✨🌙✨
„Az éjszaka, sötétbe borul."
✨🌙✨

Szauron, haragja mérhetetlen volt. Haragjával lesújtott ránk rengeteg tünde, és ember halt meg. Tudtuk, hogy ez már a vég, tudtuk, hogy meg fogunk halni. De, ekkor váratlan fordulat jött. A fekete kapu szétbomlott, az orkok megsemmisültek. És Szauron, porrá lett hamvai szétszóródtak. Frodónak sikerült, a gyűrű elpusztult és vele együtt Szauron is.

~Vége! - kiáltottam fel, könnyekkel a szememben.

~A középföldéért vívott harc véget ért. Szauron elpusztult. - szólalt meg Gandalf.

Miután vége lett a harcnak, Gandalf sasokat küldött Frodoért, és Samuért. Mi pedig Gondorba mentünk, ahol Aragorn hivatalosan is majd, trónra léphet. A várt feldíszítettük és mindeki készen állt a koronázásra, de első utunk Frodóhoz vezetett. Először a többi hobbit és Gimli rohant be hozzá, végül én Legolas, és Aragorn léptünk be. Frodó pedig hatalmas mosollyal az arcán nézett minket, miközben Pippin, és Trufa az ágyon ugrálva szoros ölelésbe vonták.

~Jó újra látni, Frodó. - mondtam mosolyogva.

~Elkövetkezett a király ideje. - mondta Gandalf, és egy koronát helyezett Aragorn fejére.

Majd Aragorn felállt és szembe nézett velünk.

~Ez a nap nem egyetlen emberé.
- kezdte Aragorn. - Hanem mindünké. Építsük újjá együtt, ezt a világot! És osztozzunk rajta a béke napjaiban.
- mondta, és a nép hangos éljenzésbe kezdett. Aragorn pedig el kezdett énekelni.

~Et Eärello, Endorenna utúlien. Sinome maruvar. Ar hildinyar, tenn Ambar-metta.
A Nagy Tengerről Középföldére értem. Itt lészen a lakóhelyem, nékem és utódaimnak, az Idők végezetéig.

Mindenki meghajolt Aragorn előtt, ő pedig hozzánk sétált majd megállt Legolas előtt.

~Nemsokára lesz egy gyönyörű gyermeked, és van egy szerelmed. Tartsd őket mindig biztonságban.
- tette kezét Aragorn, Legolas vállára.

Legolas elmosolyodott, és a háta mögé intett. Majd Aragornnal együtt meglepődve néztük, hogy a szüleim és Elrond, háta mögött Árwen sétál. Amikor, Árwen oda ért Aragorn elé percekig csak bámulták egymást, de végül Aragorn le vette a fátylat róla és megcsókolta. Majd Aragorn a négy hobbithoz sétált akik érkezésére meghajoltak.

~Barátaim, nem kell meghajolnotok.
- szólt Aragorn. Nagyon sokat köszönhetek nektek, de legfőképp Frodónak. - nézett rá mosolyogva.

Az ünnep csodálatos volt. Mordred és Éowyn egy párt alkotnak, én pedig nagyon örülök nekik. Miután vége lett az ünnepségnek Legolassal le feküdtünk, majd lassan álomba merültem.

*Álom*

Virágokkal borított réten álltam. Haldir előttem állt, és boldogan mosolygott.

~Haldir? - kérdeztem meglepődve.

~Én vagyok az. - szólalt meg bársonyos hangján. A halálom óta veled vagyok, rossz volt nézni amik veled történntek. - mondta sóhajtva.

~Szóval mindent láttál? - kérdeztem.

~Egész idő alatt veled voltam, itt bent.
- tette kezét a szívem felé.

~Köszönöm. - suttogtam.

~Életed végéig veled leszek, sosem hagylak egyedül. - majd megcsókolta homlokom, és távozott. Én pedig felébredtem. Majd a mellettem alvó férfit néztem, aki az életem része lett. Akinek a gyermekét hordom szívem alatt.
_______________________________________

4 hónappal később:

Avalon királysága fölött sötét felhők gyülekeztek. Briszéisz már két napja vajúdott a kicsivel. A szülésnél Morven, és négy druida volt jelen. Morwen már attól tartott, hogy nem éli túl egyikőjük sem. Órákkal később még mindig ugyanott tartottak, mintha a gyerek szándékosan szórakozna a hullafáradt anyjával. A kastélyt Briszéisz, fájdalmas kiáltásai zengték be. Legolas idegesen fel-alá járkált a folyosón, miközben Aragorn, és Mordred együtt próbálták nyugtatni, az ideges tündét.

