A két hét hamar eltelt, mi pedig anyával teljesen beköltöztünk a Montgomery házba. Arthur híres sebész volt nagy vagyonnal, hatalmas házzal, gyönyörű udvarral....míg anya egy ápolónő volt, kicsi ám takaros házzal, rozoga tornáccal és alig 25.000 dollár megtakarítással. Még most sem tudtam igazán felfogni, hogy elhagytuk az otthonunk a megszokott kis környezetünk és eljöttünk hatszáz kilométerre arrébb. Arthur nagyon kedves ember. Titokban úgy rendezte be a szobámat ahogyan otthon volt a régi házunkban. Igazán Lori stílusú. Bohókás kissé kislányos de mégis harmónikus. Kék fal, hatalmas ágy tele színes párnákkal. Gardrób ahol a rengeteg ruhám végre elfér anélkül, hogy ne lennének egymás hegyén hátán, fesülködő asztal, saját kis könyves polc a sarokban...ami a legjobb az egészben viszont az erkély ami az udvarra néz. Az igazat megvallva mindezek ellenére nagyon nehéz volt otthagynom a régi életem. Egy tizenhét éves tinilány aki elszakadt a minden jótól...Rémálomnak hangzik ami kicsit sem túlzás, főleg ha Ares nevét említem. Még mindig nem fogadott el. Gyűlöl, és ezt igyekszik minden egyes alkalommal részletesen hangoztatni is. Ám ha azt hitte megijeszthet, tévedett. Reggel kipattantam az ágyból és kinyitva az erkély ajtaját kiléptem a friss levegőre. De bár ne tettem volna, mert az első dolog ami a szemem elé tárult Ares meztelen felsőteste volt. Épp a medence szélénél álldogált zsebre tett kézzel. Már épp le akartam venni róla a szemem, amikor hirtelen felnézett és a tekintetünk találkozott.

- Mi az, titokban leskelődsz utánnam? - kiáltott fel Ares az erkély felé sétálva

- Nem vagyok rád kíváncsi! - kiáltottam vissza - Csak ki jöttem friss levegőt szívni, de ha tudom te is itt leszel...

- Akkor akár be is mehetsz hobbitka! Vagy talán tetszik amit látsz? - tárta szét a karjait Ares kaján vigyorral az arcán

- Inkább megvakulnék egész életemre, minthogy téged kelljen nézni akár egy percig is! - vágtam vissza mire Ares halványan  elmosolyodott

- Ezzel nem vagy egyedül hobbitka!

- Ne nevezz így!

- Hogyan? Hobbitnak?

- Van nekem rendes nevem is!

- Az nem olyan testhezálló név! - kiáltotta ismét Ares az erkélyem alatt állva. Vettem egy nagy levegőt, és válaszra se méltatva vissza mentem a szobába jól becsapva magam után az erkély ajtaját

Mégis mit képzelt ez a beképzelt bunkó sznob? Méghogy hobbit?! Igaz, hogy alacsony vagyok, 165 cm és az ő góliát termetéhez képest talán hobbit méretű, de akkor sem fogom hagyni, hogy így beszéljen velem! Na várj csak Ares Montgomery... Fújtattam dühösen miközben a szekrényem elé léptem. Ma van a suli első napja és ez egy jó alkalom lesz arra, hogy új barátokat szerezzek annak ellenére, hogy Jessy és Jack nagyon hiányoznak. Egy sima fehér pólót választottam és egy farmert. Semmi extra. Hullámos hajamat kiengedtem és a tükörhöz lépve két oldalról egy-egy tincset hátratűzten egy fehér masni segítségével. Egy gyors smink után még utoljára bele néztem a tükörbe. Az arcom egész szép, az alakom arányos. A külsőmmel meg vagyok elégedve...az egyetlen baj, Ares Montgomery. A halálos ellenségem és ez nem túlzás.  Miután elkészültem, lementem a konyhába ahol egy kedves idős hölgy sürgött-forgott.

- Jó reggelt! - köszöntem kedvesen mire az ősz hajú nő rám nézett és elmosolyodott

- Jó reggelt kedveském! Üjjön le, máris találom a reggelijét.

- Igazán nem kell fáradnia, én is meg tudom csinálni. - mondtam majd a tányér után nyúltam ami a pulton volt de az idős nő, ragaszkodott hozzá

- Ez dolgom kedvesem, üljön csak le kérem! - mosolygott én pedig kínos bólogatás közepette elfoglaltam a helyem az asztalnál. Elvettem egy sajtot és egy kis vajat a tálcáról, amikor valaki belépve a konyhába elvette az étvágyam.

- Jó reggelt Rose! - köszöntötte az idős hölgyet Ares meglepően kedvesen

- Önnek is jó reggelt fiatalúrfi! Reggelizik ma? - kérdi miközben Ares lehuppan az asztal legtávolabbi részére. Még szerencse, hogy hosszú az asztal, így nem kellett a közelében legyek.

- Ki nem hagynám az Isteni palacsintáját Rose! - mosolygott Ares és úgy tett mintha én ott sem lettem volna. Nem minthogyha ez engem annyira zavart.

