Másnap reggel szürkébb volt a szoba fénye, nem sütött a nap.

Kiszáltam az ágyból, és az ablakomhoz mentem. Kinéztem. Borult volt az ég.

Ahogy nézelődtem egyszercsak megpillantottam azt a két férfit, akiket tegnap a boltban láttam. Az ablakomra néztek. Szerintem megláthattak, nem tudom, mert gyorsan vissza húzódtam.

Mikor újra kinéztem, már nem voltak ott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elegem lett a furcsa férfiakból. Úgy döntöttem beszélek anyáékkal.

Felöltöztem, és kiviharoztam a szobámból.

– Jó reggelt! – köszöntem kissé feldúltan, mikor beléptem a konyhába. – Beszélhetnénk?

– Jó reggelt Mia! Persze, mond csak. – mondta apa, mire én leültem, és ők is helyet foglaltak.

Anya kicsit idegesen nézett.

– Amikor tegnap előtt jöttem haza, a buszon hozzám szólt egy idősebb férfi, és nagyon furcsa dolgokat kezdett hablatyolni.-nyeltem egyet, és tartottam egy kis szünetet, várva, hogy anyáék mit mondanak. De nem mondtak semmit, csak egymásra néztek. – valami olyat mondott, hogy már itt van, vadászni fogják Őt, aztán aznap este megjelent az álmomban is, és azt mondta, hogy már itt van. Aztán láttam valami lompos farkú állatot, de akkor felébredtem, és...

– Várj kicsim! – szólt közbe anya, és közben újabb aggodalmas pillantást váltottak apával. – milyen állatot láttál az álmodban?

Nem értettem, hogy ez miért ennyire fontos.

– Nem tudom, talán egy róka, vagy egy farkas volt...de a farka miatt inkább róka. De ez most nem lényeges...mikor a boltban voltunk anya, akkor láttam két férfit, akik teljesen átlagosnak tűntek, de valami furcsáról beszéltek. Meg kell találnunk őt...valami ilyent mondtak, meg az egyikőjük valami Felszabadítót is említett, amit mondjuk tényleg nem értettem...és ez még semmi, ugyanis ma reggel itt áltak a házunk előtt, és az ablakomat nézték...

Anya és apa mostmár nagyon aggodalmas arcot vágtak, de főleg anya.

– Mia! Ezt miért csak most mondtad el nekünk? – kérdezte anyu, a kelleténél talán sokkal idegesebben.

– Nem tudom...sajnálom. – mondtam, pedig nem értettem, hogy ez miért ennyire nagy baj. – Ti tudtok valamit?

– Az az idős férfi szerintem Charlie Morton lehetett, csak ő ilyen furcsa és kiszámíthatatlan a városban. – mondta apa, kicsit nevetve, és ez megnyugtatott. Anya viszont valamiért nagyon ideges volt.

– Ki az a Charlie Morton? – kérdeztem, mert még sosem hallottam ezt a nevet itt Bristolban.

– Ő egy babonás ember, aki hisz a legendákban. – mondta anya.

– De miért pont nekem mondta azokat a furcsa dolgokat?

Anya és apa összenéztek. Tudtam, hogy tudnak valamit, amit nem akarnak elmondani nekem.

– Figyelj kicsim, amiket Charlie mond, legtöbbször csak legendákból veszi. Nem kell komolyan venni. – anya ezt olyan arccal mondta, hogy egyből tudtam, hogy komolyan kell venni.

Nem firtattam tovább a témát, inkább magamhoz vettem a napi újságot, és beleolvastam. Azt reméltem találok valamit arról a vadállatról. Találtam.:

!Figyelem!
Sikerült beazonosítanunk a vadállatot, egy rókával van dolgunk. Ne aggódjanak, az állatot keresni fogjuk, és levadásszuk, de nem bántjuk, amíg nem bánt minket!

Egy róka. Egy vad, rémült róka van az erdőnkben, akit keresni fognak.

Ekkor belémhasított valami. A felismeréstől kirázott a hideg. Charlie szavaira gondoltam: Keresni, vadászni fogják Őt!

Nem voltam benne biztos, de valószínűnek tűnt, hogy Charlie erről a rókáról beszélt...