✨🌙✨
„A nemes tetteket nem szabad
hűvös bölcsességgel megítélni.”
✨🌙✨

~Briszéisz gyere este van feküdjünk  le-szólt Éowyn.

~Rendben menjünk-mondtam majd elindultuk.

~Mióta ismered Aragornt, és Legolast?-kérdezte Éowyn mikor már az ágyba voltunk.

~Aragornt gyerekkorom óta ismerem, szinte együtt nőttünk fel. Őt tündék nevelték. Az erdő tündék és a jégtündék sosem voltak jóba ezért nem nagyon ismertük egymást korábban legolassal, viszont nagyon sokat halottam róla hogy a legjobb harcos, és ez igaz nagyon jó harcos-mondtam.

~Értem, te voltál már szerelmes?-kérdezte.

~Óh nem, nem voltam-nevettem fel zavartan.- A tündék csak egyszer lesznek szerelmesek de akkor az igaz szerelem.

~És te hercegnő vagy?- kérdezte.

~Igen az vagyok, a jégbirodalom hercegnője.

~Olvastam hogy a birodalmatokat szentföldnek és a tisztaság jelképének hívják. Igaz hogy csak könyvbe láttam róla képet de minden annyira csodálatos-mondta ragyogó mosollyal az arcán.

~Avalon a szentföld, és a tisztaság jelképe. Azért hívjuk így mert mindent hó borít, nekünk a hó jelenti a tisztaságot. És van egy folyó ami szent víz, ezért lett Avalon szentföld-mondtam miközben magam elé képzeltem újra az otthonom.

~Csodálatos bárcsak egyszer láthatnám-mondta reménykedve.

~Mostmár aludjunk Éowyn-mondtam majd mindketten elfordultunk.

Már egy ideje csak forgolódtam, és gondolkodtam. Eszembe jutott az anyám és az apám, valamint Elrond bácsikám, és Árwen unokanővérem. Tudtam hogy a szüleim, és a nagybátyám nagyon  aggódnak. Viszont énis aggódok félek hogy már Mordred nem fog felébredni, és félek hogyha Aragorn nem éli túl ezt az egészet akkor Árwen belehal. Vajon túl fogjuk élni a háborút? Kérdeztem magamtól miközben felültem és láttam hogy Éowyn már mélyen alszik ezért halkan felálltam, és ki mentem. Mikor ki értem az erkélyre be szívtam a hideg friss levegőt, majd a csillagokat kezdtem kémlelni az egen, a hajamat sebesen lobogtatta a szél.

~Olyan nyugodt az ég-mondta egy bársonyos lágy hang a hátam mögül.

~Bárcsak töbször lehetne ilyen-mondtam majd felé fordultam.

~Micsinálsz kint?-kérdeztem.

~Nem tudok aludni ezért ki jöttem-mondta Legolas.

~Én sem tudok aludni, félek a holnap miatt-hajtottam le a fejem.

~Nem kell félned, egyikünk sem fog megsérülni-mondta majd nyugtatóan végig simított karomon. Majd hírtelen fel nevetett amit nem tudtam mire vélni.

~Mi az ?-kérdeztem értetlenül.

~Csak eszembe jutott egy emlék mikor kisebb voltam anyám mindig a csillagos ég alatt táncolt velem-mosolyodott el szomorúan.

~Biztos nagyon szép volt anyukád.

~Az anyám gyönyörű volt, kék szeme mindig ragyogott az ő szemeiben sosem volt szomorúság vagy bánat. A haja hosszú, és ragyogó szőke volt olyan volt mint egy földre szállt angyal-mondta majd a szemébe egy könnycsepp csillant meg.

Nem tudom mi vitt erre de gondolkodás nélkül megöleltem látszólag ez nagyon meglepte őt, de vissza ölelt. Éreztem hogy ez az ölelés neki, és nekem is jól esett miután el engedett sokáig csak néztük egymást.

~Olyan gyönyörű vagy-mondta. Mire én elpirultan le hajtottam a fejem.
Ő pedig ujjával az állam alá nyúlt és fel emelte a fejem majd egyre jobban közeledett felém arcával a szánk majdnem összért, és hallottuk egymás lélegzetét.

~Ti micsináltok?-kérdezte Aragorn döbbenten. Mire azzonal szétrebbentünk.

~Csak volt valami Briszéisz szemében-mondta Legolas zavartan.