- Külön önnek készítettem úrfi. - mondta Rose és letett egy nagy tányér palacsintát az asztalra Ares elé - Fahéj nélkül, nehogy nekem itt rosszul legyen! Nagyon figyeltem, nehogy össze cseréljem az apja reggelijével!

- Köszönöm Rose. - válaszolt Ares majd nekilátott a reggelinek. Szóval allergiás a fahéjra...szólalt meg bennem a kis ördög. Ez érdekesen hangzik! Mosolyra húztam a szám szélét és énis neki láttam enni. Miután befejeztem elköszöntem anyáéktól akik idő közben lejöttek, majd kiléptem az ajtón. A buszmegálló nem volt messze a háztól, így hamar oda értem.

- Hé hobbitka! - állt meg előttem egy fekete Mustang benne pedig nem más mint Ares

- Mit akarsz?! - nyögtem oda neki unottan

- Szállj be, elviszlek. - mondta majd kikapcsolva az övét, az anyós ülésre hajolt és kinyitotta az ajtót

- Kössz, inkább busszal megyek. - szólaltam meg az utat kémlelve hátha jön az a rohadt busz és megszabadulok Ares-tól

- Figyelj...- kezdte - Hidd el, nem jó kedvvel teszem de apám ragaszkodott hozzá, hogy elvigyelek. És mingyárt indulnak dolgozni..ha meglátják, hogy itt áldogálsz..

- Mi van tán félsz, hogy apád leszíd amiért nem vittél a suliba? - kérdeztem gúnyos hangon mire Ares idegesen felnevetett és rám nézett.

- Isobel és apa azt hiszik jóban vagyunk. Szóval ha fent akarod tartani ezt a látszatot akkor ne kéresd magad, és szállj be!

- Nem, nem fogok beszállni! - makacskodtam tovább. Eszem ágában se volt egy légtérben lenni ezzel a kialhatatlan alakkal.

- Jó, ha nem szállsz be, akkor én magam foglak betuszkolni az ülésre. Szóval választhatsz hobbitka. Vagy magadtól szállsz be, vagy erővel...

- Ezt nem hiszem el! - morogtam majd halk káromkodás közepette elfoglaltam a helyem az anyós ülésen

- Ki mondta, hogy előre ülhetsz?! - nézett rám szúróssan Ares

- Ez most komoly?! - kérdeztem mire Ares hangos nevetésbe tört ki

- Kapcsold be az övedet hobbitka! Látnod kellett volna a fejed! " Ez most komoly?!"

Ennél rosszabbul nem is indulhatott volna a napom. De tévedtem. Ares egyszer csak leparkolt az iskolától nem messze, majd felém fordult

- Szállj ki.

- Szálljak ki? - ismételtem meg kissé meghökkenve

- Nem foglak teljesen a suliig elvinni. Megmondtam, hogy nem akarok veled barátkozni. - mondta Ares teljes nyugodtsággal a hangjában

- Ó persze! El is felejtettem a tökéletes sznob Ares Montgomery nem akar lealacsonydni egy ápoló nő lányához! Még a végén oda a hírneved! - gúnyolodtam miközben hevesen kikapcsoltam a biztonsági övet

- Látom érted a dörgést... - válaszolt Ares majd látva az undorom még hozzá tette - Na mi lesz? Kiszállnál végre?!

- Dögölj meg Ares Montgomery! - néztem vele farkasszemet, majd miután kiszálltam olyan erősen csaptam be a kocsi ajtaját, amilyen erősen csak tudtam. Ares ekkor idegesen elmosolyodott és lehunyta a szemét pár másodpercre, hogy lenyugodjon. Látva az arcát, büszkén indultam az iskola felé. Örültem amiért Ares ennyire dühös volt.

- Szia! - szólalt meg valaki hirtelen mellettem. Egy fekete hajú lány volt, kb velem egy magas, bájos arcú rocker csaj.

- Szia...- köszöntem vissza mosolyogva

- Láttam, ahogyan kiszállsz Montgomery kocsijából... A pasid? - kérdezte a lány mire felhorkantottam

- Isten ments! Anyám és az apja..szóval ők eljegyezték egymást, így most együtt lakunk sajnos.

- Akkor azért rakott itt ki? Én meg már azt hittem, hogy Diana miatt. - mondta a mellettem sétáló lány

- Ki az a Diana? - kérdeztem mire a fekete hajú lány mint aki cintromba harapott volna nézett rám

- Ares kis barátnője. A pom-pom csapat kapitánya.

- Ó vagy úgy! Gondolom össze illenek! - nevettem mire a lány is elmosolyodott

- Igen, zsák a foltját. Egyébként Ares nem sok embert hagy elől ülni, nem vagyunk jóban sőt úgy tesz, minta láthatatlan lennék, de ezt még én is tudom...ezért gondoltam, hogy a barátnője vagy...

- Inkább vetem magam egy kamion elé! - mondtam hangosan majd megálltam egy pillanatra

- Lorelai Mary Wihnchester, de hívj csak nyugodtan Lorinak! - nyújtottam a kezem az új barátnőm felé

- Sarah Bush, de hívj csak Sarah-nak. - nyújtotta a kezét mosolyogva majd együtt léptünk be az iskolába.