„Kevesen látják, hova viszi őket az útjuk, amíg a végére nem érnek."

Hallom hogy körülöttem beszélnek próbáltam felnyitni szemeimet de nem ment mitha mázsás súly nehezedett volna rájuk, majd megpillantottam hogy egy furcsa helyen vagyok egy palotába ahol két gyermek szaladgált körülöttem, és volt egy férfi akinek arcát nem láttam majd ebbe a pillanatba az álom megszűnt, szemeimet kinyitottam és Legolas arcával találtam szembe magam hirtelen olyan dolgot tett amire nem számítottam. Legolas megölelt engem először nagyon meglepedt a cselekedete de utána vissza öleltem, ahogy elengedett szemeibe zavartságot és aggódást véltem fel fedezni.

~Briszéisz hogy vagy?-kérdezte aggódva Aragorn.

~Jól vagyok ne aggódjatok csak a fáradságtól van-mondtam nekik. Gandalf szemében láttam hogy nem nagyon hisz nekem, tudtam hogy előbb utóbb Gandalf ráfog kérdezni hogy mi történt és akkor el kell mondanom. Majd elindultunk a  Caradhas hegy hágója felé ám Szarumán bűvölete megfékezett minket.

~Gandalf megprobálja le omlasztani a hegyet!- kiáltott Aragorn. Majd ebbe a pillanatba a hegy leomlott szerencsére megúsztuk, viszont már csak egy út van ahol mehetünk és azt hiszem az ötlet nem lesz kedvező Gandalf számára.

~Mória bányáin kell tovább mennünk-jelentettem ki sóhajtva.

~Nem mehetünk Mórián keresztül-mondta ellenkezve Gandalf.

~Akkor döntsön a gyűrű hordozó-szólalt meg Boromir. Majd mindannyian frodóra néztünk akin látszott hogy vívódik a döntéssel.

~Döntöttem Mória bányáin megyünk-mondta ki nehezen. Majd elindultunk lassan oda értünk.

~Mória kapuja-szólalt meg Gimli.

~Ez a kapu jelszót kér-mondta töprengve Gandalf.

~Ez egy rejtély, hogy van tündéül hogy barát? Kérdezte Frodó.

~Mellon-mondtam majd abba a pillanatba a kapu kinyilt mi pedig be léphettünk oda ahol régen a törpök otthona volt.

~Ez már csak egy sírház-szólalt meg Boromir elszörnyedve.

~Orkok vannak a közelbe-mondta vészjóslóan Legolas. És ahogy ezt kimondta minden olyan hirtelen történt az orkok támadni kezdtek mi pedig harcoltunk, majd a másik pillanatba Frodó fájdalmas kiáltását hallom.

~Itt mi történt?- rohant oda aggódva Aragorn.

~Frodó!-sírt Samu. És ekkor olyat láttam hogy nem hittem a szememnek Frodó felébredt.

~Ez hihetetlen, a varázs páncéling-mondta csodálkozva Boromir.

~Sok meglepestést tartogatsz még Zsákos Frodó-mondta Gandalf majd megveregette Frodó vállát. Én pedig ujjabb robajt hallotam.

~Aragorn vidd ki őket, a kardok itt már nem használnak!-kiabált Gandalf. Mi pedig rohanni kezdtünk hamarosan megérkeztünk egy szakadékhoz ahova már Gandalf is megjött. Legolas könnyedén átugrott a szakadék másik részére majd mind átugrottunk már csak én Frodó és  Aragorn maradtunk, majd vettem egy nagy levegőt és ugrottam viszont éreztem hogy valami szúródik a vállamba és egy erős fájdalom nyilal bele.

~Mi ez az újabb szörny?-kérdezte Boromir majd a hátam mögé pillantott.

~Balrog az ősi démon-mondta száját húzva Gandalf. Majd megint olyan hirtelen történt az egész Gandalf harcolni kezdett a balroggal, a balrog pedig le zuhant és magával rántotta Gandalfot.

~Ne Gandalf!-kiabáltuk egyszerre Frodóval. Gandalf még utoljára ránk nézett és így szólt.

~Fussatok bolondok-mondta majd végleg el tünt a mélybe.

~Ne!-Kiabáltam Zokogva. Éreztem hogy valaki fel vesz a karjaiba

„Ne gyászold, akiknek eljött az ideje! Te megéred majd, hogy szebb napokat láss, mikor nincs többé bánat.”

Sajnálom hogy ennyit késtem a résszel, remélem tetszeni fog nektek
❤❤❤❤