~Aha értem, menjetek aludni holnap hosszú napunk lesz-mondta majd egy ideig még gyanúsan nézett minket aztán el ment.

~Khm-köszörültem meg a torkom.-Azt hiszem ideje mennünk. Amire Legolas csak bólintott egyet.

~Jó éjt Briszéisz-mondta mikor már a szobánk előtt jártunk.

~Jó éjt Legolas-mondtam halkan. Majd szóra nyitotta a száját de inkább el ment.

Halkan vissza mentem az ágyba majd az erkélyen történt dolgokon kezdek gondolkodni, viszont tudtam hogy Aragorn holnap rá fog kérdezni majd ezzekel a gondolatokkal aludtam el.
Reggel arra keltem hogy Éowyn kelteget engem ugyanis már hamarosan indulunk gyorsan fel öltöztem, majd indultam az istállóba ahol nagy szerencsémre Legolas nem volt ott ugyanis a tegnap történtek miatt elég kellemetlen ez a helyzet nekem. Fel nyergeltem a lovam és indultam a többiek után mert már készen álltak a kapuba.

~Elnézést nem akartam késni-mondtam.

~Semmi baj mostmár induljunk-mondta Théoden király. Majd elindultunk a helm szurdokba. Elől Legolas ment a király mellett én pedig hátul Aragorn mellet.

~Mi volt köztetek tegnap Legolassal?-kérdezte egy huncut vigyor kíséretében.

~Aragorn semmi nem volt, csak valami be ment a szemembe-mondtam füllentve.

~Rendben ha te mondod-mondta pimasz vigyorral.

~Hihetetlen vagy-mondtam nevetve majd előre lovagoltam a királyhoz.

Már egy ideje elől mentünk amikor észre vettem valamit.

~Valami közeledik felénk!-szóltam hátra.

~Briszéisz mit látsz-jött mellém Legolas.- Ezek wargok orkokkal!-kiabálta Legolas.

~Nincs más választás harcolunk!-kiáltott a király.

Majd kardot rántott és  a katonáival együtt az orkok felé rohanni kezdtek.
Már hosszú ideje harcoltunk mikor egy ork hátulról rám vetette magát én viszont fogtam a tőrömet és hasba szúrtam. Nemsokára vége lett a harcnak és a sebesültek között kezdtem el járkálni hátha van olyan aki még életben van, viszont egy valami feltűnt hogy Aragornt nem találtam és ez nagyon nyugtalanított.

~Aragorn hol vagy!-kiabáltam.- Aragorn!

~Aragorn!- kereste Legolas és Gimli is.
Majd megtaláltam egy orkot aki már alig élt.

~Hol van Aragorn láttad őt!-kiabáltam.- Mond el és megkönnyítem a halálod-szegeztem torkának a tőröm.

~Ő meghalt-hörögte az ork.- Csak ez maradt tőle-Dobta elénk az esthajnalcsillagot amit Árwen adott neki. Én pedig fogtam magam és egy mozdulattal el vágtam az ork torkát.

~Briszéisz mennünk kell-tette vállamra a kezét Théoden.- A holtak nem jönnek vissza.

~Nem, nem megyek!-feleltem dühösen.- Addig nem megyek még nem találom meg!

Majd indultam volna tovább ha valaki nem fogja meg hátulról a vállam.

~Briszéisz mennünk kell. Aragorn már nem tér vissza le zuhant, egy olyan zuhanást senki nem tud túlélni-mondta halkan Legolas.

~De életben van. Biztos hogy életben van meg kell találnom őt-mondtam dacolva.

~Briszéisz, már nem tudjuk megtalálni Aragornt-mondta majd megragadta vállam, és maga elé fordított.

~Nem ilyen nincs-sírtam el magam. És majdnem a földre zuhantam volna ha Legolas nem kap el.

~Ez nem a te hibád-mondta miközben karjaiban cipelt.

Fel ültünk a lóra majd indultunk vissza. Az őrök már ki nyitották a kapukat az érkezésünkre.

~Briszéisz mi történt vele!-rohant kétségbeesetten Éowyn. Én viszont nem tudtam megszólalni csak sírtam és sírtam.

~Nagy fájdalom sújtotta- mondta Legolas szomorúan.
Majd hírtelen minden sötét lett körülöttem.

✨🌙✨

„Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel amely megadatik.”
✨

🌙✨

Itt a következő részt remélem tetszeni fog😊😊❤