hosszú haján, a meztelen combján...

- Diana elment már? - szólalt meg végül - Láttam nemrég. Szólhatnál neki, hogy ne meztelenül járkáljon legközelebb..

Lori hangja kissé zavart volt és volt benne még valami fura amit eddig nem vettem észre. Talán féltékeny lenne? Mindenesetre nagyon tetszett, hogy így viselkedik. Elmosolyodottam és válasz helyett csak megböktem a homlokát és vissza mentem a szobámba. Úgy látszik ma a suliban reggelizem....

~ Lorelai szemszöge ~

A napom szokásosan kezdődött. Busszal mentem a suliba, majd találkoztam Sarah-val, és egy megint csak szokásos pletykálkodás után, kezdődtek az óráink. Semmi extra de én igy szeretem! Ebéd után viszont az emeltszintű művészeti óra kezdődött, amin Ares is részt szokott venni.  A déli szárny felé haladva, ahol az oktatás folyt reménykedtem benne, hogy Ares valamilyen oknál fogva nem fog meg jelenni. Mondjuk eltört a lába, vagy súlyos hasmenést kapott...

- Szia Lori, van egy perced? - szólalt meg a hátam mögött Caden

- Természetesen! - álltam meg mosollyal az arcomon - Mit szeretnél?

Caden ekkor lágyan megfogta a kezem és bevitt a közelünkben lévő üres  osztályterembe.

- Tudod, egész nap próbáltam beszélni veled, de sajnos nem jött össze... - mondta beletúrva a hajába. Annyira szexi volt ahogyan végig húzta az ujjait a haján, majd megnyalta a száját

- Miről akartál beszélni? - próbáltam össze szedni magam

- Lessz ma egy buli Mike- nál és arra gondoltam, esetleg mehetnénk együtt...

- Az nagyon jó lenne! - vágtam rá egyből hezitálás nélkül

- Komolyan? Mármint ennek örülök, mert az igazat megvallva szeretnélek jobban megismerni...

Hát még én! Gondoltam magamban. Majd az ajtóhoz lépve vissza fordultam Caden felé

- Akkor este 8- kor találkozunk nálam!

- Tökéletes! 8- ra pontosan ott leszek!

Hatalmas vigyorral hagytam el a termet és tovább haladtam az órámra. A teremben lévő diákok hangoskodtak, némelyik telefonozott és szelfit készitett. A helyemre sétáltam köszönve néhány ismerősnek, miközben szememmel Ares után kutattam. Szerencsére nem volt ott. Lehet, hogy fogott valamelyik átkom és most épp a wc-n ül küszködve a rá törő hasmenéssel? Mr. Wattson megérkezésével a diákok le csendesettek. Majd miután a professzor gyorsan elhadarta, hogy mindenki választhat magának párt, akivel az év végéig együtt ülhet és dolgozhat, újra zsivaj keletkezett. Megkönnyebbülve álltam fel a székemről Jenny-hez, az osztály legkedvesebb személyéhez amikor egy erős kéz vissza rántott.

- Te meg hová mész?

Ares Montgomery! Már megint az agyamra akar menni! Rá néztem amilyen kedvesen csak tudtam, és gyengéden kihúztam a karom a szorításából.

- A professzor azt mondta, társat választhatunk. Én Jenny-t szeretném az év hátralevő részében a padtársamnak tudni!

- Nem mész innen sehova! - mondta mélyen a szemembe nézve miközben olyan arcot vágott, mint aki halál komolyan gondol minden egyes szót ami elhagyta az ajkát

- Te nem parancsolhatsz nekem Ares! - sziszegtem majd felkapva a táskám ott akartam hagyni, de ő vissza húzott és leültetett a székre. Fújtatva vettem elő a füzetet majd nagy csattanással a padra hajítottam amire Wattson professzor egy pillanatra fel figyelt

- Ha elmersz innen ülni, ma, holnap, bármikor...elmondom mindenkinek, hogy 13 éves korodig nyuszóka úrral aludtál!

- Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem döbbenten aztán eszembe jutott anya. Hát persze, hogy ő kotyogta ki. Ares válasz helyett csak játékosan felhúzta a szemöldökét és megbökte a homlokom

- Az őrületbe kergetsz!- motyogtam ujjaimmal a homlokomat maszirozva

- Mi? Megőrülsz értem? - könyökölt a padra Ares fejével felém fordulva. Kék szemei diadalittasan csillogtak

- Azt mondtam, az őrületbe kergetsz! - ismételtem el mire Ares elmosolyodott

- Akkor ne motyogj, különben félre értem!

- Szerezz be inkább egy halló készüléket, akkor nem fogod félre érteni amit mondok! - vágtam vissza egyből. Ares ekkor felvonta a szemöldökét és nekidőlt a szék támlájának

- Wow, humor Herold megérkezett!

Ares arrogáns viselkedése egyre jobban kezdett zavarni. Épp szóra nyitottam a szám, hogy jól megmondjam neki a magamét, de a professzor felállt az asztalától

- A mai órán különbözõ festményeket foguk ki elemezni!

- Engem is ki elemezhetne valaki a lányok közül!- szólalt fel Ares mire a lányok háromnegyede hátra fordulva mosolyogni kezdett. Ares ekkor rám nézett, és csalódottan vette tudomásul, hogy még a szám széle se rebbent meg

- Mi az, botoxot használsz?- kérdezte- Ha nem tudod mozgatni az arcod, csak pislogj kétszer!

- Haha vicces vagy Ares, de ha nem bánod most tanulnék...

Mondtam, és a professzor szavaira koncentrálva, elkezdtem jegyzetelni. Kis idő múlva abbahagytam és észre vettem, hogy Ares engem figyel

- Mivan? - suttogtam

- Nem vagy valami bő beszédű! - válaszolt unottan becsukva a füzetét

- Hidd el be sem áll a szám ha olyanokkal vagyok akiket kedvelek!

- Ez fájt hobbitka!- kapott a szívéhez Ares csalódottságot színlelve

Válasz helyett csak megráztam a fejem, és újra a feladatra koncentráltam. Az óra többi részében próbáltam kielemezni Van Gogh egyik festményét és rájönni mit is érezhetett festés közben. Ares néha próbálta elterelni a figyelmemet motoszkálással, és a fülembe horkantással, ám én ügyet sem vetettem rá. Mikor látta, hogy ez nem fog működni, kénytelen volt a feladatra figyelni. Óra végeztével gyorsan össze pakoltam a cuccom, és szinte ki rohantam a teremből. Ares azonnal utánam jött és átfurakodva magát az özönlő diákokon, a nevemet kiáltotta. Úgy tűnt, Ares el felejtkezett az alkunkról miszerint nem barátkozunk. Vagy egyszerűen csak nem érdekelte.

- Lorelai! - kiáltotta újra Ares félre tolva néhány diákot az útjából - Állj már meg egy pillanatra!

A diákok sugdolózni kezdtek. Vajon mit akar a suli menője egy másodévestől? Épp ezt akartam el kerülni de Ares Montgomery tett róla, hogy pletyka tárgya legyek.

- Tartsd magad távol tőlem! Bárki megláthat, hogy veled beszélgetek!

- És akkor mi van? - vont vállat Ares hanyagul - Ugyan arra az órára járunk, sőt mostohatesók vagyunk...Nem lehet beszélnünk egymással?

- Ah vagy úgy! Nem tudom emlékszel- e rá, amikor az eljegyzési partin azt hangoztattad, hogy ne akarjak veled barátkozni, legyek láthatatlan és társai...

- Az akkor volt...- fújta ki a levegőt Ares majd rám nézve folytatta- Mit csinálsz  ma este?