~Asszonyom! - szólította meg, az egyik druida Morwent. - nem akar piheni? - kérdezte halkan.

~Majd pihenek a sírban. - vágta rá feszülten. - hozzatok még vizet, hátha javu a helyzet.

Itt pihenésre egyedül Briszéisznek lesz joga, ha túl leszünk ezen.
- gondolta magában. Majd fáradtan felsóhajtott, és hideg vízbe áztatott kendővel megtörölte Briszéisz homlokát, aki ebben a pillanatban megragadta Morwen karját, elszorítva benne a vérkeringést. Az összes izma befeszült, és fájdalmában hatalmasat üvöltött.

~Vedd át! - parancsolt rá Morwen, az egyik meghökkent druidára, és ki tépte karját Briszéisz kezéből.

Oda sietett az ágy végébe, és vetett egy gyors pillantást a hálóing alá.

~Jól van, Briszéisz. Nyomd erősen, mindjárt megvan, már nincs sok hátra. - mondta, és a lány tekintetét kereste sikertelenül.

Majd ezután jött egy utolsó kiáltás, és a baba megszületett. Gyorsan elvágta a köldök zsinórt, és mozgósította a maga köré gyűlt druidákat.

~Gratulálok, Briszéisz. - rogyott le fáradtan Morwen. Kicsi, de egészséges.

~Hallom. - dőlt hátra, Briszéisz fáradtan mosolyogva, úgy hallgatva a gyereksírást, mintha annál szebb muzsika nem létezne.

Majd ekkor, egy fiatal druida váratlanul össze esett a sarokban. És motyogni kezdett. Morwen oda ment. Óvatosan hátára fordította a lányt, aki felakadt, világító szemekkel beszélni kezdett.

~Egy gyermek.
Ő a kezdet, és ő a vég.
Egy gyermek.
Ő a kiválasztott.
Egy gyermek, aki elhozza a békét a világba.
Egy gyermek.
Ő a Remény Születése.

~Mit jelentsen ez! - háborodott fel Legolas, aki időközben megérkezett fáradt felesége mellé.

~Nem tudom, de kifogom deríteni.
- válaszolt, Morwen aki még az előbb történtek hatása alatt áll.
- A Remény Gyermeke. - suttogta meglepődve.

~Olyan gyönyörű vagy.
- nézte gyönyörködve, Briszéisz a kislányát akit nem rég vehetett karjaiba. - Bőröd fehér mint a hó, ajkad piros mint a vér, hajad színe mint a lángoló tűz, és szemed kék mint a viharos tenger. - suttogta elkápráztatva.

~A neved, Aurora.

~Éljen soká, Aurora hercegnő ! Éljen soká, Aurora hercegnő! - zengte hangosan Avalon népe, a megszületett gyermek nevét.
_______________________________________

„Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.”

_____________ The end _________________

Írói utószó!

Sziasztok!

Hát nem is tudom, hol kezdjem.
Amikor elkezdem ezt a Fanfictiont, nem igazán tudtam mit akarok kezdeni: csak úgy voltam vele, hogy belevágok és majd lesz ami lesz.

Még mindig hihetetlen érzés, hogy sikerült megírnom "mindhárom" könyvet egy teljes fanfictionba, ami nagyon nehéz volt. Volt olyan időszak, amikor egy teljes hónapig egy betűt sem írtam bele, de végül össze szedtem magam és elkezdtem írni a részeket, amiket többször is átjavítottam és úgy publikáltam őket.

A Remény Születése... ez volt az első történetem Wattpadon. És ez az első befejezett könyvem.

Nagyon szerettem ezt a történetet.

Szerettem benne, Briszéiszt. És nagyon hiányozni fog a karaktere. Szerettem magam beleképzelni a történetbe, amikor ezt történetet írtam akkor teljesen más világba éreztem magam.

És végül, szeretném megköszönni nektek!❤❤ Amikor elkezdtem ezt az egészet nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Köszönöm azt a rengetek biztatást, amit kaptam tőletek. De, legfőképp Hella_Saturn Odett26 nektek köszönöm a legjobban, köszönöm a biztató szavakat, amiket kaptam tőletek!❤

És ezzel végleg búcsúzom ettől a könyvtől, nagyon szerettem írni. És remélem, hogy tökéletes befejezést írtam. Mégegyszer köszönök mindent nektek! És ha szeretnétek akkor, még ma publikálom a vámpír csókját😊nemsokára megtalálhatjátok a profilomon. Olthatatlan vágy címen találjátok meg mert megváltozott a cím.

Sziasztok!💕💕